IKEA nap

Wisconsinban nincs IKEA, de ez nem tarthat vissza minket attól, hogy IKEA-sítsuk a lakásunkat (szeretjük ezt a stílust és a pénztárcánknak is megfelelnek az áraik). Úgyhogy, ma elmentünk Chicago-ba, mert ez van legközelebb IKEA szempontból.

Tök jó, hogy tegnap este Barnus altatása közben bealudtam, így egész kipihent voltam reggelre, mert csak éjfélkor ébresztett Bori egy szopizásra (akkor fogat is mostam, meg lekapcsoltam a lámpákat, mert közben Bence is beájult nappali ruhában mellém és minden úgy maradt), meg aztán hajnalban még egyszer. Így reggel 7 körül keltünk, frissen, fitten.

Az út 108 mérföld, amit 2,5 óra alatt simán levezettünk. Klassz dolog a cruise controll, csak kicsit unalmas így menni (a sebességhatás 65 mréföld/óra, jellemzően betartják).

Kb. délre értünk oda (az autópálya mellett van a bolt, de az lejárat után elég bonyi volt odatalálni), úgyhogy rögtön az ebéddel kezdtünk: svéd húsgombóc lingomberryszósszal.
Ezután Barnust leadtuk Smaland-ban, azaz a gyerekmegőrzőben, ahol egy órát játszogatott. Nagyon élvezte!!!

Ez az első óra egész hatékonyan és nyugodtan telt, meg persze volt listánk is, így nem kellett sokat gondolkodni. Az IKEA amúgy 3 szites itt.
Barnus visszaszerzése után aztán kisebb akadályba ütköztünk. Kiderült, hogy a telefonon szerzett információnk, miszerint 160 dollárért házhoz szállítják a nagy dolgokat, ami nem fér be a kocsiba, téves, és ehelyett 270 dollár az ár + 38 cent fontonként. Így kb. 500 dollárra rúgott volna a szállítási díja a kiválasztott nagy dolgoknak.
Ezt a megoldást elvetettük, és végül itthonról megrendeltük interneten a nagy kanapét és a polcos elemet, mert így fele annyi lesz a szállítás. Kíváncsi leszek, hogy ez ér ide előbb, vagy Torontóból a cuccunk...

Négy óra körül készültünk el, de szó szerink, mert Bori ekkorra a fáradságtól már csak nyüszíteni tudott, Barnus zabolázhatatlanul rohangált fel-alá, a mi ideigeink pedig cafatokban lógtak. Úgyhogy a parkolói irányítóval - aki ránk szólt, hogy ne a kocsit viszük az autóhoz, hanem az autót a kocsihoz - majdnem kiabáltam flusztráltságomban (mehettünk vissza a két gyerekkel és a két kocsival a rakodóterülethez).

Bori persze még a parkolóban elaludt, aztán Barnus is hamarosan és hazafelé is csak 2,5 óra volt az út, minden simán ment.

Íme a zsákmány. Bori plüss kutyust kapott, Barnus meg kis sátrat:Este még összeraktunk pár cuccot, úgyhogy ez a nap igazán termékenynek minősíthető!