10 kép

Mostantól - a nézőket megkímélendő a hatalmas mennyiségtől, inkább a minőségre gyúrva - havonta a tíz legjobb képet fogom csak közzétenni a Picasán.
(Így télen nem lesz nehéz a dolog, majd ha már beindulnak a kinti tevékenységek, akkor lesz izgi választani.)

A januárit már fel is tettem.

Uszi

Hát én nem szeretek csak úgy berohanni a vízbe mint a Barnus meg a Bori, mert az nagyon rémisztő. Úgyhogy ha azt csinálják velem, még ha a Mama is, hogy bevisznek csak úgy az uszi közepére, akkor sírni kezdek és remegek, meg nagyon kapaszkodom, nehogy véletlenül belepottyanjak abba a nagy furcsaságba, ami még ráadásul csillog is, meg hangos és fröcsöl.

Viszont, ha a Mama szépen leül velem a víz szélére és belekapaszkodhatok, és onnan figyelhetem, hogy ki mit csinál, akkor lassan-lassan megszokom, hogy mi van, és nem is bánom, ha egyre beljebb araszolunk, és már a pocakomig ér a víz.
Azért továbbra sem szeretem, ha mindenféle gyerekek odajönnek és lefröcsölnek, de ha békén hagynak, akkor a végére már egészen megszeretem az uszizást, sőt, még a labdát is szívesen megfogom.
Aztán már át is kukucskálok a másik medencébe, ahol a Barnus és a Bori a Papával bolondoznak, sőt, ha átjönnek hozzánk, akkor mosolygok is rájuk, meg rötyögök azon, hogy milyen viccesen néznek ki az ázott testvérkéim a vacogó fogaikkal.

Úgyhogy végül is ma én maradtam benn a Mamával a leghosszabb ideig a vízben, és összességében elmondhatom, hogy nem bánom, hogy elmentünk uszizni, egészen jó dolog az!

Az első bizonyítvány!

Megkaptuk ma Barnus első iskolai értékelését!

Az amerikai bizonyítvány (vagy legalábbis az, amit a mi iskolánkban osztanak) úgy néz ki, hogy egy narancssárga borítékban több nyomtatott lap van, egy levél az igazgatótól, és a mostani esetben a tornatanártól is egy tájékoztató, hogy miket csinálnak az órán és pár mű, amit Barnus alkotott ott. A borítékot kell aláírni és visszaküldeni, igazolásul.

Maga a bizonyítvány (amit meg lehet tartani) négy lap, szerepel rajta minden tantárgyhoz egy-egy bemutató rész, egy táblázat a szintekkel és szöveges értékelés is (ezeket minden tanár sk. írja, és gondolom aztán nyomtatják a papírokat).
Minden tárgy (képesség) több rész-képességre van osztva és ezeket értékelik, nincs összefoglaló "jegy".

A részképességek értékelése számokkal történik, 1=emerging (a szintjének megfelelő elvárásokat még nem teljesíti ebben a negyedévben), 2=progressing (néhány elvárást teljesít) 3=proficient (a szintjének megfelelő minden elvárást teljesít ebben a negyedévben) 4=advanced (az elvárásokat felülmúlja ebben a negyedévben).

Barnus minden tekintetben szuper ügyes számokat produkált, ahol nem 3-as van, ott 4-es és utóbbiból van több.
A szöveges értékeléseket öröm olvasni, alig találnak a tanárai elég jelzőt arra, hogy leírják, milyen szuper ő.
Példa:
- Barnus lenyűgözően olvas, lelkesedése az olvasás iránt ragadós. (Harminc szint van, ő a 27-esen áll jelenleg).
- Barnus csodásan illusztrált történeteket ír, a képek minden a szöveghez illenek és mostanában vicces befejezéseket talál ki a történetek végére.
- Barnus matekból nagyon szereti az elsősök feladatait megoldani, és nagyszerűen csinálja ezt! Nagyon szereti a kihívásokat, például nagy számokkal dolgozni.

Két dolog tetszett nekem különösen a fentieken kívül.
Az egyik az, hogy a magatartásának értékelésénél (ahol a konfliktusmegoldást, együttdolgozást, önkontrollt, mások tiszteletben tartásást stb. értékelik úgy, hogy pozitív állításokat sorolnak fel és mellé írják a három szint egyikét - M= most of the time, S=some of the time, R=rarely - ő mindenből M) a szöveges értékelésénél négy sorban áradozik a tanár arról, hogy milyen szuper példát mutat Barnus a többieknek és, hogy nagyon kedves a társaival, barátkozik velük és látszik, hogy nagyon szeret tanulni.

A másik a művészetek (art) tanár értékelése, aki azt írja, hogy Barnus kreatív és tehetséges "artist"!
(Mellékesen a zene tanár szerint jó a zenei hallása és a memóriája.)

Szóval, ez egy csodagyerek, mindenki láthassa!

Fodrásznál is voltam

... viszont a fodrász nénit szerencsére sikerült elijeszteni azzal, hogy jó hangosan sírtam, és így nem merte igazán levágni a hajamat.
A Mamát aztán nem sikerült ezzel igazán meghatnom, úgyhogy az lett a vége, hogy fürdés közben itt is nyisszantott meg ott is, és másnap már így néztem ki.
Egyébként mostanában a Mama folyton elmászkál, de ha nem látom, akkor nem zavar ez, és különben is, itt a Nagyi, és olyan jó vele!
Nagyokat játszunk, mostanság főleg a babákkal, és mindenféle érdekesre megtanít engem, például:
- hogy hogyan kell a szememhez tenni a messzelátót, hogy messze tudjak látni,
- hogy hogyan kell beletenni a babát a dobozba és aztán ringatni (úgyismint: csicsíjja, csicsíjja!)
- hogy hogyan kell megtalálni és megmutatni a baba szemét,
- hogy tudok már a csodafilccel rajzolni, mint a Bori,
- hogy hogyan kell odatenni a doboz tetejére az építősvirágot.

Aztán meg, a Nagyi ad nekem enni is, finom kanalasakat meg cheeriost (de a joghurtot nem szeretem), elringat, ha álmos vagyok, vagy elvisz sétálni, ha délután nehezen megy az elalvás, meg ad nekem új pelust is.
És nagyon szuperül tudok kapaszkodni is a Nagyin, hogy felálljak, mert mostanában azt szeretem nagyon gyakorolni. Végül is mindjárt egy éves leszek!

Karrier vagy család?

Mennyire iszonyú szuper érzés már reggel fél 11-kor összebújni egy szuszogó kis puhasággal az ágyban, akinek minden vágya az (szó szerint, semmi másra nem vágyik, mint), hogy veled lehessen. Aztán álomba ringatni őt, hallgatni, ahogy lassul a légzése és magadhoz szorítani a teljes valóját, érezni, hogy teljesen megbízik benned, biztonságban van.

És ez után még van teljes harminc perced arra, hogy azt csinálj amit akarsz!
Na, jó, már csak 25.

Lila golflabda

A torna felé vezető út pont elvezet Madison legjobban kinéző golfozó helye mellett, ahol ráadásul Barnus már volt egyszer egy szülinapi bulin is. Úgyhogy, mikor meglátjuk, mindig mondjuk is a Mamának, hogy oda egyszer menjünk el.
És ma elmentünk!

Nagyon jó volt, a Hannáék is jöttek.
A golfozás mondjuk engem nem érdekelt annyira mint a többieket (a Barnus például egészen ügyesen csinálta), de szerencsére lehetett sok-sok más mindent is csinálni ott. Azért végig fogtam az ütőmet és a lila golflabdámat, sőt, az utóbbit végül is sikerült hazahozni is, mert két dollárért meg lehetett venni, és a Papa megvette nekem. Nagyon fogok rá vigyázni, ma még a pihenéshez is felvittem magammal a szobámba.

Szóval, a golfozáson kívül lehetett mindenféle felmászós, beülős, lecsúszós, átmenős, kikukucskálós, zenélős, bábozós dolgot csinálni, mert a pályák úgy voltak megcsinálva, hogy az egész tér végül is inkább egy nagy játszótérhez hasonlított, mint golfpályához. Nagyon jó volt a sötét szoba, ahol UV fénnyel világítottak, úgyhogy, amikor bementünk, akkor alig láttunk valamit, viszont a szürke és fehér ruháink nagyon klasszul világítottak. Oda többször is visszamentünk.
A hajóvezetés is nagyon jó volt: egy kis tóban úszkáltak a hajók és egy nagy kormánnyal lehetett őket irányítani meg megmondani, hogy előre vagy hátra menjenek. Nagyon jól ment nekem és a Barnusnak is, sőt Hanna is kipróbálta.
Volt aztán még biciklizés, áthúzós döcihinta, kosárlabdázás és még sok minden más.
A végén pedig a Barnus játszott krokodil csapkodósat és nyertünk sok jegyet, amit be lehetett váltani ajándékokra: kaptunk nyalókát, tetoválást és én egy szép lila gyűrűt is!

Ma még két érdekes dolog volt ezen kívül.
Az egyik az, hogy olyan hideg van, hogy a fenti fürdőszobában nem mindig jön a víz. A Papa szerint befagy a cső, és akkor nem tud kijönni a víz. Azt mondta, hogy talán kéne venni csőmelegítőt, vagy valamifajta szigetelést tenni a csőre, hogy nehogy kárt tegyen benne a jég.

A másik meg az volt, hogy délután, mikor a Mama hazajött a bevásárlásból és mind segítettünk neki elpakolni amiket vett, leesett a nagy üvegváza a hűtő tetejéről. Mind nagyon megijedtünk mert nagyon hangos volt, ráadásul a Blanka elég közel ült ahhoz, ahová földet ért és apró darabokra tört az üveg. De szerencsére senkinek nem lett semmi baja, és a Mama feltakarított mindent.

Délután egyébként nagyon jót játszottunk a pincében először a Mamával dobálósat, aztán a Papával ugráltunk a bouncy castle-ben.
Szóval, nagyon jó kis nap volt ez!

Mínusz húsz

Igazából nem az idővel van baj, megszoktuk már, hogy a január és a február ilyen borzasztó hideg. Úgyhogy nem megyünk ki és kész.
Csak nem akartam azt a címt adni ennek a bejegyzésnek, hogy "a szuperbéna délután"....

Valahogy minden összejött: Blanka egyik pillanatról a másikra hihetetlenül elkeseredett és fájdalmasan sírni kezdett, amit nem is hagyott abba másfél óráig. Közben itt voltak Lanaék játszani, a gyerekek folyton veszekedtek (nem tudtunk nagyon figyelni rájuk), nekem megfájdult a fejem, aztán a végére még Bori jól végigöntötte a kakaóját a piros kanapé minden részén és előttem lepergett az egész elkerülhetetlen tisztítási folyamat, amivel lefekvés után foglalkozni leszek kénytelen.
Szóval, nem volt egy kellemes délután, de azért estére, mikor már mindenki aludt és jól kiáztattam magam a kádban, meg együtt visszahúztuk Bencével a huzatokat a kanapéra, akkor már jobban éreztem magam.

Mókás

Hmm, érdekes dolgot fedeztem fel ma: azt, hogy tudok állni!

Úgy kell csinálni, hogy az ember kinyújtja a lábait, és a Papája fogja a kezét, és akkor a talpa a földre ér, és úgy meg lehet állni egy darabig! Nagyon vicces!Az meg még viccesebb, ha ilyenkor az ülésnél már jól bevállt lábrugdosást csinálom, mert akkor az egész család nevetni kezd és azt kiabálják, hogy "úgy csinál a Blanka, mintha szaladna!". Úgyhogy ezt ma este fürds után sokszor megcsináltam nekik, és mindig nagy sikert arattam vele.

Megmutatom azt is, hogy milyen az, amikor a Mama nevettet engem:

Ez az autóban volt, mikor vártuk a Borit ovi után és nem akartunk még kimenni, mert nagyon hideg volt.

Nem szeretem a tortát

Most már biztos vagyok benne, hogy nem szeretem a tortát, és meg is mondtam a Mamának. Mondjuk nem erőltette, de azért párszor megkérdezte még későbbis, hogy tényleg nem kérek? Tényleg.

A Hannának volt szülinapi bulija különben, és nagyon jó volt! Elvittük az én ugrálóváramat, meg a rollert és a motorokat, és iszonyú jól szórakoztunk fent a Community Centerben.
Nekem legjobban az tetszett, hogy jó sokszor felmentünk és legurultunk jó gyorsan a lejtőn.
Azért az vicces viszont, hogy a Blankának egyáltalán nem szabadna még tortát ennie, de ő annyira akart, hogy végül is a Mama adott neki picit, és úgy ette, mint kacsa a nokedlit. Végül is répatorta volt, és ugyebár a répa az egyik kedvenc étele, lehet, hogy azért?

Kiderült, hogy:

1) A Mama és a Papa iszonyúan örülnek annak, hogy az iskolában, tornaórán bowlingozni tanulok!
Ezt este meséltem el a Mamának, lefekvéskor, mikor már csak én voltam ébren és kérdezte, hogy milyen volt az iskola. Egészen fellelkesedett, és mondta, hogy másnap reggel mindenképpen meséljem el ezt a Papának, mert nagyon fog örülni. És így is lett. Elmondtam, hogy "fox fingers"-t kell csinálni, és akkor a két középső ujjamat meg a hüvelyket kell beledugni a golyóba, és, hogy vannak kindergartenes és elsős golyók, lehet választani, hogy melyiket akarjuk, és van hat pálya, és tíz bábu van pályánként, de csak hármat szoktunk felállítani. És én általában mind a hármat le tudom gurítani, néha kettőt, és néha egyet, de nullát még sosem gurítottam. Ma délután be is mutattam a lyukas labdával meg pár plüssállattal a folyosón a tudományomat, mindekinek nagyon tetszett.

2) A Mama és a Papa iszonyúan ragaszkodik hozzá, hogy mostantól már mindig magyarul is olvassak.
Az lett a szabály, hogy ha van direkt házi feladat, hogy mondjuk ebből a könyvből az első fejezetet kell elolvasni, akkor azt csináljuk (de ez elég ritka), ha nincs, akkor meg egyik nap angolul, másik nap magyarul olvasunk. Végül is nem rossz ez, csak nekem még mindig kicsit fura, hogy lehet magyarul is, mert az iskolában azt nem tanuljuk. De az is igaz, hogy mostanában elég ritkán van saját reading group-om a Ms. Savage-nél, úgyhogy sokszor nem kapok új könyvet. Így érdekesebb lesz magyarul is olvasni és egész jól is megy.

3) A Mama és a Papa hatalmasat nevet azon, hogyha behívom őket a pihenés alatt a zongoraszobába, mert véletlenül felragadt a plafonra a sticky dinoszaurusz és azzal érvelek, hogy én csak kicsit dobáltam, nem is nagyon.
Szerencsére a Papa nagyon könnyen eléri, és le tudja venni nekem.

Mai kedvenc képem

Nem szeretjük a zoknit a lábunkon, na.

Ma aludt

Bori már sok ideje inkább csak pihen délután, de ma végre sikerült is aludnia egy kicsit. Hihetetlen, hogy mennyire más volt így a délután.
Felkelés után nagy egyetértésben megnéztek egy Bob-ot Barnussal, közben szépen megeszegették az uzsit.
Indulás előtt egy kérsre mindenki elment wc-re, majd az autóban Bori csöndben hallgatta ahogy Barnus a házi feladatát olvassa.
Uszi után vidáman szorongatta a kiválasztott jutalom sütit, és mikor a szuper fáradt Barnus (aki egyedül volt a csoportban, így fél órán keresztül folyamatosan úszott) raplizni kezdett, hogy ő a másik sütit akarta volna, akkor ÖNKÉNT felajánlotta a cserét.
Hazafelé az autóban vidáman eldöntötte, hogy vacsorára levest és másodikat is fog enni, majd ennek végrehajtása után jött velünk fürdeni. Füdrés alatt vidáman játszogatott a gumikacsákkal, majd együtt kiszálltunk a vízből és felmentünk mesélni. Siám rá lehetett venni, hogy olyan Bogyó és Babócát válasszon amit még nem olvastunk el kétszázszor ma.

Mese után kérte, hogy megölelhesse Blankát, és kitalálta, hogy ezt nevezzük "esti hug"-nak ezentúl. Majd ügyesen ment aludni.

Be kell ismernem, hogy ilyenkor azért könnyebb a Mamájának lenni.

Nem adom!

Két dolog van, amit nem szívesen adok ki a "kezemből".

A textilpelus, miután aludtam, vagy ha fáradt vagyok, vagy ha az autóban megkapom, vagy, ha a nappaliban megszerzem a polcról.
És bármi, amit a földön találtam és a számba tettem megkóstolás céljából.

Itt volt Hanna!

Szombat délután az volt a programunk, hogy közösen vigyáztunk Hannára. Nagyon jó volt!

Nekem még nem volt ovi ezen a héten, úgyhogy már egyszer segítettem a Mamának felvigyázni, pénteken az Annuska volt nálunk. Először elmentünk mind együtt egy régi-új zenélősre (ez olyan, mint amire Torontóban is jártunk, csak a tanár bácsi teljesen új, meg a hely, ahol van), az egész jó volt, bár nekem kicsit fura volt a sok minden újdonság. Annak viszont nagyon örültem, hogy ott volt Annuska, mert ő a kedvenc kisbabám!
Aztán hazajöttünk, és Annuska meg Lana már itt voltak, és akkor kezdődhetett a közös játék.
A babák persze hamar elfáradtak és elmentek aludni, és én akkor tudtam, hogy csöndesen kell játszani, úgyhogy a Polly pocketekkel pikniket rendeztem az ebédlőasztal alatt. Mikor Annuska felébredt, akkor segítettem a Mamának megetetni, megitatni, és aztán, mikor ő már maga evett (vajas kenyeret, teljesen egyedül!), akkor mi is ettünk.

Utána én pihenni mentem, és mire lejöttem, már újra itt volt Lana, aztán hamarosan el is mentek.

Szomabton meg délután volt a Hannázás, és már nagyon vártuk a Barnussal, hogy jöjjön! A Mamája és a Papája egy felnőtt étterembe mentek vacsorázni, mi pedig játszottunk a Hannával. Mama felhozta az összes babát lentről, úgyhogy ovisat is játszottunk mindannyian. Aztán a Papa és a Barnus nekiálltak befejezni a KNEX hullámvasutat, sikerült is nekik:Mi lányok játszottunk tovább, elővettük a gyurmát. Az a Balnkát nagyon érdekelte, és sokáig sikerült is megakadályozni, hogy igazi gyurma kerüljön hozzá, de aztán mégiscsak sikerült szereznie egy darabot, ami persze a szájában landolt. A Mama kiszedte, de azt nem szereti a Blanka, úgyhogy sírt, és akkor a Hanna mondgatta is, hogy "Blanka sír, megette a gyurmát". Hiába, ő már majdnem 2 éves, szóval, tud kicsit beszélni!

A gyurmázás után volt diafilm nézés (előtte közösen rendet raktunk, az nagyon gyorsan ment), de az nem aratott hatalmas sikert Hannánál, úgyhogy inkább kimentünk könyveket nézni.
Aztán vacsoráztunk, Nutellás EGO-t, jó sokat.
A fürdés nem tetszett a Hannának, először nem is akart, de aztán végül mégis bejött egy picit időre. A mesélés már jobban tetszett neki, de elaludni aztén végképp nem akart. A Papa sétált vele a mi szobánkban, mi meg csak néztünk, hogy hogy fogunk így elaludni, de pont mire Hanna már kezdett volna elszenderedni megjöttek a szülei, úgyogy akkor a Papa lement vele.

Vasárnap meg az volt a program, hogy leszedtük a karácsonyfát és mindet szépen eltettünk dobozba (a karácsonyfát is), hogy a következő ünnepig elálljon.
Ebédelni az indiai étterembe mentünk, és véletlenül a Hannáék is ott voltak! De egy másik asztalnál ültek a barátaikkal.
Mi nagyon finomakat ettünk, és a Barnus háromszor is kapot desszert gombócot, nagyon boldog volt. Én azt nem szeretem.

Délután aztén itthon voltunk: lementünk a pincébe ugrálni, és az nagyon tetszett, mert a Mama is bejött a Blankával, aki hatalmasakat kacagott, tetszett neki a dolog. Aztán összehajtottuk a bouncy castle-t es úgy is játszottunk, az elefántos játékkal, meg a kék átmászós csővel. Nagyon jó volt, csak eléggé elfáradtunk.

Nagyon jó kis hétvége volt ez!

Hős utazók

Látnotok kellene az emberek arcát, mikor felszállnak a repülőre, és konstatálják, hogy a közelünkben van a székük... "Három gyerek? És az egyik egy kisbaba? Jujjjj!" Néha leplezik és kedvesen szóba elegyednek velünk, kérdezgetik, hogy mennyi idősek, de engem nem csapnak be (mert én is így éreznék, haha): igazából azon tűnödnek, hogy az útnak vajon mekkora százalékában kell majd gyerekordítást hallgatniuk.

Akkor még nem tudják, hogy ezek a gyerekek kitűnő utazók, ugyis mondhatnám, az utazás hősei, és nemcsak, hogy jobban tűrik az összes biztonsági ellenőrzéses, járattörléses, időeltolódásos, csomaghurcolászós, szűk helyen ülős mizériát mint sok felnőtt, hanem kifejezetten várják, hogy mikor megyünk már újra hosszas repülőzésre. Akkor ugyanis csomó mindent csinálhatnak, amit amúgy nem, és minden kellemetlenséget megér a sok finomság, ami a táskámból kerül elő, az időnként megjelenő meglepetésekről és természetesen a korlátlan filmnézés szabadságáról, amit ilyenkor élveznek már nem is szólva.

Szóval, a két nagy hangját szinte sose lehet hallani, és Blanka is egyre jobban érdeklődik Diego kalandaji iránt, szóval, jövőre már talán mi is olvasgathatunk mint a többi kedves utas, vagy akár még az is elő fog fordulni, ami eddigi tengerentúli életünk során sose, hogy netán unatkozni kezdünk majd Bencével valamelyik repülőn.

A mostani Madisoni járatunk nagyon későn indult, már rég ágyban lett volna a helyük, mikor még mindig Chicagóban vártunk a csatlakozásra, de így is kaptunk dícséretet a jól utazó gyerekeinkre (ahogy mindig szoktunk), az emberek igazán hálásak, ha nem ordítanak a fülükbe egészen közelről.
Igen, jól utaznak, köszönjük!

Három Aggie

Nézzétek, milyen csinosak vagyunk mi hárman maroon-ban! A Cica nagyitól kaptuk őket, es nagyon tetszik. Ebben fogunk ma visszamenni Madisonba.

A nem növő körmök talányos esete

Barnusnak már több mint egy éve nem kellett körmöt vágni. Akárhányszor nézem, mindig tökéletesen egyenletesek és minimális nagyságúak a körmei, most már a lábán is.
Hogyan?
Ő állítja, hogy nem tudja és én már egy éve gondolkodom a válaszon. Azért vannak tippjeim:

1. Az "álomban körmöt reszelő" manók járnak hozzá és észrevétlenül lereszelik neki.
2. Ismeretlen személy, ismeretlen időben, settenkedő körömvágó akciókat hajt végre rajta, olyan szédítő gyorsasággal, hogy még ő sem veszi észre.
3. Barnus suttyomban csatlakozott a "Le a körömmel!" elit körömrágó társasághoz, akik az éjszaka leple alatt meghatározott időközönként összegyűlnek és kéz- valamint lábköröm rágással, továbbá a politikai és világgazdasági helyzet kitárgyalásával múatják az időt.
4. Titokban felfedezett egy körömnövekedést meggátló anyagot, amit egy évvel ezelőtt alkalmazott magán és ennek hatására minden körömnövekedése megállt. A szer a hajnövekedésre nincs hatással, de már azon is dolgozik.
5. Puszta akaratával (értsd: Köröm-ember) megállította a körmök minden további kifelé törekvését. Ez a szuper-erő egyelőre csak saját magára alkalmazható, de nincs kizárva, hogy továbbfejlesztésével hamarosan világuralmat fog elérni.

Aki lát valamilyen más lehetséges magyarázatot, kérem írja meg, mert megesz a kíváncsiság, hogy mi lehet a dolog hátterében.

Kontroll

Hogyan mondod meg egy majdnem egyévesnek, hogy nem lesz az úgy jó, hogy a délben az autóban töltött egy perces alvással akarja kihúzni egész nap, aztán alszik ugyan negyven perceskét negyven perc kemény rábeszélés után késő délután, de persze fáradtan ébred, viszont pörögne tovább?? És aztán este is inkább a nagyok szobájában bulizna lefekvés helyett (honnan ez a nagy mennyiségű energia, kérdem én?).
Sehogy.

Úgyhogy úszunk az árral, kontroll nincs. Majd talán visszatérve Madisonba?
Remélem.

Szilveszterezés és Újév napja képekben

Én találtam ki, hogy szeretnék fent maradni egész éjfélig Szilveszterkor, és a Mamának tetszett az ötlet! Persze, akkor már a Bori is akarta a dolgot, úgyhogy végül is a Mama azt mondta, hogy mindenki fennmaradhat, amíg csak tud.

De előtte még volt más érdekesség is a régi év utolsó napján: kosármeccsre mentünk, a Bori, a Papa, a Mama és én! Az Aggie-k játszottak a McNeese University csapatával, és három órakor kezdődött a meccs. Minket a Nagypapa vitt el a truck-kal, és aztán ő hazajött segíteni a Nagyinak vigyázni a Blankára.
Már ment a meccs, mikor odaértünk és nagyon jó helyünk volt magasan, ahonnan mindent lehet látni! Sajnos az első félidőben nem ment valami jól a csapatnak, de azért mi jól elvoltunk a popcorn evéssel és a limonádé ivással, és a Bori mindig felélénkült, mikor időkérés volt és jöttek a pompomlányok táncolni. Egy ideig popólányoknak hívta őket, azon nagyon jót nevettünk, de aztán mondta, hogy nem is popó, hanem pompom! Azon is jót nevettünk.

A félidőben a Mama és a Bori elementek sétálni kicsit, de nem volt gyerekméretű Aggies-póló, úgyhogy üres kézzel jöttek vissza, viszont a rezesbandát és a szurkolólányokat jó közelről megnézték azt mondták.
Na, a második félidőre összeszedték magukat a fiúk, úgyhogy elkezdtünk feljönni, és egyre kevesebb volt a hátrányunk. Akkor a nézők is elkezdtek izgulni, velünk együtt, és amikor nálunk volt a labda, akkor nagyon kiabáltunk, meg tapsoltunk, mikor a kékeknél, akkor meg mindenki alapzajt csapott, hogy nehogy bedobják a kosarat.
A végére már elég jól vezettünk, és aztán meg is nyertük az egész meccset! Nagyon örültünk.

Amíg vártuk, hogy a Nagypapa odaérjen értünk, addig szaladgáltunk és ugráltunk a kellemes naplemente időben, nagyon jó volt!
Itthon aztán gyorsan megvacsoráztunk, megfürödtünk, ééééééés!
Nem mentünk aludni, hanem rögtön kijöttünk a nappaliba és mindenféle finomságokat ettünk. Jelly Belly-y, pisztáciát, csipszet, szaloncukrot, csokit, még fagyit is! Iszonyú jó volt!
Aztán a Mama és a Bori nézték a Hamupipőkét, én is belepillantottam néha, de közben meg a Papával és a Nagyival lórumoztunk. Sajnos nem volt túl jó minőségű a film, de azért a lényeget láttuk.
A film után kimentünk petárdázni! Kiderült, hogy ezek szerpentines petárdák, úgyhogy a Papa meghúzta a zsinórt, pukkant egy nagyot és kijött belőle egy pár papírdísz! Mi meg elkaptuk. Nagyon tetszett. A Mama is kipróbálta, de gyerekeknek nem lehetett zsinórt húzni.
Kaptunk aztán világítós karkötőt, és azzal szaladgáltunk, az nagyon vicces volt. Én csináltam belőle nyakláncot és derékláncot is, meg volt, hogy a csuklómon és a bokáimon is volt, és az nagyon tetszett, hogy úgy szaladgáltam.

Mikor bejöttünk, jöhetett a másik film, az enyém: a pirosautós film (Cars)! A Mama előre elmondta, hogy hol van benne félelmetes rész, úgyhogy azt elpörgettük, de egyébként teljesen végignéztük, most először életemben! Nagyon tetszett.
A végére a Bori elaludt, mert már nagyon fáradt volt, de én végig bírtam. Olyan 11 óra volt, mikor vége lett, és akkor már azért én is elég álmos lettem, de a Mama felajánlotta, hogy játszhatok kicsit a számítógéppel, hogy azt az egy órát már elüssük, és az nagyon tetszett, Boowa és Kwala-ztam.
Aztán hamarosan már majdnem éjfél lett! Megpróbáltuk felébreszteni a Borit, csak egy kicsit sikerült, viszont a Blanka magától is felébredt, úgyhogy a Mama kihozta, és csináltunk egy közös képet még az utolsót, ebben az évben. Aztán a Bori ment aludni (pezsgő nélkül, mert igazából fel sem ébredt), mi meg koccintottunk és Boldog Új Évet kívántunk egymásnak. Nekem nagyon ízlett a gyerekpezsgő.

Aztán mentünk aludni.

Az új év első napján kicsit később ébredtünk a szokásosnál, és nagyon jó kis nyugis délelőttünk volt, napsütéssel. Végül is nem mentünk ki, mert fújt a szél, viszont 11 körül elindultunk négyesben az itteni Home Depot-ba a kids workshopra. Azt nem hagyhatjuk ki! A Mama vezette a Nagypapa truck-ját, azt mondta, nagyon jó volt.
A workshop project egy kis polcocska volt, elemtartónak mondják, de pl. a kisautóimat is klasszul rá lehet tenni.Ebédelni is négyesben mentünk, a perzsa étterembe és nyárson sült csirkét ettünk, meg bárányt. Nagyon finom volt!
Délutánra aztán kimentünk kicsit, én dobáltam a Papával a kosárra, de azért már fáradt voltam, és estére sajnos be is szereztem egy pár púpot a fejemre, a Mama szerint a fáradtság miatt.

De azért így is szuper jó nap volt az Újév első napja!