Levi

Ma szereztem egy új barátot! Leventének hívják, és a Mama azt mondta, hogy ő is ugyanannyi idős, mint én és a Mamájával jöttek hozzánk délután. Ők eddig nem itt laktak, ebben a városban, hanem egy másikban, és most itt fognak lakni ezen túl. Sajnos nem fognak nagyon közel lakni hozzánk, de azért majd sokat fogunk együtt játszani, mert nagyon aranyosak.

Megismerkedtem egy másik babával is ma, pontosabban ő már egy nagylány, Emmának hívják és a Dávid barátnője. De vele csak kicsit voltunk együtt Dávidéknál, mert én akkor már elég álmos voltam, és hazajöttünk hamar aludni.

Aztán mikor felébredtem nem éreztem túl jól magam, Mama kérdezgette is, hogy mi a baj, de magam sem tudtam. Kicsit folyik az orrom és nem kapok rendesen levegőt, ezt már ismerem és nem akaroooooom! Ilyenkor szopizni is nehezebb és fáradtabb is vagyok.

Ma például annyira fáradt voltam, hogy délután egyszer csak elaludtam. Ezen a Mama is nagyon meglepődött, mert már nem szoktam ilyet csinálni, mondta is, mikor felébredtem, hogy csak nincs valami baj?

De aztán jöttek Leviék, és Dávidék is átjöttek, és minden rendben volt, játszottunk együtt, így:

Este mikor lefeküdtem még itt voltak Leventéék, remélem holnap reggel is itt lesznek!

Már tudok búgócsigázni!

Mikor itt voltak a Nagyiék, hoztak nekem egy búgócsigát, ami már akkor is tetszett nekem, de eddig meg kellett kérjek mindig valakit, hogy pörgesse meg nekem. Most viszont már én is tudom pörgetni! Pont akkor tanultam meg, mikor a Mama a Nagyival beszélt a levegőbe, így ő is láthatta, nagyon örültek neki. Aztán, mikor a Papa hazajött, neki is megmutattam, és neki is nagyon tetszett, meg is tapsoltak a Mamával és nagyon büszke voltam magamra.

Ma voltunk zenélősön a délelőtt, nagyon jó volt, főleg a dob tetszett. Hazafelé viszont a Mama és Kati minden igyekezete ellenére elaludtam. Kérték, hogy ne aludjak el hazáig, de nagyon fáradt voltam. Mikor felébredtem, a Mama mondta, hogy biztos azért voltam ennyire álmos, mert éjszaka nem akartam visszaaludni. Igen, mert nagyon felébredtem, mikor tisztába tett és szerettem volna, ha ott van velem, mikor alszom. De ő nem szerette volna ezt, úgyhogy mindig vissza kellett hívnom, mikor elment.

Reggel különben így néztem ki az új pizsimben:

Az alvás után átmentünk Dávidékhoz és ott kaptam ebédet, a Mama nagyon megdícsért, hogy milyen sokat ettem. Azt mondta, ez egyéni csúcs. Az nem tudom mi, de jól esett!
Aztán játszottunk Dáviddal, aztán Mama rájött, hogy haza kell jönnünk, hogy tudjunk levegőbe beszélni Nagyival, úgyhogy szaladtunk haza.

Utána meg Mama varrt varrt. Néha abbahagyta és táncolt nekem, meg játszott picit velem, aztán megint varrt. Aztán megjött Papa és lehett fürödni.
Közben Mama mondta, hogy elkészült a meglepi, de nem lehett megnézni, mert akkor nem lesz meglepi. Hát, ez még nekem magas, de a lényeg az, hogy hamarosan láthatom majd ezt a valamit, mert mindjárt itt a szülinapom!

Túrós csusza

Úgy látszik használt a sok méltatlankodásom a körömvágással kapcsolatban, mert a szüleim új módszert eszeltek ki erre. Most a fürdés közben leptek meg azzal, hogy előkerült az olló és nyiszatolni kezdett a Mama. Így se örültem neki annyira, de végül is elviselhető volt, főleg, hogy közben a Papa mindenféle érdekeseket csinált és behajolt egészen a vízig a kádba, hogy tudjon buborékot fújni. A Mama a vízben volt velem, mert jógázott és akkor mindig együtt szoktunk fürdeni utána. Végül is az összes körmömet levágták, még a lábamon is!

Ma volt még egy érdekes is, és ez azzal van összefüggésben, hogy már egy nagy fiú vagyok. Ebédre ugyanis túrós csuszát kaptam! Mondjuk előtte volt egy kis kanalas is, de mikor Mama látta, hogy még éhes vagyok, akkor adott a saját ebédjéből is.
Ez olyan, hogy tészta, meg túró, meg tejföl, és ezeket együtt hívják csuszának. Még a Mama evett valami mást is hozzá, de abból nem adtt, azt mondta, hogy "Azt már nem, Macika, szalonnát nem ehetsz még!". Mindegy, így is finom volt, leginkább a túró ízlett. Így ettem:



Ma ezen kívül még volt vásárlás, meg sokat játszottunk is. A Mama varrt is, valami nagyon érdekeset készít nekem, néha kicsit belepillantok, és hű de várom már, hogy elkészüljön!

Este viszont nem éreztem túl jól magam, megint fogat növesztek ugyanis, és a Mama szerint ezek már jó nagyok lesznek és sokáig is tart, míg kijönnek, de egyszer ezen is túlleszünk. Mikor lesz már az az egyszer?

Intézős nap

A szüleim ma mindenfélét elintézős napot tartottak, voltunk bevásárolni, meg volt főzés, szigetelés és varrás is. Ezek engem mind nagyon érdekeltek, úgyhogy az alvásra nem akartam sok időt szánni ma se. Papa kérdezte is, hogy amikor ő itthon van, akkor miért nem szoktam sokat aludni, hát ezért.

Minden esetre a mai nap szép csendesen telt, én sokat jászottam, meg hallgattuk a karácsonyi dalokat (igen-igen, már mindjárt itt a karácsony ám!), aztán táncra is perdültünk (én a Mama nyakában):
És amikor a szigetelés volt, akkor nekem az ágyamban kellett lenni, kaptam játékokat is, de aztán egy idő után szerettem volna kijönni, így:


(Azt mondták, hog yolyan vagyok, mint egy kis bandita.)

Aztán este meg azt hitték a szüleim, hogy már fáradt vagyok, de a fürdés után, mikor már Mama felöltöztetett az új pizsimbe (ez már olyan nagyfiús, kétrészes ám!), akkor rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok álmos, és inkább még játszani szerettem volna. Na, de erről a Mama másként vélekedett és nem engedte, hoyg kimenjek a szobából, hanem elmagyarázta, hogy már aludni kell és az ágyba parancsolt. Én próbáltam ellenállni, de aztán addig-addig mondta, hogy elaludtam szépen.

Juj, de vizes nap

Háromszor is tiszta vizes lettem ma! Nagyon jó volt!

Először reggel, mikor bejött Papa és mondta, hogy "Fúúú, fiam, ez elég büdi!", és kiderült, hogy nagyon bekakiltam, és minden kakis lett. És akkor előkerült a Mama is, és mondta, hogy akkor lezuhanyozunk. Azt már tudtam, hogy milyen, de azért kicsit meglepődtem megint, hogy beletett az üres kádba és lelocsolt a zuhanyból vízzel. Ettől állítólag tiszta lettem, ami jól esett.

Aztán délután voltunk uszizni, és az nagyon jó volt! Mindig nagyon szeretek uszinzi, és ma még ráadásul elég sok másik gyerek is volt a vízben (mondjuk nagyobbak, de az még érdekesebb). A Mama és a Papa mindig olyan jópofa dolgokat találnak ki, hogy miket lehet csinálni a vízben. Szoktak egymásnak úsztatni, meg engedik, hoyg beléjük kapaszkodva lebegjek. Meg szoktunk a víz alá is lemenni, meg kiülni a partra és onnan beugrani. Vannak játékok is: labda, meg usziszivacs, amit a hónom alá tesznek és akkor nem is kell fogni engem, mert az fenntart. Amikor ezt csináltunk, akkor a szüleim nagyon büszkék voltak rám, és mondták, hogy "Jé, teljesen úgy csinál, mintha úszna!".

Aztán meg este is fürödtünk, azt nagyon élveztem, a Papa volt ott velem.

Nap közben meg volt még pár érdekes dolog ezen kívül is.
A Mama például vasalt, és közben mi a Papával a TV-t néztünk. Eddig nem is tudtam, hogy az a dolog ott a szobában ilyan érdeks is tud lenni, nem is beszélve a kisebbik fekete dologról, amin gombok is vannak, és távirányítónak hívják (ezt nem nagyon szokták odaadni nekem, de most megkaparintottam).
Aztán meg volt olyan is, hogy a szülem a hálószobájukban kiszedték az ablakot a falból és ragasztottak rá valami csíkot, azt mondták, hogy ez a szigetelés, és most már nem fog besüvíteni a szél, remélhetőleg. Még az én szobámban is meg kell majd csinálniuk, de arra ma már nem magardt idő.

Úgyhogy elég mozgalmas nap volt a mai, jól is esik az alvás.

Szabás

Képzeljétek, a Mama meglepetést készít nekem. Mondta, hogy igazából akkor lenne meglepetés, ha egyáltalán nem tudnék róla, de mivel elég szemfüles vagyok, így nem tudja előlem teljesen elrejteni a dolgokat. Még nem tudom, mi is lesz a meglepetés, de állítólag pont ez a dolog lényege, hogy majd csak később tudom meg, és akkor nagyon fogok örülni neki.
Annyit tudok már, hogy mindenféle anyagokkal kapcsolatos a dolog, mert ma a Mama azzal foglalkozott, hogy nagyobb anyagokat kisebbre vágott szét. Ehhez használja az ollót meg a gombostűket, amiket valami miatt nekem nem szabad közelebbről megnézni, bár mindent megpróbáltam, hogy mégis lehessen, de nem.

Mivel ez a dolog nagyon érdekelt, nem is nagyon voltam álmos, így elég furcsán alakult a nap, nem úgy, ahogy szokott lenni. Mert általában a szopi után már elalszom és az ebéd kanalasat az alvás után szokatm kapni. Most nem volt kedvem elaludni a szopi alatt, úgyhogy a Mama azt mondta, hogy akkor együk meg az ebédet és az alvást majd intézzem el a sétálás alatt. Így is lett.

Az volt a nagyon érdekes, hogy mikor felébredtem, már a Papa is ott volt, aminek nagyon örültem és együtt sétáltunk tovább. Aztán bementünk egy nagy vásárlós helyre, és ott le lehetett venni a téli meleg dolgokat, és nézelődni. Hűűű, mennyi ember volt! Meg egy csoda szép dolgot is láttam, amit úgy hívnak, hoyg karácsonyfa. Nem is egy volt belőle, hanem több, de volt egy, ami a legjobban tetszett, teljesen tátva maadt a szám, mikor Mama megmutatta. Ez egy nagy magas építmény, ami tele van mindenféle színes dolgokkal és csillog-villog! Sajnos nem szabadott igazán közelről megnézni, de a kocsiból is nagyon tetszett.

Aztán a Papa kapott pulóvereket (fel is próbálta őket, és az nagyon tetszett, mert kicsit eltűnt, aztán visszajött egy másik ruhában, és ha tetszett nekem, akkor sikítottam is!), és még sok mindent nézegettünk.

Utána hazajöttünk és itthon játszottunk még kicsit fürdés előtt.

Mi az a karácsony?

Mama azt mondta, hogy nincs kedve ma különösebben kimenni, mert nagy hó van és fúj a szél, meg hideg van. Ebbe végül is én is beleegyeztem, mert itthon is nagyon sok érdekes dolog van, és gondoltam, akkor megpróbálok minél többet kideríteni erről a karácsony dologról.

Szóval a karácsny az még nem most van, de már lehet róla beszélgetni, és arról is, hogy ki mit szeretne kapni ajándékba. Az ajándékok valahogy a karácsony miatt vannak, azt még nem értem, hogy is. És még vannak énekek, meg díszítés, ami nagyon szép! Mama ma festett üvegdíszeket az ajtóra és a tükrökre, meg tett fel szép csillogókat az ajtókeretekre, ami nekem nagyon tetszik, és ez is a karácsony miatt van. Sokat énekelt is, ami szintén tetszett, úgyhogy meg kell mondanom, örülök annak, hogy karácsony lesz!

Reggel még emlékeztem arra, hogy az éjszaka volt egy nagyon fura eset. Amikor ugyanis felriadtam, bejött a Papa és aztán a Mama is, és tanakodtak egy kicsit, aztán megmérték a lázamat. Ez egyáltalán nem tetszett, mert nagyon melegem volt és nagyon álmos voltam és a szopit akartam. Végül is kaptam, de előtte még le kellett nyelni egy másik dolgot is. Minden esetre reggel már nem volt melegem, és a dolgok visszatértek a szokásos menetbe. Mamával ettünk, aztán játszottunk, aztán mentem aludni.

Az ebéd érdekes volt, mert a Mama adott abból, amit ő evett, azt mondta, tészta, sajt és tejföl, és ezeket mind megkóstoltam és a tészta az nagyon érdekes volt!

Aztán mentünk kicsit vásárolni, és tényleg nagyon hideg volt az utcán, meg egy csomó hó, ami olyan fehér!
Mikor hazaértünk lehetett a levegőbe beszélni, Mama azt mondta, a Nagyi az hallotta, amit mi mondtunk.

Utána meg hazajött a Papa és vele játszottunk, míg a Mama elment jógázni.
A jógázást azért szeretem, mert utána mindig együtt lehet fürdeni a Mamával. Utána kaptam szopit is, és el is aludtam, de arra felriadtam, hogy a Mama be akart tenni az ágyamba, és akkor féltem, hogy egyedül fog hagyni, úgyhogy nem akartam elaludni. Mondjuk fáradt voltam, úgyhogy csak pihentem a pocakomon, de mindig figyeltem, hogy ott van-e még a Mama és ha nem volt, akkor visszahívtam. Csak a végére már úgy elfáradtam, hogy elaludtam.

Buli vaaaan!

Ma babaulit rendeztünk a Mamával!

Reggel már lehetett tudni, hogy különleges napunk lesz, készülődtünk, eltologattuk a bútorokat és kihoztunk a játékokat a nappaliba.
Aztán amikor a Papa elment, megjöttek Dávidék. Utánuk meg Zalán és a Mamája érkezett és végül befutott Zoe is a Mamájával. Így négyesben még jobban lehet játszani, mint csak a Mamával, és ilyenkor mindenki ránk figyel, amit nagyon szeretek.

Játszottunk sok érdekeset, engem főleg a többiek érdekeltek, hogy miket csinálnak és mit lehet velük csinálni. Azt például csak felnőttekkel lehet csinálni, hogy odamegyek hozzájuk és rájuk támaszkodva felállok (megprbáltam Zalánnal is, és a Mama nem engedte). De könyvet nézegetni, így:
vagy játékot húzogatni, tologatni, és együtt enni-inni, így:


azt nagyon jól lehet!

Ilyenkor nem is szeretek aludni menni, de Anya megbeszélte velem, hogy ilyenkor is kell, mert fáradtan nem tudok olyan jól játszani. Úgyhogy ebéd után beadtam a derekamat és kicsit aludtam is.

Déltuán így még jót tudtunk játszani. Aztán a többieknek el kellett menni, de mi Dávidékkal még elmentünk kicsit sétálni a hidegbe (vagy, ahogy Anya mondta: lefagyasztani magunkat). Eközben én kaptam kekszit is, de azt nehéz volt enni, mert ha kilógott a kezem, amiben a kekszi volt, akkor az nagyon fázott, különben meg nem tudtam enni a kekszit. De azért megoldottunk Anyával valahogy.

Visszefelé meg olyan hideg lett, hogy el is aludtam, és mikor felébredtem még mindig az utcán voltunk, de már ott volt a Papa is!

Itthon még játszottunk, aztán egy nagyot fürödtem a Papával és már menni kellett aludni. De még nem voltam álmos! Inkább alvás helyett csak szipkáztam a tejcit, és meséltem a Mamának, hogy miket csináltnk ma. Aztán picit sétáltunk és akkor már álmos lettem, úgyhogy mikor Mama betett az ágyamba már el is tudtam aludni.

Zenélősön voltunk

Nagyon örültem ma reggel, mikor megláttam a Mamát! Már egy ideje fent voltam, beszélgettem, próbálgattam, hogy miket lehet csinálni az ágyban, amíg nem vesznek ki belőle, aztán egyszer csak megjelent. Már egy ideje ott lehetett, mert nagyon mosolygott, és figyelte, hogy mit csinálok (éppen a lábamat akartam kidugni a rácson). Aztán kivett az ágyból és össze-vissza puszilgatott! Nagyon jól esett, nagyon szeretek vele reggelente találkozni!

Aztán elkészültünk és reggeliztünk és Mama mondta, hoyg megyünk is a zenélősre. Jól fel kellett öltözni (mi azt a liftben szoktunk meg utána a folyosón, hogy ne legyen túl melegem, mire leérünk), mert nagyon hideg volt, Mama nevetett is rajtam, hogy csak az orrom hegye látszik ki a sok ruhából.
Metróval mentünk és Dávidék is jöttek.

A zenélősön ma sokan voltunk, és kiderült, hogy Eric, aki most múlt egy éves (én is mindjárt annyi leszek!) már tud járni, és én nagyon csodáltam ezért. A járás ugyanis elég nehéz, legalábbis úgy, hogy az ember közeben nem fog semmit a kezével. Én csak tudom, folyton ezzel próbálkozom!
Ma is kaptunk mindenféle püfölőst (ezeket a felnőttek hangszereknek hívják), a legjobban mégis a sál tetszett, azzal olyan jól lehet pikabúzni! A Mama egyébként ilyenkor velem is mindig a másik nyelven beszél, ami vicces, nekem eléggé tetszik. Ja, és megdícsértek amiért olyan ügyesen visszaadtam az egyik püfölőst, mikor az volt a feladat, nagyon büszke voltam magamra! A végén kaptunk pecsétet a kezünkre, én kettőt is kaptam, de Dávid nem is kért.

Hazafelé nagyon elálmosodtam és aludtam, de arra felébredtem, hogy a Mama betett itthon az ágyamba. Még elég fáradt voltam, úgyhogy mondtam is a Mamának, hogy ez így nem lesz jó, mire ő adott tejcit. Az nagyon jól esett és fel is ébredtem tőle, bár a Mama szavaiból azt vettem ki, hogy ő nem erre a hatásra számított.

Akkor aztán játszottunk, meg enni is kellett, de én annyira nem voltam éhes, és inkább csak egy kis kenyeret kértem. Meg vasalósat is játszottunk aztán, de azt a Mama továbbra is inkább csak egyedül szeretné játszani.

Utána meg lementünk megint a hidegbe és akkor ott voltak Dávidék is és mentünk a vásárlós helyre. Mama azt mondta, hogy karácsonyi ajándékkat keresünk, és most már ki kell faggatnom, hogy mi ez az egész karácsony dolog, mert ha ajándék is van benne, akkor érdekel!

Mikor hazajöttünk a Papa még nem volt itt, viszont a Dávidék feljöttek és játszottunk, de aztán el kellett menniük. Én szerettem volna kikísérni őket, úgyhogy a liftig elmentünk velük.

Aztán ettünk, most joghurtot is kaptam, nyami! Akkor aztán megjött a Papa és vele is játszottunk.
A fürdés jó volt, de a végére már nagyon elfáradtam, úgyhogy jó esett az esti tejci nagyon!

Körömvágás, brrrr

Én igazán nagyon szeretem a Mamát, de van egy dolog, amit jobban örülnék, ha nem csinálna. Ezt ő úgy hívja, hogy "Gyere, Macika, most levágjuk a körmödet!", és meg ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy "eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!", mert ezt tényleg nem szeretem.

Máskor, hogyha így csinálok, általában abbahagyja azt, amit éppen szeretnék, hogy csináljon, de ezt nem.
Ilyenkor az történik egyébként, hogy ő az ölébe vesz engem, és megmutatja, hogy "ez az olló", ami különben nagyon érdekes jószág. Aztán megfogja a kezemet, ilyenkor már gyanakszom, hogy nem jó fog történni. Aztán egyszer csak elkezdi az ollóval pisztergálni a kezemet, és akkor szoktam elkezdeni az "eeeeeee"-t. Azt mondja Mama, hogy ezt muszáj megcsinálni, és sajnos elég gyorsan nőnek a körmeim (én aztán nem növesztem őket), ezért elég gyakran is kell csinálni.
Hát, minden esetre elhatároztam, hogy a következő ilyen alkalomkor már nem fogom hagyni magamat, és még jobban ellenállok.

Ma egyébként voltunk vásárolni is, és egyre érdekesebben alakul át a váráslós hely. Megfigyeltem, hogy ott mindig sok szín van, most meg még több és lámpákból is egyre több van. Azt hiszem ezek vonzzák oda a többi embert is, meg az, hogy mindenféle illatból is egyre több van. Majd ki is szeretném deríteni, hogy mi lehet ez a nagy készülődés, mert ilyet még nem láttam.

Mire hazaértünk már elég fáradt voltam, akkor kaptam tejcit és jó sokat aludtam. Délután meg ettünk és aztán játszottunk a Mamával. Meg csináltunk ruhapakolósat is, aminek a közepén megjött a Papa és akkor már a Mama egyedül csinálta tovább. Aztán egy idő után nem is jött vissza, jógázni ment. Addig mi a Papával játszottunk, nagyon jó volt!

Este viszont együtt fürödtünk, ami jó volt, és az alvás is nagyon jól esett már, mert fáradt voltam.

Átmeneti búcsú Nagyitól

Úgy látszik, hogy a nagyszüleim nem maradnak itt mindig, pedig milyen jó lenne! Régebben, emlékszem, sokat találkoztam velük, de mostanában csak néha vannak itt, és akkor se maradnak itt, hanem elmennek haza. Ez történt ma is, pedig már olyan jókat játszottunk a Nagyival! Tegnap is labdáztunk, meg mindenféléket mondókázott nekem és egyáltalán,olyan jó volt, hogy itt volt!
De aztán ma, mikor már kicsit elfáradtam a játékban, akkor elkezdtett felöltözni ő is meg a Papa is, és mondták, hogy a Nagyi akkor most elmegy, és akkor én olyan szomorú lettem, mert nem mehettünk vele.

A Mama akkor adott tejcit és mondta, hogy azért még sokat fogunk találkozni, sőt, olyan is lesz, hogy a Nagypapa is jön és mi is megyünk még majd úgy, hogy együtt lesz mindenki, és azt már nagyon várom, mert szerintem érdekes lesz és akkor majd biztosan megint sokat fogunk együtt játszani.

Mikor felébredtem az alvásból, akor már itt volt a Papa és együtt ebédeltünk, és én is azt ettem, amit ők, mert az nagyon érdekes volt. Aztán a szülem kifeküdtek, mert állítólag valaki teleette a hasukat. De aztán elindultunk sétálni, és mondták, hogy most uszizni megyünk. Annak nagyon örültem, és sokat usziztunk és lementünk a víz alá is, és volt, hogy a Papát láttam is a víz alatt. Meg usziztam úgy is, hogy egy nagy szivacsot tettek a hónom alá és az tartott fenn, és az elég jópofa volt.
Aztán még sétáltunk egy picit és ettem kekszit közben.

Itthon meg játszottunk a Mamával, míg a Papa dolgozott, és aztán meg nagyot fürödtem, hogy jó illatú legyek. Hű, eléggé el is fáradtam, jól esett az ágyba bújás is.

Hát ezt jól átaludtam!

Az a helyzet, hogy az éjszaka nem tudtam igazán jól aludni, sokszor kéretem a Mamát, hogy jöjjön és segítsen visszaaludni. Egyszer még a Papa is átjött, akkor kicsit csalódott voltam, de aztán beláttam, hogy nem jöhet mindig a Mama, neki is kell néha aludni, úgyhogy a Papával is visszaaludtam.

Így bár délelőtt még elég jól tudtam játszani, de aztán, mikor elindultunk sétálni (akkor már itt volt a Nagyi is), hát akkor menthetetlenül elaludtam. És jó sokig is aludhattam, mert a szüleim azt mondták, mikor felébredtem, hogy teljesen átlaudtam az ebédet (pedig egy kínai étteremben voltak, s azt úgy mengéztem volna magamnak) meg a sétát a városban.

Mikor felébredtem, már a vásárós helyen voltunk, és szerencsére a Mama hamar elvitt szopizni, mert egyrészt éhes és szomjas is voltam, másrészt nagyon sokan voltak a vásárlós helyen, és azt nem annyira szeretjük.

Aztán hazajöttünk és ettünk még meg jókat játszottunk, a Mama még ilyen vicces fekete dolgot is húzott a kezemre.

Múzeum, hó, vendégség és lépések

Ma elég sűrű napunk volt, Mama, Papa és Nagyi vittek minden felé.

Először itthon voltunk, felkeltünk és megmostuk a fogunkat, meg megreggeliztünk, aztán jött a Nagyi és elindultunk sétálni. Ez olyan metrózós séta lett, és mire odaértünk én pont elaludtam. De mint kiderült nem maradtam le semmiről, mert a múzeum (merthogy oda mentünk) még nem volt nyitva, és ezért sétálni kellett egy kicsit, és azt én pont átaludtam. Aztán mikor odaértünk és jó meleg lett (mert kint elég hideg volt továbbra is), akkor felébredtem.

A múzeum az egy vicces hely, nincs túl világos, viszont mindenféle érdekes tárgyak vannak kirakva, és az emberek ott sétálgatnak köztük és nézik őket. A Mama nekem is mutatta, hogy mik vannak ott, voltak fák, meg kisfiúk, meg hölgyek kirakva és volt olyan is, ami csak színes volt. Minden nagyon érdekes volt. Aztán kaptam tejcit is, de az a hely, ahol kaptam, az is nagyon érdekes volt(úgy hívják, női wc), úgyhogy inkább nézelődni szerettem volna ott. Végül is a Mama ezt se bánta, és még az ott lévő papírt is lehetett tépkedni.

Aztán még nézegettünk más dologkat is, ezeket úgy hívják, hogy szobor, és egy nagy teremben voltak, és az nagyon tetszett nekem, mert ha nagyot kiáltottam, akkor utána lehetett hallani még sokáig a hangomat. Ezt visszhangnak hívják, és nagyon jópofa. Aztán Mama nagy lelkendezve mutatta az ablakot, hogy esik a hó, és nem tudtam, hogy az mi. Mikor kiértünk, akkor derült ki, hogy az is egy jópofa dolog, a hó. Olyan, hogy az embernek ráesik az arcára és egy picit megcsiklandozza és aztán meg folyékonnyá válik és az is nagyon vicces. Kiáltoztam is nagyokat örömömben!

A múzeum után mentünk enni, én is kaptam érdekes dolgokat, de nem voltam igazán éhes, úgyhogy inkább csak tépkedtem a szalvétát, meg nézegettem a brokklit és a sárgarépát.
Hazafelé eléggé elálmosodtam, és mikor hazaértünk kértem tejcit és kaptam is. Nagyon jól esett kicsit pihenni a Mama melett, aztán mehettem újra játszani.

Mikor megjött a Papa, akkor megint öltözni kellett, azt nem szerettem, de aztán a Mama beletett a kendőbe és akkor mentünk és közben elaludtam. Mikor odaétünk, kiderült, hogy az Ingridékhez jöttünk, ahol ott volt Sophie és Elias is, és ott voltunk vacsorázni. Nagyon érdekes volt minden, és picit lépkedtem is egyedül, mert csalogattak a felnőttek magukhoz. Gondoltam, kipróbálom, megy-e a dolog, mert láttam, hogy Sophie-nak olyan jól megy. Sikerült is!
Kaptam finom rizsropikenyeret meg pitakenyeret is, ezeket eszegettem, míg a felnőttek vacsoráztak.

Aztán hazajöttünk autóval és még picit fürödtem, mielőtt lehetett menni aludni.

CN Tower újra

Nekem úgy tűnik, hogy vannak itt olyan helyek, amiket valami miatt sokszor megnézünk. Ilyen a vásárlós hely, amit mondjuk értek is mert onnan jön az ennivaló. De ilyen az a nagy torony is, amihez metróval kell menni és utána meg ha felmegy az ember a lifttel, akkor mindent nagyon messziről lehet megnézni, ami nagyon érdekes.

Úgyhogy ma voltunkis a toronyban megint, és a Nagyi is jött velünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, kiderült, hoyg a Nagyi nem szereti, ha a toronyban Anya felemel engem és az ablakhoz tesz, hogy egyedül álldgálva nézelődhessek onnan. Amikor ezt csináltuk, akkor a Nagyi oda se mert nézni, sőt, jó messzre elment, hogy ne is lássa véletlenül se. Mama kérdezte tőle, hogy tériszonya van-e, ami nem tudom, hogy micsoda, de az van neki, nem lehet túl jó. Aztán még mentünk felfelé a lifttel és ott még magasabbról lehetett lenézni, és csináltunk fényképeket is, meg én mászkálhattam is.

Amikor lementünk, akkor mamával megkerestük a szopizós helyünket és én olyan finom tejcit kaptam, amitől megint elaludtam. Ezt onnan tudom, hogy aztán teljesen máshol voltunk, mikor felébredtem, és ott a Mama és a Nagyi éppen ettek. Én is kaptam kekszit meg csiriót és az nagyon jó volt. Hazafelé megint metróval jöttünk.

Itthon játszottunk, és aztán megjött a Papa és a Nagyi meg elment. Máskor itt szokott lenni addig, míg el nem alszom, nem is értem, most mi történhetett, remélem holnap reggel azért jönni fog megint!

11 hónapos lettem én

Vannak bizonyos napok, amikor a Mama elérzékenyülve kezdni mondogatni, hogy milyen kicsi voltam régebben és miket csináltam. Kiderült, hogy ilyenkor vannak a születésem hónapfordulói, és ma is ilyen volt. Azt is mondta a Mama, hogy most már tényleg majdnem egy éves vagyok, ami azt jelenti, hogy mindjárt nagyfiú leszek már!
Minden esetre ma kiderült, hogy tudok kacsintani is:

Ma a Papa is itt volt reggel és együtt játszottunk meg reggeliztünk, de aztán el kellett mennie. Még ez előtt megjött a Nagyi és akkor kezdődött a sürgés-forgás a konyhában, amit főzésnek hívnak. Engem nem nagyon engedtek oda, de azért jókat játszottam és amikor elfáradtam, akkor a Mama adott tejcit és mehettem aludni.
Ma nem akartam sokat, mert volt mit tennem, és gondoltam, délután biztos lesznek érdekes dolgok is.

Ébredés után kaptam enni és aztán a babakocsival elmentünk a könyvtárba meg a vásárlóba is. A kocsimmal történt egy érdekes dolog, most már egy olyan szőrös bigyón ülök, ami eddig nem volt ott. Ez elöl is feljön, és nagyon finom puha, meg meleg, ami jó, mert most már tényleg nagyon hideg van.

Este megjött a Papa a munkából és aztán volt fürdés is meg mentem aludni.

Go Leafs Go

Barnus ma átadta nekem az írás lehetőségét, mert ő még nincs teljesen otthon a sport világban (Papája már dolgozik ezen).
Ma ugyanis a szülők hokimeccsre mentek!

Kihasználtuk az alkalmat, hogy szuper babysitterünk van a Nagyi személyében és korán letettük Barnust (ami nem volt nehéz, tekintve, hogy nap közben összesen fél órát aludt, azt is a kedőben, mikor jöttünk hazafel a zenélősről), aztán elszöktünk a hokimeccsre.

Jegyünk nem volt, itt ugyanis nagyon népszerű ez a sport, és a hazai csapatnak óriási szurkolótábora van, úgyhogy jegyhez jutni szinte lehetetlen, ha mégis, akkor nagyon drága. Az interneten is próbálkoztunk (eBay), de végül is úgy döntöttünk, hogy szerencsét próbálunk és csak úgy odamegyünk, biztos vannak itt is jegyüzérek.

Voltak is! Végül is úgy a kezdés után fél órával értünk oda (ez is volt a terv) és keresni se kellett a jegyüzéreket (angolul scalper), rögtön utánunk szóltak, hogy kell-e nekünk jegy. Bence mondta, hogy igen, milyük van. Mondták, hgy van a zöld és a lila szektorba, a zöld a jobb, az 150 dollár (2 jegy, ez nagyon olcsónak számít!). Meg is vettük rögtön, lett jegyünk! Mint kiderült, nem késtünk le semmiről, 0:0 volt az állás ( a Toronto Maple Leafs játszott a New York Rangers-szel, mi az előbbinek drukkoltunk,a hogy a többiek is). Ahogy leültünk (nagyon jól lehetett látni a helyünkről), szinte azonnal lőtt a csapatunk egy gólt, szóval megalapozódott a jó hangulat.

A vége 2:1 lett nekünk, nagyon jó kis meccs volt, nagyon élveztük!

Itthon minden rendben ment, Barnus ugyan picit felébredetett, de vissza lehetett altatni könnyen, úgyhogy nem volt gond.

Nagyon klasszul sikerült ez a programunk.

Vendégség

Szerencsére a Nagyi ma is itt volt, reggel, mikor kimentünk játszani a Mamával a nagyszobába, akkor egyszer csak jött és itt volt! Nagyon örülök ennek!

Mondjuk az rossz volt, hogy miután jött a Nagyi, akkor a Mama egyszer csak eltűnt, és akkor kerestem, de nem volt sehol. Viszont aztán játszottunk a Nagyival és az jó volt, és aztán megjött a Papa is, és aztán együtt elmentünk sétálni, és kiderült, hogy ahová mentünk, pont ott volt a Mama. És aztán kidrült az is, hogy uszizni mentünk, és a Nagyi meg integetett nekem kintről, és nézte, ahogy mi uszizunk. Most a Mama is lement velem a víz alá, és nagyon jól szórakoztunk a vízben, nagyon szeretem ezt csinálni.

Hazafelé aztán elaludhattam, mert mikor felébredtem már itthon voltunk és az ágyamban voltam. Akkor hívtam a Mamát, aki adott tejcit, és akkor még visszaaludtam egyet. Kiderült, hogy így most megint elég sokat aludtam, és a felnőttek monták, hogy ők is aludtak velem (ami fura, mert a felnőttek nem szoktak eddig nap közben aludni), és azt mondták, hogy az nagyon jól esett nekik. Aztán a Mamától kaptam enni husisat és a Nagyival meg a Mamával elmentünk vásárolni.
Mikor hazajöttünk már itt volt a Papa és mindenki elkezdtett készülődni, mert vendégeket vártunk: Adrienn és Ilona jöttek a szüleikkel.

Nagyon jól szórakoztunk mindannyian, nagyon szeretek velük játszani. Ilonának megmutattam az összes játékomat (Adriennek nem kellett mutatni, mert ő már magától is tud játszani), és kiderült, hogy Ilona is tud már kicsit mászni és fel is ült, amit egészen idáig nem is tudott még csinálni!

Meg még másokat is játszottunk, és aztán volt közös vacsora, és még utána is játszottunk, nagyon jól éreztem magam. Aztán a vendégeket kikísértük és mentem fürdeni, ami után már csak az alvás következett.

Cica nagyi

Képzeljétek, ma jött hozzánk a Nagyim látogatóba! Ő a Papám anyukája, és nagyon aranyos, nagyon szeretek vele lenni! Mama mondta is, hogy jön a nagyi, de nem tudtam elképzelni, hogy az milyen lesz, és nagyon jó!

Reggel még nem tudtam, hogy jönni fog, csak felébredtünk és azokat a dolgokat csináltuk, amiket szoktunk, aztán Mama mondta, hogy menjünk aludni, de én nem akartam, csak szopiztam és utána menni akartam játszani tovább. Akkor a szüleim mondták, hogy jó, menjünk el vásárolni akkor. Így is lett, és mire hazaértünk már egészen ebédidő lett, és akkor már álmos lettem és mentünk alduni.

Mikor felébredtem a Papa nem volt itthon, Mama mondta, hogy elment a Nagyiért, és tényleg, mikor picit játszottam egyszer csak nyílt az ajtó, és ott voltak! A Nagyira én emlékeztem, mert mikor kicsi voltam ő nagyon sokat vigyázott rám, és jópofa dolgokat tud mondani, olyat, hogy "cipitylőrinccipitylőrincmegegykicsityaftyaftyaf" és jókat tudunk játszani együtt.

Most még ajándékot is kaptam tőle, harisnyanadrágot meg játékot is:

Itt volt velünk egészen estig, és nagyon jól szórakoztunk, annyira jól, hogy nem is nagyon akartam aludni menni, de aztán a Mama meggyőzött, hogy azért aludni kell, úgyhogy végül beadtam a derekamat.

Három óra!

Azt hiszem, a három óra az sok. Azért gondolom ezt, mert mikor Mama mondta, hogy ma három órát aludtam, akkor úgy nézett rám, mintha ilyet még soha sem csináltam volna.
Végül is ez volt a mai nap legnagyobb eseménye, bár a Mama emlegetett valamiféle sétálást is, de mondta, hogy végül is az alvás is jó, ha erre van szükségem.

Reggel a Papa is itthon volt, de nem kelt fel velünk együtt, inkább még aludt. Így egyedül játszottam, mert a Mama is inkább csak feküdt mellettem. Aztán elmentünk a fürdőszobába, és elkészültünk a reggelihez. Nagyon fincsi reggeli volt, és addigra a Papa is elkészült. Utána meg együtt játszottunk. Én beültem a szőrös fotelomba is, és a szüleim nagyon jól szórakoztak azon, hogy a lábamat lógáztam. Még azt is elénekelték nekem, hgy "Lógalábalóga, nincsensemmidolga", az jópofa volt. Aztán a Papa elment, és mentem aludni.

Amikor felébredtem, akkor volt, hogy a Mama mondta a három órát és magához ölelt és az jó volt. Aztán ettünk, nagyon finomat.
Aztán volt a séta, a parkban voltunk kutyust nézni és utána a vásárlós helyen. De ott sokan mások is voltak, és már kezdett elegem lenni a dolgoból, mikor jött egy kedves néni meg a gyerekei és ők lefoglaltak, aminek a Mama nagyon örült.

Itthon kaptam joghurtot, az finom volt és a Papával is lehetett még játszni fürdés előtt. Lefeküdni viszont ma nem nagyon akartam, mert még volt egy csomó felesleges energiám.

A Mama haja

Mama azt mondta, hogy ma is nagyon korán keltem. És emiatt volt, hogy nem is tudtunk ma elmenni a könyvtárba, mert én addigra, mikor indulni kellett volna már olyan fáradt voltam, hogy enni se akartam, meg menni se, csak aludni. Szerencsére Mama segített és akkor bepótoltam azt, amit reggel nem aludtam.
Aztán azért elindultunk sétálni, de csak alig mentünk, már jöttünk is haza. Akkor volt az ebéd, és a Mama adott abból, amit ő evett, ami rántott husi volt krumplival és nagyon finom volt. Közben kaptam a babaételből is, és azt is megettem. De nem végig éreztem jól magam, azt mondta a Mama, hogy ez azért van, mert jön a fogam. Megint.

Aztán játszottunk, és aztn megint fáradt lettem, és akkor elindultunk sétálni, ami közben elaludtam. Mikor felébredtem egy nagyon fura helyen voltunk és nem találtam a Mamát. Aztán kiderült, hogy ott van, csak másik ruhában volt és a haja is máshogy volt. Azt mondta, hogy levágatja, és tényleg, mikor levették róla a másik ruhát, akkor teljesen máshogy nézett ki! nekem nagyon tetszik így is:

Mikor hazaértünk már itt volt a Papa és neki is tetszik az új Mama, aki egyébként teljesen ugyanolyan, mint volt, csak a haja változott meg.

Kláriéknál

Mamának itt nagyon sok barátja van és az a szerencse, hogy mindenkinek van babája is, így mikor megyünk meglátogatni őket, akkor mindig tudok sokat játszani. Mama szerint ez az egyik oka annak, hogy sokszor megyünk is, meg az, hogy nagyon szeret ő is beszélgetni a barátaival.

Ma Kláriéknál voltunk, őket különösen szeretem, mert ott van Zsombi, aki már nagy és tud beszélni meg szaladni meg mindenféléket csinálni, de azt hiszem ezt már írtam. Meg van Zalán is, aki még pici, de már meg tud fordulni a hasáról a hátára és erre a felnőttek nagyon büszkék.
Kláriékhoz metróval és busszal kell menni, az nagyon érdekes dolog, de ma nem tudtam végig nézelődni, mert nagyon álmos lettem és elaludtam. A Mama szerint ez azért volt, mert nagyon korán keltünk fel reggel, de hát mit csináljak, ha már nem voltam álmos tovább?

Szóval odaértünk és Zsombi mutatott nekem egy csomó érdekes játékot. Ő főleg az autókat szereti, úgyhogy én is autóztam vele. Vittünk neki ajándékot is, mert névnapja volt és annak nagyon örült, autót kapott. Úgy látszik az autókból soha sem elég!
Aztán volt ebéd is, meg utána még játszottunk. Aztán sajnos el kellett jönni, és hazafelé megint aludtam, mert a sok játék nagyon fárasztó és olyankor elalszik az ember.

Ma egyébként már nagyon fel kellett öltözni, amit nem szeretek, de végül is Mamának volt igaza, tényleg jól jött, hogy a nagy overált vettük fel, mert hideg volt. Papa szerint még hó is esett, de mi azt nem láttuk, pedig már nagyon kíváncsi vagyok arra.

Mikor hazaérkeztünk én nagyon nem éreztem jól magam, plusz a Mama is el akart menni jógázni, úgyhogy nagyon sírtam, hogy ne hagyjon itt. Végül is megegyeztünk abban, hogy én itthon maradok a Papával és akkor picit elmehet a Mama, de aztán haza kell jönnie hamar. Szerencsére így is lett és akkor fürödtem és mentem aludni.

Juj, micsoda idő!

Megfigyeltem, hogy a felnőttek sokszor szoktak beszélni az időről, ami végül is érdekes, mert mindig változik. Én már láttam olyat, hogy nagyon meleg volt, meg olyat is, hogy fújt a szél és hideg volt. Meg esik az eső is sokszor. Kíváncsi vagyok, mi jöhet még.
Az a szerencse, hogy Mama mindig tudja, hogy milyen idő van és mit kell felvenni, hogy az ember ne fázzon.
Mondjuk amikor meleg volt, akkor nem mindig sikerült olyat rámadnia, amiben nem volt túl melegem, de talán majd ezt is sikerül kiokoskodnia később. Mostanában ez a probléma nem szokott előfordulni.
Mindezt azért is mondom el, mert ma nagyon hideg volt és fújt a szél és esett az eső, és hát ezt a felnőttek nem szeretik. Engem nem zavar a dolog különösebben, sőt, szeretem is, mert ilyenkor mindig a kendővel megyünk ki és azt nagyon szeretem, mert jól lehet látni belőle és a Mamához lehet bújni.

Ma megint a doktornénihez mentünk, de engem csak egy picit pisztergált meg, a Papa sokkal több ideig volt bent nála. Mikor kijött, mondta, hogy minden rendben van vele, és menjünk be mi a Mamával. Be is mentünk, és én akkor kicsit féltem, hogy mi lesz, de szerencsére most csak fülbekukucskálás volt meg szájnyitogatás, és ott volt a Mama végig. Nem volt szuri, ami nem is hiányzott. Aztán még a Mama is megmutatta a száját a doktornéninek és arról beszéltek, hogy az egész család betegecske, de hamarosan jobban leszünk. Én már jobban is vagyok.
Aztán még mentünk egy másik szobába is, ahol a Papát még tovább akarták vizsgálni, de kiderült, hogy ahhoz nem kellett volna reggeliznie, úgyhogy majd később kell visszamenni reggeli nélkül, és akkor lesz ez a vizsgálat.

A hazafelé útra nem emlkészem, csak a jó meleg Mamámra. Arra eszméltem fel, hogy az ágyamban vagyok, és Mama el akar menni. Na, ezt nem hagytam, inkább kértem, hogy adjon tejcit és utána játszunk együtt. Így is lett. Aztán megint kaptam tejcit és akkor már el is aludtam tőle.

Délután is játszottunk, meg ruhákat pakolásztunk és aztán jött a Papa és még játszottunk. Volt egy időszak, amikor a Mama nem is volt itthon, akkor kaptam fincsi joghurtot. Aztán megjött a Mama és tőle is kaptam joghurtot, mert kértem.
A fürdés jó volt, és aztán jól esett elaludni is.

Joghurtevős

Voltunk ma zenélősön és a Mama nagyon büszke volt rám, mert ott is bemutattam a tapsolási tudományomat és a tanárnéni meg is dícsért, mert pont akkor tapsiztam, amikor kellett!
Ma is együtt mentünk Dávidékkal, és nagyon jól éreztük magunkat. Most egy másik teremben voltunk, mint szoktunk lenni, és itt volt egy nagyon érdekes szekrény, amit én először nem is vettem észre, de aztán a többiek mutatták, hogy azzal nagyon sok érdekes dolgot lehet csinálni. Mindannyain odamentünk és próbáltuk kinyitni, de nem sikerült.

Itthon nagyot aludtam, mert fáradt voltam és a Mama mondta, hogy ez majdnem 3 óra volt, és nagyon büszke volt rám! Aztán volt ebéd is, meg átjöttek Dávidék és együtt elmentünk a vásárlóba. Mikor hazajöttünk a Papa nyitott ajtót nekünk, és kiderült, hogy vele fogok játszani azután. A Mama ugyanis elment jógázni, ami nekem először nem tetszett, de aztán a Papával tényleg érdekeseket csináltunk és az jó volt. Lehetett például kipakolni a pici paradicsomokat a hűtőből, meg kihúzgálni a zsepiket a dobozból. Kaptam joghurtot is, az nagyon finoooom! Mind megettem.

Aztán Anyával együtt fürödtünk és még volt egy porszívózás, de tudtam, hogy azután már a szopi jön, amit nagyon szeretek. Most nem tudtam a szopi közben elaludni, inkább csak odabújtam a Mamámhoz és énekelgettem neki, ami közben elnyomott az álom.

Az első cipőm

Ma a Mama vett nekem egy cipőt, nagyon tetszik! Olyan nagyfiús vagyok benne, nézzétek:

Mondjuk nem szoktam még menni benne, csak akkor kapom meg, ha megyünk a kocsival, de sokkal melegebben tartja a lábamat mint a többi ilyen lábrahúzós dolog, és a Mama szerint ez a lényeg.

Közben még mindig tart ez az orrpisztergálós dolog, most már egészen beletörődtem. És a szüleim most új nevet is találtak ki nekem, azt szokták mondani, hogy "repedtfazékhangú" vagyok. Ez azért van, mert kicsit berekedtem, nem mindig azok a hangok jönnek ki a torkomon, amik eddig. Néha ez vicces, de azért nem olyan jó, remélem Mama hamarosan kitalál valamit, hogy elmúljon ez!

Délután aludtam egy nagyot, és aztán Mamával átmentünk Dávidékhoz játszani. Dávid kapott egy nagyon érdekes új játékot, tologatni kell és traktornak hívják, mindenféle érdekes hangokat ad ki magából. Meg egyébként is nagyon érdekes játékai vannak, szeretek ott játszani.

Aztán Dávid Mamájától kaptam egy babajoghurtot is, az nagyon finom volt, annyira, hogy mindet meg is ettem, pedig Mama kérte, hogy hagyjak neki, mert ő is szeretne enni belőle. Dávid Mamája örült annak, hogy én szépen ettem, mert így Dávid is megette az ő joghurtját, úgyhogy mindenki jól járt. Az az igazság, hogy én is jobban szeretek úgy enni, ha Dávid ott van, Mama mondta is, hogy majd mindig áthívjuk őket, ha ennem kell, amit jó ötletnek tartok.

Mikor jöttünk haza, találkoztunk a Papával is, és onnatól ő is jött velünk haza.
Este még játszottunk együtt, a Mama meg elvonult az asztalhoz varrni (van varrógépe is, de azt nekem nem szabad pisztergálni) és nem akart velem játszani. Mondtam neki, hogy ezt én így nem szeretem és sikerült arra is rávenni, hogy a végén együtt fürödjünk. Az nagyon jó volt!

Porszi

Mióta Papa megjött, a szüleim néha fogják magukat és zsupsz, kiporszívózzák az orromat. Ez úgy megy, hogy Mama maga elé ültet, és fogja a kezemet meg a lábamat, Papa meg bekapcsolja a porszívót. Akkor Mama azt az érdekes csövet az orromhoz viszi és onnatól nagyon sírok. De egy idő után már érdekelni szokott, hogy mi is történik és akkor Mamának már nem kell olyan erősen fogni engem és akkor már egész jó a dolog. Utána is jó, mert akkor jobban lehet levegőt kapni.
Ez az egész azért van, mert beteg vagyok, de Mama szerint már nem fog sokáig tartani, ami remélem ezt jelenti, hogy már csak az érdekes csövet fogom kapni a porszívó nélkül.

Ma délelőtt egyébként volt egy érdekes, a szüleimmel sétálni mentünk és aztán bementünk egy házba, ahogy mint kiderült dolgokat lehetett venni. És a Papa jó volt, ezért kapott egy biciklit. Nekem nagyon tetszett a bicikli, és majd ha nagy leszek én is szeretnék egy ilyet. Addig a Mama azt mondta, hogy majd mehetek velük ezzel, amit most vettünk.

Délután meg hiába volt rosz idő, elindultunk megint itthonról, és a metróval mentünk és kikötöttünk az Ilonáéknál! Nagyon jó volt, bár az elején a lányok aludtak, de addig is tudtam játszani a játékokkal, aztán felébredtek és akkor még érdekesebb lett minden. Csak este jöttünk haza a Mamával (a Papa már előbb eljött) és akkor már fürdés volt és lefekvés.

Tapsi és hajvágás

Ma megtanultam tapsizni! mama és Papa nagyon boldogok ettől!

Reggel Papa már itt volt velünk megint, igaz, ha jól emlékszem már este is itt volt, de akkor nem nagyon tudtam örülni neki, mert álmos voltam és felébredtem és vissza akartam aludni.

Sajnos még mindig elég sokszor dugják a szüleim az orromba a porszívózósat, azt nem szeretem még mindig.

Szóval a tapsizással kapcsolatban az történt, hogy egyszer csak tudtam tapsizni, ami most, hogy belegondolok, nem is olyan nehéz: csak a két kezemet kell összetenni jó gyorsan és akkor csattan egyet és az a tapsizás. Most, hogy már tudok, sokszor szoktam is csinálni, és a Mama mindig mondja, hogy akkor most tapsizzunk, de úgy nem szeretek, hogy mondják.

Délután a Mamával játszottunk sokat és bár nem éreztem túl jól magam az orrom miatt, de azért jól szórakoztunk.
Mikor elfáradtam, gondoltam, hogy jön a fürdés és megyünk aludni, de nem is fürödtünk, hanem a Papával beültünk az üres kádba és a Mama jött a hajamat megbirizgálni egy olyan zümmögőssel. Elég fáradt voltam és hiányzott a fürdés, úgyhogy nem tetszett a dolog, de szerencsére nem tartott sokáig, és akkor már mehettünk aludni.
Ja, ettől a zümmögéstől most rövidebb lett a hajam, a szüleimnek nagyon tetszik, és ugyanakkora most a hajunk a Papával:

Mamaaaaaaaaaaaaaaaa!

Nagyon fáradtan ébredtünk ma mind a ketten a Mamával, nem is dícsért meg reggel, hogy szépen aludtam. De hát hogy is aludhatnék szépen és sokat, ha mindig bedugul az orrom és nem kapok levegőt. Olyankor nagyon megijedek, és hívom a Mamát, hogy segítsen. Szerencsére mindig jön, de látom rajta, hogy nagyon fáradt már.

Aztért reggel elmentünk a könyvtárba az éneklősre, és jó sokan voltak, de érdekes volt, és kiderült az is, hogy tudok már lépcsőt mászni. Van ott sok lépcső (bár, amíg az éneklős tart, addig Mama nem enged játszani azokon), és ott sokszor kipróbáltam, és sikerül könnyen felmászni, meg most már lefelé is tudok. Tényleg úgy kell, ahogy Mama mondta, de nagyon nehéz!

Hazafelé már fáradt voltam, és a kendővel voltunk, úgyhogy elaludtam és az ágyamban ébredtem fel. Akkor Mama mondta, hogy most megyünk jógázni, és én meg játszani fogok ott. Gondoltam: OK. De aztán kiderült, hogy úgy gondolta, hogy ő külön jógázik, én meg külön játszom, és ez nagyon nem tetszett.
Először jó volt, mert sok érdekes játék volt, de aztán láttam, hogy a Mama nincs sehol és akkor ez nagyon nem tetszett, szóltam neki, hogy jöjjön vissza, de nem jött. Helyette volt ott másik néni, de ő nem a Mama volt, úgyhogy még hívtam a Mamát, de nem jött. Aztán a néni elindut velem, megkeresni a Mamát, aki szerencsére meglett. Végül is abban maradtunk, hogy ő inkább nem jógázik, hanem játszik velem a jó kis játékokkal. Aztán megpróbált megint elmenni, de mondtam, hogy ne menjen, és akkor visszajött és még játszottunk.

Ez olyan fárasztó volt, hogy mikor hazamentünk, megint elaludtam és megint az ágyamban ébredtem fel később. De nem volt túl jó kedvem, mert az orrom még mindig be volt dugulva. Mondta Mama, hogy akkor most áthívja Dávidékat és elmegyünk sétálni, mert szép az idő. El is mentünk a parkba, ahol hintáztunk, meg csúszdát másztam meg a Mama engedett játszani a földön is, mert az tele volt levelekkel, ilyen volt:

Kicsit piszkos is lettem, de Mama nem haragudott.

Aztán vásároltunk és jöttünk haza és Dávidék is jöttek velünk. Játszottunk együtt, de mikor elmentek én már nagyon fáradt lettem és kértem, hogy jöjjön a fürdés.
Jött is, nagyon jó volt, és bár utána még ki kellet állnom, hogy a Mama az orromat tisztítja a hangos, zümmögő porszívóval, meg mindenféle szereket diktál belém, kiálltam ezeket, mert tudtam, hogy jön a szopi és alhatok utána. Így is lett.

Hogy mik vannak!

Csoda, hogy másik kisgyerekek miket tudnak csinálni! Már máskor is láttam, hogy sokan tudnak a gyerekek közül szaladni, ugrálni, beszélni, de ma aztán igazán szerettem volna én is ezeket csinálni.

Délelőtt még nem tudtam, hogy micsoda csodában lesz részem ma, csak a szokásos dolgokat csináltuk, és volt vásárlás is, aminek a végére úgy elfáradtam, hogy el is aludtam. Mikor felébredtem már az ágyamban voltam, és jött Anya, hogy megdícsérjen, hogy milyen ügyesen aludtam.

Akkor volt még egy kis vasalás, aztán sürgölődés a konyhában (én nem nagyon segíthettem, Mama mindig kipakolt a játékaimhoz).
Aztán megjöttek Dávidék, aminek nagyon örültem. Dáviddal mindig olyan jót lehet játszani, és a mamája is olyan aranyos!

Velük kezdtünk el ebédelni egy picit később, de én nem voltam igazán éhes, bár azért a csirkéből, amit Mama adot nekem mindig szívsen eszek, úgyhogy azzal nem volt hiba. Mikor már majdnem kész voltunk, egyszer csak még jöttek vendégek! Alig tudtam kivárni, hogy kivegyenek a székből és odamehessek hozzájuk, Zsombit ugyanis nagyon kedvelem, és szívesen játszok vele mindig! És már igazán nagyfiú, még Dávidnál is nagyobb és úgy tud beszélni, mint a felnőttek. Zalán, aki a testvére (mert ugyanaz az anyukájuk) még pici, úgyhogy ő nem játszott velünk, de mi így is nagyon jól szórakoztunk.

Aztán elindultunk együtt sétálni, ennyien:

(Klári, Zalán, Zsombi, Kati, Dávid és én)

Metróval metünk és egy jó kis játszótérre érkeztünk meg, ahol ezeket csináltuk.
Hintáztunk:

Csúszdáztunk (itt volt egy érdekes ennivaló, a Mama homoknak hívja, és nem szereti, ha megeszem, de én azért kipróbáltam):

Kekszit ettünk:

Közben jött egy kutyus is, akivel végre közelebbről is megismerkedhettem, annyira, hogy meg is puszilt. Nagyon kellemes volt megfogdosni, csak sajnos aztán tovább kellett mennie, pedig én még szívesen játszottam volna vele.

Mikor hazajöttünk Zsombiék már nem jöttek velün, de Dávidék szerencsére igen, és egészen fürdésig játszottunk együtt (közben és vasorát is kaptam). Nagyon jó kis nap volt!

Sírdogálós

Tudjátok, van az embernek néha olyan napja (és ezt tapasztalatból mondhatom, mert már majdnem egy éves vagyok), hogy semmi sem esik igazán jól. A mai ilyen nap volt.

Már ébredéskor nem éreztem magam túl jól, a Mama mondta is, hogy lázam van, ami azt jelenti, hogy meleg a homlokom. És nem is akartam mást, csak a Mamához bújni, se enni se játszani nem esett jól. Aztán kaptam tejcit és akkor aldutam, ami jó volt.

De utána se lett igazán jó kedvem, még szerencse, hogy elindultunk sétálni, mert sok minden érdekeset láttam és így nem arra figyeltem, hogy nem érzem jól magam.

Voltunk azon a helyen, ahl uszizni szoktunk, de most nem uszi volt, hanem játszottunk a Mamával egy nagy szobában mindenféle játékokkal. Volt egy pici csúszda is, hát, az nagyon tetszett, egyedül is le tudtam csúszni rajta. Meg volt egy olyan nagy autó, amit toltogatni lehetett, az is jópofa volt. A Mama megpróbált felültetni rá, de azt mondta, hogy ehhez még nőnöm kell, mert nem ér le a lábam.

Aztán mentünk villamossal és metróval is, és voltunk egy másik könyvtárban, ahonnan kaptam könyvet is.
Ittjon megint volt tejci és akkor megint aludtam, ami jól esett.

Aztán Anya beszélt a Nagyiékkal, akik most már otthon vannak, és ők láttak is engem, de mi nem láttuk őket. Utána meg átjöttek Dávidék, és akkorra már jól éreztem magam újra, sokat játszottunk. Kaptam enni is, az akkor már jól esett. Nagyon jó, hoyg a Mama mindig kitalálja, hogy nekem mikor mi esik jól, és azt kapom enni!
Dávid mutatott nekem érdekes dolgokat, például, hogy hogyan kell felmászni az asztal tetejére. Majd ki is fogom próbálni, csak addig még nőnöm kell kicsit.

Este valami furcsa dolog miatt a Papa nem jött haza, a Mama mondta, hogy elutazott, de hamarosan visszajön már csak kettőt kell aludni. Remélem a kettő nem sok, mert nem szeretem, ha nincs itthon a Papa. Így a Mamával fürödtünk, jó volt, lehetett szivacsozni. Ha felemelem a szivacsot, akkor csurog belőle a víz, ami nagyon érdekes dolog!
Aztán meg már mentünk aludni.

Szuri

Hű, ma reggel igazán büdi volt, mikor felébredtem, és azt kell hinnem, hogy ezt én idéztem elő valamilyen módon. A Mama először kicsit vissza is hőkölt a látványtól, aztán láttam, hogy gyorsan megnézte, hogy a saját ruhája hogy néz ki (mivel előtte magához szorított, mikor kivett az ágyból). Szerencsére az nem lett piszkos, így jó nagyot nevettünk az egész büdiségen. Az én pizsimen viszont lett egy nagy folt, és meg kell mondanom, nagyon örültem, mikor a pelus végre lekerült rólam.
Azt hiszem ezt az egészet az idézte elő, hogy még egyszer visszaaludtam reggel. Mama legalábbis azt mondta, hogy ez előtt hallott egy nagyobb fajta trottyot, de a részletekről hallgatott.

Na, mindegy, végül is nagyon vicces lett az egész, mert így reggel is volt fürdőkádazás! Igaz, hogy nem volt a kádban víz, csak a zuhanyból jött, és Mama szerint ezt zuhanyzásnak hívják, hát, már ezt is tudom. És szép tiszta lettem tőle, meg nagyon élveztem az egészet, bár nem tartott sokáig.

Aztán már szaladtunk is találkozni Dávidékkal, mert ma megint mentünk a zenélősre. Kendővel mentünk és a reggelit a metrón ettük meg, mert sietni kellett (én csak kekszit kaptam, de nem nagyon voltam éhes).
A zenélős ma nagyon jó volt, a Mama nagyon büszke volt rám a végén, mert megdícsért minket a tanárnéni. Azt mondta, hogy egyre ügyesebb vagyok és, hogy neki ez nagyon tetszik, és ezért szereti csinálni a munkáját. Hát, én ennek örülök, és az is jó, hogy a Mama büszke, de végül is én csak játszottam a dolgokkal, amiket kaptam, mert szeretek játszani.

Aztán hazajöttünk és akkor már fáradt voltam, úgyhogy kaptam tejcit és el is aludtam. De valahogy most nem lehetett végig aludni, mert egyszer csak megjelent a Mama és felvett az ágyamból és betett a kocsiba. Mondta, hogy aludjak nyugodtan tovább, de én inkább örültem annak, hogy látom, és kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. Mentünk a metróval és aztán odaértünk.

Kiderült, hogy a doktornénihez jöttünk (érdekes, otthon úgy emlékszem, hogy mindig a doktornéni jött hozzánk, de hát az már régen volt és máshol). A Mamával bementünk egy pici szobába, és körülnéztünk. Aztán egyszer csak jött a Papa és kivitt engem játszani a váróba. Azt mondta, hogy addig a doktornéni a Mamát fogja megvizsgálni. Ez nem tartott sokáig, és a Mama hívott is be minket, hogy most már én jövök. Akkor le kellett vetkőzni, és mindenféle érdekes dolgokat csinált a doktornéni. Megtapogatott, beledugott dolgokat a fülembe, belevilágított a szemembe és megpisztergált valami fekete madzaggal. Aztán a pelust is le kellett venni (ezt kicsit gyanakodva fogadtam, de aztán megenyhültem, mert nagyon aranyos volt) és kimentünk. Ráültettek egy dolgora, amiről kiderült, hogy mérleg a neve (már máskor is láttam ilyet, de azon feküdni kellett) és mondták, hogy kilenc kiló vagyok. A Mama ennek örült, úgyhogy én is, de nem engedték, hogy közelebbről is megszemléljem a mérleget.

Aztán felöltöztettek, de aztán megint le kellett venni a nadrágomat, és akkor megszúrtak. Ez eléggé váratlanul ért, bár a Mama mondta előtte, hogy fájni fog, de nem emékeztem, hogy az mi is. Hát, most már tudom, és sírtam is, de akkor Mama mutatott egy nagyon érdekes dolgot a folyosón, és már nem is fájt tovább.
Ezután már vége is volt, mondták, hogy mind a ketten a Mamával egészségesek vagyunk (azt hiszem a Mama nem kapott ilyen szurit, vagy ha igen, akkor ő nem sírt, mert azt hallottam volna) és akkor a Papa is jött velünk tovább. Mondta, hogy nagyon büszke rám, mert ügyes voltam a szurival.

Utána még nem haza jöttünk, hanem enni, ahol kaptam kicsi köröcskéket, meg egy kis pizzaszélt. Aztán a Mamával még vásároltunk, és utána megint találkoztunk a Papával és akkor már tényleg hazajöttünk.
Itthon nagyot játszottunk a Mamával, aztán meg a Papával fürödtünk és már vége is volt a napnak.