Délelőtt még nem tudtam, hogy micsoda csodában lesz részem ma, csak a szokásos dolgokat csináltuk, és volt vásárlás is, aminek a végére úgy elfáradtam, hogy el is aludtam. Mikor felébredtem már az ágyamban voltam, és jött Anya, hogy megdícsérjen, hogy milyen ügyesen aludtam.
Akkor volt még egy kis vasalás, aztán sürgölődés a konyhában (én nem nagyon segíthettem, Mama mindig kipakolt a játékaimhoz).
Aztán megjöttek Dávidék, aminek nagyon örültem. Dáviddal mindig olyan jót lehet játszani, és a mamája is olyan aranyos!
Velük kezdtünk el ebédelni egy picit később, de én nem voltam igazán éhes, bár azért a csirkéből, amit Mama adot nekem mindig szívsen eszek, úgyhogy azzal nem volt hiba. Mikor már majdnem kész voltunk, egyszer csak még jöttek vendégek! Alig tudtam kivárni, hogy kivegyenek a székből és odamehessek hozzájuk, Zsombit ugyanis nagyon kedvelem, és szívesen játszok vele mindig! És már igazán nagyfiú, még Dávidnál is nagyobb és úgy tud beszélni, mint a felnőttek. Zalán, aki a testvére (mert ugyanaz az anyukájuk) még pici, úgyhogy ő nem játszott velünk, de mi így is nagyon jól szórakoztunk.
Aztán elindultunk együtt sétálni, ennyien:
(Klári, Zalán, Zsombi, Kati, Dávid és én)Metróval metünk és egy jó kis játszótérre érkeztünk meg, ahol ezeket csináltuk.
Hintáztunk:
Csúszdáztunk (itt volt egy érdekes ennivaló, a Mama homoknak hívja, és nem szereti, ha megeszem, de én azért kipróbáltam):
Kekszit ettünk:
Közben jött egy kutyus is, akivel végre közelebbről is megismerkedhettem, annyira, hogy meg is puszilt. Nagyon kellemes volt megfogdosni, csak sajnos aztán tovább kellett mennie, pedig én még szívesen játszottam volna vele.Mikor hazajöttünk Zsombiék már nem jöttek velün, de Dávidék szerencsére igen, és egészen fürdésig játszottunk együtt (közben és vasorát is kaptam). Nagyon jó kis nap volt!
No comments:
Post a Comment