Múzeum, hó, vendégség és lépések

Ma elég sűrű napunk volt, Mama, Papa és Nagyi vittek minden felé.

Először itthon voltunk, felkeltünk és megmostuk a fogunkat, meg megreggeliztünk, aztán jött a Nagyi és elindultunk sétálni. Ez olyan metrózós séta lett, és mire odaértünk én pont elaludtam. De mint kiderült nem maradtam le semmiről, mert a múzeum (merthogy oda mentünk) még nem volt nyitva, és ezért sétálni kellett egy kicsit, és azt én pont átaludtam. Aztán mikor odaértünk és jó meleg lett (mert kint elég hideg volt továbbra is), akkor felébredtem.

A múzeum az egy vicces hely, nincs túl világos, viszont mindenféle érdekes tárgyak vannak kirakva, és az emberek ott sétálgatnak köztük és nézik őket. A Mama nekem is mutatta, hogy mik vannak ott, voltak fák, meg kisfiúk, meg hölgyek kirakva és volt olyan is, ami csak színes volt. Minden nagyon érdekes volt. Aztán kaptam tejcit is, de az a hely, ahol kaptam, az is nagyon érdekes volt(úgy hívják, női wc), úgyhogy inkább nézelődni szerettem volna ott. Végül is a Mama ezt se bánta, és még az ott lévő papírt is lehetett tépkedni.

Aztán még nézegettünk más dologkat is, ezeket úgy hívják, hogy szobor, és egy nagy teremben voltak, és az nagyon tetszett nekem, mert ha nagyot kiáltottam, akkor utána lehetett hallani még sokáig a hangomat. Ezt visszhangnak hívják, és nagyon jópofa. Aztán Mama nagy lelkendezve mutatta az ablakot, hogy esik a hó, és nem tudtam, hogy az mi. Mikor kiértünk, akkor derült ki, hogy az is egy jópofa dolog, a hó. Olyan, hogy az embernek ráesik az arcára és egy picit megcsiklandozza és aztán meg folyékonnyá válik és az is nagyon vicces. Kiáltoztam is nagyokat örömömben!

A múzeum után mentünk enni, én is kaptam érdekes dolgokat, de nem voltam igazán éhes, úgyhogy inkább csak tépkedtem a szalvétát, meg nézegettem a brokklit és a sárgarépát.
Hazafelé eléggé elálmosodtam, és mikor hazaértünk kértem tejcit és kaptam is. Nagyon jól esett kicsit pihenni a Mama melett, aztán mehettem újra játszani.

Mikor megjött a Papa, akkor megint öltözni kellett, azt nem szerettem, de aztán a Mama beletett a kendőbe és akkor mentünk és közben elaludtam. Mikor odaétünk, kiderült, hogy az Ingridékhez jöttünk, ahol ott volt Sophie és Elias is, és ott voltunk vacsorázni. Nagyon érdekes volt minden, és picit lépkedtem is egyedül, mert csalogattak a felnőttek magukhoz. Gondoltam, kipróbálom, megy-e a dolog, mert láttam, hogy Sophie-nak olyan jól megy. Sikerült is!
Kaptam finom rizsropikenyeret meg pitakenyeret is, ezeket eszegettem, míg a felnőttek vacsoráztak.

Aztán hazajöttünk autóval és még picit fürödtem, mielőtt lehetett menni aludni.