Állatkertben Ilonával

Szóval, most itt van nálunk az Ilona, aki nekem nagyon jó barátom, úgyhogy úgy döntöttünk a Mamával, hogy nem is megyek oviba, inkább itthon maradok játszani vele. És a Borival.

A Mama kitalálta, hogy mivel szép az idő, elmehetnénk az állatkertbe, úgyhogy így is lett.
Nagyon jó volt, láttunk mindenféle állatokat, főleg a tigris tetszett, etettünk Zebut, felültünk a körhintára és a kisvonatra, felmásztunk a nagy bronzteknősre, ettünk szőlőt és sajtot egy napos padon, és még penny-t is lapítottunk. Én borzot nyomattam rá, az Ilona meg jegesmacit (a Borinak meg maradt már pénz, de ő annyira nem is akart).
Szóval, nagyon jó kis állatkertezés volt, és amikor a végén megéheztünk, akkor elmentünk a Zuzu-ba ebédelni. Az Ilonával kaptunk sajtos melegszendvicset, a Bori meg Nutellásat kért, de csak a felét ette meg, és amit nem kért, azt meg mi gyorsan eltüntettük az Ilonával.

Pihenés után néztünk egy kis Max & Ruby-t (ez egy nyuszis mese, mostanában nagyon kedvelem), aztán meg kimentünk játszani a hátsókertbe. Az Ilona először nagyon csodálkozott, hogy milyen nagy és hogy van csúszda, meg hinta is (úgy hívta, a kertet, hogy "park"). Iszonyú jót játszottunk, főleg vonatosat.
Vacsorára a Papák is hazaértek és nagyon finom csirke volt, meg krumplipüré és rizsi. A fürdés után én zongoráztam, az Ilona meg hevedült, vagyis annyira nem volt kedve, úgyhogy végül is a közös koncertünk most elmaradt, talán majd holnap bepótoljuk.

Picibaba neve pedig...

... legyen Blanka. Valkó Blanka.

Nekünk tetszik.

Super Friends Day

Képzeljétek, ma pihenés után átjött hozzánk a Tiagó playdate-re, és olyan jót játszottunk együtt!
Aztán, mikor menni kellett a Little Gym-be, akkor ő is jött velünk, mert ma olyan különleges nap volt, hogy lehetett vinni magunkkal egy barátunkat, és én a Tiagót választottam.
Ő is nagyon lelkes volt, és így még jobban élveztem az egész gym-et!

Mikor vége volt a gym-nek, akkor hazavittük Tiagót, de a Super Friends napnak még ezzel nem lett vége! Hazamentünk gyorsan vacsorázni, aztán beszálltunk az autóba hármasban a Papával és kimentünk a repülőtérre az Ilonáék elé!
Kicsit várni kellett rájuk, mert késett a gép, de aztán megérkeztek, és úgy örültünk egymásnak!
Mikor hazaértünk, megmutattuk a Bálintnak meg az Ilonának a házunkat, ettünk még egy ráadás vacsorát, játszottunk egy kicsit, aztán már nagyon késő lett, úgyhogy menni kellett fürdeni. De az is jó volt, mert együtt fürödtünk mind a hárman.
A Bori még ez után is nagyon szeretett volna játszani, de akkor már tényleg iszonyú késő volt, úgyhogy mentünk aludni.

Hétvége Doktor Cucuval

Képzeljétek, péntek este elmentünk a Papával és a Borival a repülőtérre, és hazahoztuk a Doktor Cucut! Nagyon örülök, hogy eljött hozzánk, iszonyú aranyos és nagyon jól lehet vele játszani mindenfélét.

Először is, mikor hazaértünk, megmutattuk neki a házunkat, hogy hol szoktunk játszani, meg aludni meg ilyenek. Kaptunk ajándékokat is, klassz színes tollakat, filcet, pirosautós és princesses tetoválást, meg füzetet, amibe tudok majd írni. És még pecsételőt is: Big bird-öset és Elmósat is!
Aztán játszottunk jó sokat, meg vacsoráztunk, és mire a Mama megjött a jógáról, mi már a kádban pancsoltunk.

Szombaton aztán reggel rögtön lejöttünk a Doktor Cucuval játszani, és még reggelit is ő adott nekünk, finom szalámis szendvicset (a Bori inkább csak a szalámit szerette megenni, a kenyeret nem annyira).
Délelőtt mentünk egy kört a biciklikkel, aztán beültünk az autóba és elmentünk az Arborétumba sétálni egyet. Most is picit felhős volt az ég (mikor legutóbb jöttünk a Cucuval, egy éve, akkor pont akkor kezdett el esni, mikor megérkeztünk), de most nem esett, és nagyon jót sétáltunk. Láttunk szép színes fákat, érdekes fenyőket, gyűjtöttünk vadgesztenyét és láttunk hatalmas piros sapkás darvakat meg vadpulykákat. Nagyon jó volt!
Felmásztunk egy kicsi dombra, ahol volt egy kényelmes pad és ott eszegettünk egy kicsit, aztán pedig megnéztük a különböző féle borókákat, amik mind ott nőttek.
Ebédre pedig finom mexikóit ettünk a Pasqual's-ban.

Később, délután vettük aztán a Nagyon éhes vizilovas játékot! Hát azt én annyira, de annyira szeretek játszani, hogy el se tudom mondani. Nagyon sokszor nyerek is, mert az én vizilovam eszi meg a legtöbb golyócskát, és az nagyon jó! A Bori is szeret ilyet játszani és igazából mindenki. Úgyhogy jó sokat játszottunk is.

Vasárnap délelőtt jó korán keltünk, úgyhogy végül is nem almát szedni mentünk el, ahogy terveztük (mert az csak 11-kor nyit), hanem elautóztunk egészen a Devli's Lake-ig, és ott kirándultunk egy nagyot. Most a másik oldalra másztunk fel, mint legutóbb a Breszi nagyival, és jó pár kilátóból megcsodáltuk a tavat, meg az alattunk kőröző keselyűket. Nagyon klassz kirándulás volt, a Bori is jó sokat sétált egyedül. Azért a végére elfáradtam, de szépen végig mentem egészen majdnem a legvégéig.
Ebédre végül is nem pikniket ettünk, mert odalent nagyon fújt a szél, inkább beültünk egy Culver's-be Sauk Cityben. Jó is, mert itt az igazán hosszú sült krumplival lehet nyerni ingyen fagyit, és most találtunk egy ilyet a kosárkánkban. Úgyhogy választhattam, és csokisat kértem, tölcsérbe. A Borinak is jutott belőle persze (ő szívószállal kanalazta ki a pohárkából). Nagyon finom volt!
Este még természetesen játszottunk vizilovas játékot, jó sokat.

Sőt, hétfő reggel is játszottunk, még az ovi előtt!
Az oviba most a Lucus is eljött velünk, megnézte, hogy milyen belülről. Aztán én ott maradtam, a Mama meg elvitte a Borit és a Lucust a zenélősre.
A lunchbunch után csak a Mama jött értem, ez fura volt, kérdezgettem is, hogy hol a Bori, mert hiányzott. Kiderült, hogy otthon van és már alszik, és a Papa meg a Doktor Cucu vigyáznak rá. Amikor én hazaértem, még mindig ott voltak, de hamarosan indultak is a repülőtérre, úgyhogy elbúcsúztunk.

Hát, nagyon jó volt, hogy itt volt a Doktor Cucu, és remélem, hogy hamarosan újra találkozunk!

Nagy durranás

Valami nagy durranást vártam, mikor eljön az idő, de nem, ez most olyan teljesen természetes dolog már.
Csak úgy egyszerűen megtörtént, megérett rá.

Nem is tudom, hányszor próbálkoztunk már az elmúlt két évben és volt, amikor úgy tűnt, menni fog, de aztán mégsem. Azt hiszem, egyszerűen csak türelmesebbnek kellett volna lenni, és abszolút ráhagyni a dolgot, de nagyon akartuk (ő is), hiszen nagyfiú, nem kéne már, hogy szüksége legyen rá.

És aztán most sikerült!
Pár napja úgy döntöttünk, hogy itt az idő, újra megpróbáljuk. Mindent bevetettünk, még egy kis JellyBelly-cukorkás megvesztegetést is, de lehet, hogy nem is ez számított, hanem csak tényleg eljött az idő.

Már nem kell többet pelus az éjszakai alváshoz Barnusnak!

Annyira büszkék vagyunk rá! Még akkor is, ha valószínűleg nem igazán a tudatos akaratán múlott a dolog.
Persze biztos lesznek még balesetek, de most már vége, alsógatya van és kész!

Pihentél?

Tulajdonképpen iszonyú cuki és nagyon vicces is lehetne, amikor a Bori lejön a Barnussal együtt három órakor a pihenésből és arra a kérdésre, hogy "Kipihented magad?" hatalmas vigyorral és természetesen teljes meggyőződéssel azt válaszolja, hogy "igen, aludtam".
Mert persze nem aludt.

Legalábbis az esetek legnagyobb részében mostanában nem alszik nap közben. Bemegyünk, lefekszik, néha kéri, hogy feküdjek mellé, de sokszor abszolút úgy tesz, mintha már aludni készülne és békésen ujjszopizik, mikor kimegyek.
Aztán pár perc múlva (néha egy fél óra is eltelik) kezdem hallani a fejem fölött a lépteit, kisebb-nagyobb puffanásokat, lámpakapcsolgatást. Nem alszik.
Ez addig megy, míg végül Barnus kiabálni kezd nekem, hogy "Mama, a Bori nem alszik", ami azt jelenti, hogy átment hozzá a másik szobába és piszkálja.

Felérve a gyerekszoba totál szétpakolva (a Barnus ruháit szereti kiszedni a fiókokból), Bori vigyorog és egyáltalán nem látszik álmosnak.
Persze visszaviszem az ágyába, elmagyarázom, hogy ott kell pihenni, ha akar nézegethet könyveket, csinálok neki fényt, de innentől teljesen reménytelen a dolog, nem fog elaludni. Pontosabban egyszer volt, hogy feladta kis sírás után egyszer csak elszenderült, de már olyan későn, hogy utána fel kellett ébreszteni, mert átaludta volna a napot.

A helyzet most icipicit jobb mint egy héttel ezelőtt, mikor 5 percenként ki akart jönni a szobából és jobb ötlet híján kénytelen voltam ott ülni az ajtó előtt és ugyanilyen időközönként visszacsukni, hogy ne jöjjön ki (azóta vettem olyan ajtókinyitás gátlót, de még nem volt szívem felszerelni, olyan brutális megoldás). Most legalább lényegében bent marad, pakolászik, jön-megy (ágyban olvasgatásról nincs szó).

Én továbbra is kivagyok azért ettől, így ugye nem igazán lehet ügyeket intézni, netán lefeküdni kicsit (ma úúúúgy tudtam volna aludni egy cseppet), nincs meg az a kis nyugalom, ami eddig olyan jó volt a nap közepén. Plusz elég rosszak a kilátások a picibaba megszületése utánra is, mi lesz velem, ha már hárman nem fognak akarni elnyugodni kicsit nap közben???

Egy halvány reménysugár van még, ez pedig az, hogy esetleg előbb próbáljam meg Borit letenni valahogy. Ugyanis a héten, amikor nem kellett 1-re mennünk Barnusért, és Bori már picivel 1 óra előtt ágyban volt, akkor simán elaludt. Talán az is benne volt, hogy nem pörgött fel a bátyuska hazaérkezésének örömén, vagy még nem lendült át a fáradtsági holtponton, ami fél 2-re láthatóan megtörténik (de lehet, hogy csak extra fáradt volt).
Az az egy bökkenő, hogy Barnusért pillanatnyilag nem tud senki más menni. Kivehetném LunchBunchról, és akkor már 11:30-ra végezne, de imád ott ebédelni, úgyhogy elég nagy kiszúrás lenne ez vele.

Más módszerek egyelőre nem igazán tűnnek működőképesnek (olyan kéne, ami elálmosítja, mert abszolút kell neki a délutáni alvás), de lehet, hogy még a Vackor hallgatást bevetem, hátha az lefoglalná annyi ideig, míg elnyomja az álom.

Szóval, egyelőre nem tudom mi lesz.

Playdate és könyvek

Képzeljétek, ma LunchBunch után nem a Mama jött értem az oviba, hanem a Kathryn, aki a Tiago mamája. És akkor az ő Toyotájukba szálltam be a Tiagóval együtt, és őhozzájuk mentünk el, és ott folytattuk a játékot együtt a Tiagóval.
Én nagyon kedvelem a Tiagót egyébként, és ez volt ma a playdate-ünk, amit már régen szerettünk volna. Most sikerült megszervezni, hogy mindenki ráérjen, és mind a ketten nagyon izgultunk, hogy mi lesz ma délután.

Nagyon jó volt a Tiagóéknál (szép nagy házuk van), sokat játszottunk lent is, meg fent a szobájában is. Mondjuk, neki nincs annyi autója, mint nekem, de azért van pár, és még sok másik fajta játék is. És kaptunk virslit is enni, meg a végén még popsicle-t is, ami nekem most a kedvenc treat-em. Úgyhogy annak külön örültem.
Aztán megint beültünk az autóba és a Tiago mamája hazahozott engem a Mamához. Igazán nem kellett messze menni!
A Mama már nagyon várt, azt mondta, hogy izgult, hogy mi lesz, hogy fogom magam érezni, mert ilyet eddigmég nem csináltunk, és nagyon örült, hogy minden rendben ment.

Ezen kívül pedig meg akartam még mutatni nektek két könyvet, amiket mostanában írtam. Igazából persze a Karen írta őket az oviban, de én rajzoltam és találtam ki mindent bennük, csak lediktáltam neki, hogy gyorsabban menjen a leírás.


(The Wind and the Blueberry Tree, by Barnus
There was once a blueberry tree. And that blueberry tree was just a little tiny one. And then a big wind came. And knocked over it.
And the car went going on. The wind was happy. But the blueberries were falling down.)

Ez itt az utolsó mára, a bálnás mese.
(Whales Were Splashing, by Barnus
The whales were splashing all around the land. They didn't stop. They keep splashing every day. They like splashing.
One day the airplane stopped them from splashing. Then they keeped splashing. No one knowed why they keeped splashing.
That's the story.)

Nem izgulunk

Ma van a nagy nap! Végre kiderült, hogy milyen nemű a picibaba, de még nem árulom el, mert volt egy normálistól eltérő dolog is a vizsgálaton, elmondom először azt.

Szóval, reggel 9.30-ra mentünk, hármasban Borival (Barnus is szívesen jött volna, de inkább elvittük az oviba, nem túl érdekes egy ilyen hosszas vizsgálat neki). Lana iszonyú aranyosan felajánlotta, hogy odajön a kórházba (a vizsgálat a Meriterben volt, ahol születni fog a baba, egyébként egy másik klinikára járok az ellenőrzésekre a midwife-okhoz) vigyázni Borira, amíg mi bent voltunk. Így Bence is végig bent tudott lenni, Bori meg jól elvolt Lanával. Sétálgattak, nézelődtek, olvastak, játszottak, eszegettek. A végén még virágot is kaptam tőlük, egy szép vörös rózsát választott nekem a Bori.

A vizsgálatot egy kepves technikus férfi végezte, aki nagyon szeretett beszélni. Mindent megmutatott a képernyőn, jó alaposan megfigyelte az egyes szerveket és lemért mindent. Ő nem mondott értékelést, hogy mi hogy néz ki, azt egy külön doki csinálta a végén.
Az első fél óra után kiküldött a mosdóba, hogy jobban együttműködjön a baba a gerincvizsgálatoknál, majd folytattuk, és akkor végre kiderült, hogy fiú vagy lány ez az utód!

A dokira kicsit várni kellett, addig emésztgettük a nagy hírt, majd megérkezett egy kedves doktornő és elkezdett áradozni arról, hogy milyen szép és egészséges szíve van ennek a gyereknek. A többi szervvel is meg volt elégedve, de aztán megmutatta, hogy mi az, ami miatt 10-es skálán 2-es erősséggel aggódjunk (vagyis igazából ne). Egy fényes folt volt az a hasi metszeten, a belek világítása. Kiderült, hogy ez a normálistól eltérő jelenség, nem szoktak így csinálni a belek, és több oka lehet. Persze felsorolt mindenféle ijesztő dolgot is, amit nem is írok le, mert ezeket lényegében már kizárták előző vizsgálatok. Nagy valószínűséggel lehetett valami kis vérzés a méhszáj környékén és ebből kerülhetett a baba pocakjába valamennyi, vagy esetleg mostanában áteshettünk egy fertőzésen, amit szintén nem vettünk észre és arra utalhat ez a jelenség.
Mivel ez utóbbit egy vérvétellel lehet tesztelni, ezt meg is tettük a vizsgálat után.
Szóval, a dokinő megnyugtatott, és aztán a genetikus tanácsadó is, akivel azért beszéltünk és aki ugyanezeket mondta el még egyszer.
Én érzem, hogy ezzel a babával minden rendben van, szóval nem aggódunk.

Amin viszont törhetjük a fejünket az az, hogy mi legyen a baba neve. Ugyanis kiderült, hogy (tataratáááááá):
KISLÁNYUNK lesz!
Ez csak azért vicces, mert az eddigi agyalások során egész jól megállapodtunk a fiú névvariációban (Bertalan, azaz Berci), de megfelelő lánynevet nem találtunk igazán. Úgyhogy most fel van adva a lecke. :)

Itt van két kép a babácskáról, egy 2D-ben a profilja, a másik pedig 3D-ben szintén az arcija és egy pici karocska részlet.

Félúton

A hétvégén voltunk a piacon, minigolfozni és kirándulni is.
A Mama pocakja pedig elérkezett a félúthoz és állítólag a picibaba most akkora mint egy banán! Vicces.

Szóval, szombaton azzal kezdődött a nap, hogy mi játszogattunk míg a Mama és a Papa felkeltek, de aztán nem a reggeli jött, hanem autóba ütlünk és elindultunk a mall-ba, mert most ott ettünk reggelit! Van ott egy jó kis café, és nagyon finom csokis croissant adnak, úgyhogy kiültünk a napocskára és azt eszegettük. A Mama még teát is kapott, de az csak akkorra hült ihatóvá, mikor már a bevásárlást intéztük az autós bevásárlókocsival a reggeli után. Nem baj, így is nagyon finom volt.

A piac ezek után jött, és nagyon jó volt, mert csomó érdekes pumpkint lehetett látni, még olyat is, aminek szemet és szájat rajzoltak az eladók. Nekünk a Borival az tetszett a legjobban.

A minigolfozás pedig szombat délután volt, és mindenkinek nagyon jól ment. A Bori nem teljesen szabályosan csinálta, mert gondolta, hogy nincs értelme az ütővel vesződni és pár próbálkozás után inkább felkapta a labdát, odasétált a lyukhoz és nagy örömmel belepottyantotta. Nekem viszont jól mentek az ütések is, és a zászlót is nagyon klasszul ki tudtam venni a lyukból, amikor kellett. Plusz a végén még kipróbáltuk a baseball-ozást is, de az elég nehéz. Azért máskor is megyünk.

Vasárnap pedig kirándulni mentünk (Governor Dodge State Park). A Mama vízesést ígért, és rögtön a legelején meg is találtuk azt! Nagyon szuper vízesés volt, és lehetett sziklát is mászni, meg volt patak, amit követtünk a sétánkon és láttunk békákat is. Azokat a végén, mikor visszaértünk az autóhoz visszementünk még egyszer megnézni, és még mindig ott voltak!
A piknik ebédet egy jó kis hintás mezőn költöttünk el, és aztán lesétáltunk a tóhoz, ahol kiderült, hogy lehet kölcsönözni vizibiciklit. Hát, kölcsönöztünk is!
Először elöl ültem a Borival és a Papával, mi kormányoztunk a Borival, a Papa meg tekert. Aztán a Bori hátrament a Mamához lábat vízbelógázni, ami hamarosan nekem is nagyon megtetszett, és akkor én is hátramentem és mindannyian azt csináltuk.
A teknősöket még akkor láttuk, mikor elöl ültünk, és nagyon jópofák voltak, ahogy ott napoztak a vízből kilógó farönkökön.
A végére jó vizesek lettünk a láblógázástól, de volt másik gatyó, szóval, nem volt baj, és még fagyit is kaptunk, ami igazán finom volt!
Úgyhogy nagyon szuper hétvégénk volt, az már biztos.

És péntekenként pedig...

balettozni járunk a Mamával!
Én felveszem a balettruhámat és cipőmet is ilyenkor, és a Ms. Gretchen a tanárnéni, mint a Barnusnak volt. Nagyon jó!

Barnus, a szupersrác

Barnus mostanra szinte tökéletesen megtanult olvasni (angol szöveget, magyart kicsit nehezebben). Teljesen jól elolvas egész mondatokat, ismeretlen szövegeket könyvekben vagy az utcán. Sose tanítottuk.
A könyvek iránti érdeklődését az is mutatja, hogy már saját könyveket ír, minden nap egyet-kettőt hazahoz az oviból sk. rajzokkal és az óvónéniknek diktált szöveggel.

Az oviban nagyon jól érzi magát, már vannak gyerekek, akikhez barátként eléggé kötődik. Meg is beszéltünk egy playdate-et Tiagóékkal, jövő kedden, ovi után odamegy hozzájuk játszani egyedül, és aztán hazahozzák. Az oviban akiket nagyon szeret, azokat elhalmozza szebbnél szebb alkotásokkal: rajzol, könyvet ír nekik.
Emellett egyre ügyesebben zongorázik, a tanár néninket minden alkalommal meglepi valami új ügyességgel, vagy azzal, hogy a múlt héten feladott dalban milyen nagy előrehaladást ért el. Most éppen három új dalt tanulunk (mindegyik két kezes), egyik Brahms Altatója, a másik kettő pedig a Suzuki könyvől van.

Nagyon-nagyon jó nagytesó, sokat játszanak együtt Borival (eléggé békésen), érezhetően szereti Borit, pl. ezt készítették legutóbb az oviban:Az új babát is nagyon várja már:
Micsoda egy szuper gyerek!

Kész!

Képzeljétek, a Papával a hétvégén befejeztük a szőnyeg projektet (én segítettem kapalácsolni). Ilyen volt, és ilyen szép lett:
Úgyhogy most már akárhányszor lemegyünk a basementbe, mindig megjegyzem, hogy "a Papa milyen szépen megcsinálta!".

Szörnyűség és szuperség

Ezen a hétvégén történt egy hatalmas szörnyűség és egy csomó szuperség.

A szörnyűség úgy volt, hogy szombat délután néztük a Diegót, és egyszer csak meghallottuk a fagyisautót közeledni. Már régóta várjuk, hogy sikerüljön fagyisautós fagyit enni (nekem ez nagy kedvencem még Torontóból), és nem gyakran jár erre, úgyhogy nagyon megörültünk neki. Hamarosan már jó közel volt, úgyhogy a Papa szaladt a pénztárcáért, én meg ki a ház elé, hogy leintsem. A Mama is jött utánam. Kiértem és integettem, kiabáltam, szaladtam. DE NEM ÁLLT MEG! Még jobban kiabáltam, akkor már a Mama is kiért és ő is, de továbbra sem állt meg, nem is vett észre, csak ment tovább iszonyú gyorsan.
Akkor már teljesen kétségbeestem, még jobban kiabáltam, a Papa is kiért, szaladtunk utána, de akkor már nagyon messze volt, nem volt mit tenni. Teljesen kiborultam.
Miért nem állt meg? Úgy, de úgy akartam volna! Nem értettem, hogy ez hogy történhetett meg, mi mindent megpróbáltunk, és mégse sikerült, és én tényleg annyira szerettem volna.
A Mama magához szorított, nagyon sírtam. A Bori is kiért, nem értette, hogy mi történt, de azért ő is sírt, mert látta, hogy én nagyon szomorú vagyok.

Picit később már csak kevésbé sírtam, és akkor már hallottam azt is, amit a Mama mond, hogy nagyon sajnálja, és ő se érti, hogy hogyhogy nem állt meg a fagyisautó, milyen buta lehetett, aki vezette, hogy ilyen gyorsan ment, mikor itt csomó gyerek lakik, hát persze, hogy így nem is veszi észre, ha valaki kijön fagyiért.
Ettől kicsit jobban éreztem magam, hogy nem a mi hibánk volt, hanem a fagyisautó buta, hogy nem állt meg. Aztán már nem is sírtam, de még mindig szomorú voltam. Akkor a Mama viccesen azt mondta, hogy talán kellene csinálni egy nagy táblát, ráírni, hogy állj meg fagyisautó, mi kérünk fagyit. Ez az ötlet iszonyúan megtetszett, és már akartam is bemenni nekiállni a táblának. Később végül meg is csináltam.
Bementünk és megbeszéltük, hogy várunk egy kicsit, hátha még visszajön a fagyisautó, de ha nem, akkor elmegyünk a könyvtár melletti fagyizóba és ott annyi fagyit ehetek, amennyit szeretnék. Így is lett, én nagyon finom, "Superman" ízű fagyit ettem.
De azért még egész estig mondogattam, hogy milyen buta volt ez a fagyisautó. A Mama mondta, hogy próbáljak nem gondolni rá többet, mert nem lehet már megváltoztatni és csak rosszabbul fogom érezni magam tőle. Úgyhogy inkább másra gondoltam, és működik, tényleg elment a rossz érzésem.

A szuper dolgok meg ezek voltak:
- Szombat délelőtt a Kállóékhoz voltunk hivatalosak szülinapozni, vagyis igazából találkozni a magyarokkal. Nagyon klassz volt, iszonyú sok játék van, és a gyerekek is aranyosak voltak. Ebédre hot-dogot kaptunk, azt nagyon szeretem, és aztán volt torta is! Búcsúzóul pedig kaptunk egy-egy klassz kisautót is, én azzal játszottam utána egyész pihenés alatt.
- Szombat délután volt a szuper fagyizás, és aztán még nem haza mentünk, hanem a közeli iskola játszóterére. Itt mi már voltunk a Borival régebben még a Nagyiékkal, és meggyőztem a Mamát és a Papát, hogy nagyon szuper hely az, és mindenképpen oda menjünk játszani. És tényleg nagyon szuper volt! Aztán hazafelé mi fiúk gyalog mentünk és simán leelőztük a shortcut-okkal a lányokat az autóban.
- Vasárnap délelőtt kirándulni mentünk a közeli Owen parkba. Múltkor, mikor egyszer hazafelé jöttünk itt láttunk öt vadpulykát sétálgatni a bekötő úton, úgyhogy gondoltuk, megnézzük, hátha megint talákozunk velük. A pulykákat végül nem láttuk, de kirándultunk egyet az erdőben és a préri részen is, nagyon klassz volt, és megint csomót zsipp-zsuppoltunk. A végén még a Diegót is meglóbáltuk így a Borival.- Vasárnap délután meg a Samékhez mentünk játszani és vacsorázni. Nagyon jó volt, kaptunk finom hal-levest és csirkét, amihez volt még trahonya is (igaz, hogy ők kuszkusznak hívták)! Aztán mi játszottunk monstereset az udvaron (az lényegében sikítozós-kergetőzés), amíg a felnőttek is befejezték az evést. Később meg bementünk fényképeket nézni és desszertet enni, és a cream-puffs meg a málna (aztán később a kekszi és a joghurt is) nagyon jól esett!

Büntetésben

Valami nagyon elromlott. Vagyis, valaki nagyon kétéves.
Lett egy szuperédes szörnyecskénk.
Bori ugyanis, amióta megpróbálkoztunk a két-gyerek-egy-szobában-alszik-el-este kísérettel rájött, hogy ő egyáltalán nem akar elaludni. Úgyhogy a kísérlet vége az lett, hogy most igazából egyik gyerek se akar elaludni a saját ágyában. Úgyhogy Barnus újra a nagyágyon találja magát a mese után, Bori meg amíg csak bírja kiabál, sír, hogy menjünk vissza hozzá. Éljen...
És nap közben se akar elaludni.

Most is büntetésben van, ül a fürdőszobában a kissámlin és "gondolkodik" a dolgon.

Merthogy végső elkeseredésünkben azt találtuk ki, hogy akkor aki nem hajlandó elaludni, lemászik az ágyról és mindenféle mással foglalkozik, mint kéne, az megy büntetésbe.
Első éjszaka be is vált, mondjuk akkor sötét van ugye a fürdőben, az nyilván ijesztő, úgyhogy menekült ki onnan és tényleg próbált elaludni utána (mondjuk addigra már nagyon késő is lett, fáradt volt).
Most viszont (nap közben van) úgy tűnik, hogy szeret ott ülni, nem is tudom, hogy inkább ott tölti-e majd az egész délutánt, minthogy megcsinálja, amit kérek tőle (aludjon, mivel fáradt).

Elég flusztráló ez, plusz én aludnék is legszívesebben egyet, de így nem lehet.

A legviccesebb az egészben az, hogy Barnus (aki a család fő nemalvósa) a helyzetet a következőképpen reaglja le:
- Nem értem, miért nem alszik ez a lány.

Rejtvény

Mit mond itt Bori?

A megfejtéshez segítség ez a kép, és az, hogy nagyon köszönjük Cica nagyinak és Nagypapának ezt is!

A kísérlet folyik

A kísérlet, melynek célja, hogy a gyerekek egyszerre, egy szobában aludjanak el (mindenki a saját ágyában), hát az folyik. Pár napja kezdtük.
Egyelőre szinte semmilyen eredményt nem tudunk felmutatni, mindenki csak rosszabbul érzi magát annál, ahogy eddig volt, de hátha a holnap éjszaka meghozza az áttörést.
Vagy nem, és akkor hamarosan feladjuk...

Addig is, inkább itt egy videó a ma délelőtti Indian Lake-nél töltött rövidebb kirándulásunkról. Bori szinte az egészet végiggyalogolta/szaladta (mindenféle motivációs zsipp-zsuppolást meg hasonlókat bevetve persze), nagyon cuki volt.

Tyúknézőben voltunk

Ma elmentünk egy olyan helyre, ahol csomó tyúk volt (Old World Wisconsin, tavaly már voltunk itt, a Barnus emlékezett is mindenre), és nagyon jól szórakoztunk!

Mikor odaértünk már majdnem dél volt, de jó is, hogy nem előbb mentünk, mert csak akkor nyitottak ki a jegyeladók.
Viszont éhesek is voltunk, úgyhogy az első utunk az étteremhez vezetett, ami egy nagyon kellemes kiülős hely volt. Mi a Barnussal hot dogot kaptunk, mert az a kedvenc ételünk.

Aztán elindultunk felfedezni a tyúkokat! Először felültünk a vonatra, ami körbeviszi az embert a házak között (és igazából tram-nek hívják). Hát, az nagyon jó volt, le se akartunk szállni.
Az első helyen viszont megláttuk a tyúkokat, először egyet, aztán a paciknál még egy jött, és aztán az elsőhöz csatlakozott még másik négy, úgyhogy akkor már jó sokan voltak. Nekem iszonyúan tetszettek, próbáltam is utánozni, amiket mondtak és mikor továbbindultunk szépen elköszöntem tőlük.

A következő háznál is voltak tyúkok, meg aztán még több helyen is, és én mindenhol kerestem őket, mert nagyon tetszenek.
Voltak más állatok is: bárányok, tehenek, meg is simiztük őket, meg enni is adott nekik a Barnus (füvet tépett).

Meg volt még sok más érdekes is: fonalfonás, vizesdézsák, zöldségeskertek, kerítés faágakból (több fajta is), lovaskocsik (ló nélkül), különböző gépek, amiket hajtani lehetett, és volt iskola is (Málna úr iskolája). Szóval, egészen zárásig ott maradtunk, hogy mindent jól meg tudjunk nézni.

A legvégére maradt a játék-múzeum, ahol találtunk mindenféle jópofa karikás játékot, igazi malmot, trükkös kutyát, pörgettyűt, mag-kép készítést (én kettőt is csináltam), sőt, még gólyalábazni lehetett. Hát ez is iszonyúan tetszett.
De aztán már menni kellett haza, ami előtt még benéztünk a boltba és a Barnus kapott egy traktoros matricás könyvet, én meg egy új icipici babát.

Személyi kultusz

Tudjátok, ki a legnagyobb menő?
Elárulom: Dora és Diego!
Nálunk legalábbis. Pillanatnyilag.

Van D/D alsógatyánk (bugyink), pólónk, ruhácskánk, könyvünk, őket nézzük a tv-ben, és most már mindenkinek van egy megfelelő nemű babája is.
Ez utóbbi megszerzése szuper cuki volt, elmesélem.

Borival mentünk a napokban bevásárolni, és mivel eléggé szomorú volt (megint), hogy nem maradhatott ott az oviban, gondoltam, megnézzük a boltban a játékokat is. Ettől persze jó kedvre derült és rögtön kiválasztotta Dorát a nagy halom plüssállat közül (érdekes, hogy az állatok közé bekerült ez a rajzfilmfigura is, de hát érthető a stratégia). Gondoltam, megvehetjük, elég olcsó volt.
De akkor már Barnusnak is kell valami, úgyhogy kértem, hogy neki is válasszon és persze így előkerült Diego is.
A továbbiakban el se engedte a két babát egész délelőtt, táncoltatta őket, altatta, etette. Mikor pedig mentünk Barnusért, megbeszéltük, hogy Diegót odaadja neki, de majd csak az autóban, hadd legyen meglepetés.
Úgyhogy kiszálltunk, és Bori rögtön rohant Barnus elé az ovihoz, szuper édesen fellelkesülve az ajándékon. Azonnal hívta az autóhoz, magyarázott neki meglepetésről és Diegóról. Mikor kinyitottam az ajtót, spurizott be és azonnal vette elő a fiú babát, hatalmas vigyorral az arcán adta át Barnusnak. Imádta, hogy örömet okozhat neki!

Barnus azonnal megszerette Diegót, együtt játszanak a két babával. És persze az alvóstársak eddig népes társasága is kibővült (lassan már nem férnek el az ágyban ők maguk).

Azért én örülök hogy ha már így odavagyunk valaki(k)ért, akkor az -egyelőre- nem a Transformers, vagy az Incredible Hulk. :)

Mi virít itt?

Cica Nagyi hazaérkezett már Dél-Amerikából, úgyhogy folytatjuk a kertben fellelhető szépséges virágok bemutatását. Merthogy megint újak jöttek! Mennyi csodás meglepetés!

Ez itt a legszebb, a garázs melletti száraz ágcsomóból lett:Tányér nagyságú csodás virágok vannak rajta:Ez pedig a kert jobb oldalán helyezkedik el, már jó ideje folyamatosan hoz új és újabb virágokat. Nagyon édes az illata, jönnek is rá a bogarak, sőt, még a kolibrik is (csak azokat nem lehet lefényképezni).A garázs melletti részen nőtt ki ez a szép sárga kisebb fajta tölcséres, amiről először nehéz volt eldöntei, hogy vajon gaz-e vagy virág?Ez itt egy kúszó, menne tovább is, de egyelőre nem engedjük, majd jövőre. Valamifajta hajnalka lehet (a virgáok becsukódnak ha túl sok napsütés éri őket).Rózsaszín virágai is vannak:Ez egy hatalmas fehér tölcsér, ha kinyitja magát (szintén csak reggel vagy este), alacsonyan nő és hamar elvirágzik.
További hírek:
A málnabokrok reneszánszukat élik, a második hullámban még több és finomabb málna érik, mint a nyár elején. De továbbra is sok a szúnyog és nehéz leszedni, mert annyi van. Jövőre talán kicsit megritkítjuk.
A szőlő is szépen kéklik már, de még savanyú. Talán pár hét, és lehet szüretelni?
Az uborkák, amit Barnus ültetett folyamatosan teremnek, tegnap egy hatalmas nagyot is találtunk rajta (vagy 20 centiset), Barnus annyira örült a rekordnak!
A senki-paradicsoma is tele van zöld bogyókkal, de valami furcsa oknál fogva mostanában eltűnnek az érettek róla. A mókusokat gyanúsítjuk.