Mínusz húsz

Igazából nem az idővel van baj, megszoktuk már, hogy a január és a február ilyen borzasztó hideg. Úgyhogy nem megyünk ki és kész.
Csak nem akartam azt a címt adni ennek a bejegyzésnek, hogy "a szuperbéna délután"....

Valahogy minden összejött: Blanka egyik pillanatról a másikra hihetetlenül elkeseredett és fájdalmasan sírni kezdett, amit nem is hagyott abba másfél óráig. Közben itt voltak Lanaék játszani, a gyerekek folyton veszekedtek (nem tudtunk nagyon figyelni rájuk), nekem megfájdult a fejem, aztán a végére még Bori jól végigöntötte a kakaóját a piros kanapé minden részén és előttem lepergett az egész elkerülhetetlen tisztítási folyamat, amivel lefekvés után foglalkozni leszek kénytelen.
Szóval, nem volt egy kellemes délután, de azért estére, mikor már mindenki aludt és jól kiáztattam magam a kádban, meg együtt visszahúztuk Bencével a huzatokat a kanapéra, akkor már jobban éreztem magam.