Beköltözés

Nem is akartam ma blogot írni, mert tök kivagyok, de látom, hogy mindenkit érdekel, úgyhogy mégis.

Ma beköltöztünk a 33C-be! Nagyon klassz, hogy már van saját helyünk, tök jó érzés. Második nézésre a lakás is jobban tetszik, a nappali pl. egészen belopta a szívembe magát. Az ablakból szinte csak fákat lehet látni, és nagyon csendes is az egész ház (még csak egy szomszédunk van).
A fürdő is javult a szememben, picit azért nagyobb az eddiginél.
A fenti szobák elosztásán még agyalunk, lehet, hogy a nagyobb szobából lesz végül a gyerekszoba (az nyugatra néz és kb. másfélszer akkora, így jobban elférne a gyerekek több cucca, a mi ágyunk viszont necces, hogy befér-e a kicsibe).

A konyha nevetségesen kicsi, ezzel nincs mit tenni, ill. azt találtuk ki, hogy a mellette lévő étkezőbe száműzzük a mosogatógépet (amit be lehet gurítani majd a konyhába) meg a mikrót is (azt ma vettünk).

Itt van pár kép a házról, tegnapiak, nem is túl jók, de azért látszik valami.
Az épület kívülről (Bence és a gyerekek éppen mennek be a mi bejáratunkon):A főbejárat a másik oldalról (Barnus éppen bejön):A nappali hátsó kijárat felé eső ajtaja és az ablakok, amik az erdőre néznek:A lépcsők, ami felvezetnek a felső szintre (hálók+fürdő):Az épület hátulról (ez egy nagy szabad zöld terület):Mai napról.

Ébredés reggel 7 körül (az éjszaka egész jól telt, mi már olyan fél 10 körül csatlakoztunk a gyerekekhez és Bori is csak 2-3-szor kelt), reggeliszerűség, összepakolás. A gyerekek szuper vidáman keltek, Barnus aztán hamarosan kicsit nyűgösebb lett, de jégszerzéssel a jégautomatából, aztán meg egy kis csomag-tologató kiskocsizással fel lehetett vidítani.
Kijelentkeztünk, négymillió csomag be a dodzsiba (egy hatalmas Dodge Durango SUV-nk volt, alig tudtam bemászni a vezetőülésbe), irány a ház! Hamar átértünk és beköltöztünk = beraktuk a csomagokat.
Bence átment Erikához elkérni a kölcsöbicajt (amit végül is asszem örökre odaadott mert ő nem szereti), mi meg elballagtunk az ovihoz körülnézni. Jó is, mert kiderült, hogy Barnus 9-re volt beosztva az első 1 órás beszoktató alkalomhoz.
Ez kicsit hirtelen jött, nem is akart ott maradni, de végül nagyon megtetszettek neki a vonatok Becky szobájában (erről majd később) és gond nélkül ottmaradt. 10-kor vidáman jött ki, mondta, hogy sokat vonatozott és még énekeltek is. Tök jóóóóó!

Az ovi alatt picit pakoltunk, közben Bence elment az egyetemre biciklivel.
Utána pedig hármasban elmentünk a reptérre kocsit cserélni. Ez nem kis vicc volt, tekintve, hogy igazán nem vagyok egy térképolvasó zseni, de sikerült. Közben Bori elaludt, így mikor odaértünk a parkolóba, telefonáltam Jenny-nek, hogy jöjjön ki, segítsen. Jött is és kaptunk egy klassz Ford-ot a Dodge helyett pillanatok alatt (ott a helyszínen elintéztünk mindnt úgyhogy nem is kellett bemenni).

Bori közben felébredt, így Jenny útbaigazítása alapján elzarándokoltunk a legközelebbi Wal-Martba beszerző körútra. Mindenki elég nyűgös volt, az agyam szita, de azért egész jó találtai aránnyal sikerült szükséges dolgokat bepakolni a kocsiba. Megszereztük a Spiderman-es rollert is a torontói eladott főnyeremény bicikli helyett.

A WM után még be is vásároltunk. Borinak erre már végképp nem volt szüksége akkor, de mégis. Szereztünk ebédre grillcsirkét, majd irány haza. Mire ideértünk Bence is begördült, úgyhogy közös ebéd következett, ami alatt Borinak elvileg aludnia kellett volna, de neki ez a terv nem jött be. Így aztán egy órával később, a következő intézős körút során ájult be az autóban. Ezzel párhuzamosan Barnus hideg (de iszonyúan hideg!) tejcit kívánt, úgyhogy Bencét ledobtuk a banknál (számlanyitás), mi pedig elmentünk a Starbucks-ba tejért (drive-thru). Ez is megvolt, majd a bank parkolójában rollereztünk egyet.
Kicsit később csatlakoztunk Bencéhez a bankban és szereztünk egy szórakoztató fél órát az ott ügyeket intézőknek meg a személyzetnek. Bori közben kicsit vérzett (szájseb) de hamar túltette magát rajta.

Hátra volt még egy WM látogatás (ezúttal egy másikba mentünk): matracot és babakaput vettünk, utóbbi nem vált be végül.
Ez után már csak az ice-cream social-on volt jelenésünk a közösségi házban, Barnus ezt már nagyon várta. Jó sok fagyit ettünk, szocializálódni viszont nem volt túl sok lehetőség a hangos harmonikamuzsika miatt. Bori itt is esett párat, meg szegény Barnust is ellökték, nagyon sok gyerek volt.

Itthon előkapartuk a fürdéshez-fektetéshez szükséges cuccokat és jött az esti kör, ami elég gyors gyerekelalvással zárult 9 körül.

Nekünk ez után még volt egy kisebb rendrakási feladatunk, aztán átgondoltuk a holnapi feladatokat, listáztuk a beszerzendőket, és most megyünk dögfáradtan bedőlni az ágyba.

Köszi, hogy gondoltok ránk és drukkoltok, hogy rendben menjenek a dolgok!