Már jó pár héttel ezelőtt kellett időpontot egyeztetnem ehhez az ún. tour-hoz, és akkor még olyan messzinek tűnt a május 22-e, de most ez is elérkezett. Ez is csak azt mutatja, hogy már nincs sok vissza Bori érkezéséig. Jujjjjj!
A mai nap egyébként minden szempontból különleges volt, mert ma történt meg az is -Barnus életében először-, hogy nagyfiam nem otthon volt, és más vigyázott rá (nem családtag).
Ez úgy esett, hogy reggel egy gyors készülődés után (már semmi jele egyébként a hétvégi láznak, se a hascsikarásnak) elindultunk Curie-ékhez.
Mikor odaértünk, felvettük Ilonát, hogy Curie könnyebben el tudja vinni Adriennt a bölcsibe (Sebastian is velük ment), és elmentünk együtt a közeli játszótérre. Nagyon kellemes délelőtt volt, a játszótéren alig voltak, viszont jó sok játék volt, így a két gyerek nagyon jót tudott együtt játszani.
Nagyon könnyű volt rájuk vgyázni, mert mindig mindent együtt csináltak, és nem is veszekedtek egymással. 
Barnusnak volt egy kis balesete, lebucskázott a domboldalon a ráülős autójával, de ez nem okozott neki gondot.Mikor megérkezett Curie Sebastiannal, Barnusék éppen egy kisházban játszottak, meg homokoztak. Curie hozott finom gyümölcsöt is, de Barnus abból nem kért.
Aztán lassan felkerekedtünk és vissza mentünk Curie-ékhez ebédet csinálni. Ennek a végét én már nem tudtam megvárni, mert indulnom kellett. A búcsúzás Barnustól nagyon könnyen ment: adott egy puszit és már ment is vissza játszani Ilonával. Előtte persze már elmagyaráztam neki, hogy elmegyek megnézni a kórházat, ahol Bori fog születni, és majd visszajövök és elmesélem neki, hogy milyen volt. Ebbe könnyen belenyugodott, de persze nekem nehéz volt őt otthagyni.
A kórház előtt találkoztunk Bencével, és elég könnyen megtaláltuk a hatalmas épületben a szülészeti részleget (a 15. emeleten van). Bejutni nem is volt olyan könnyű: be kell csengetni, és mindenkit megszemlélnek egy kamerán keresztül, hogy jöhet-e (nagyon szigorú biztonsági szabályok vannak, ami külön jó).
Kicsit várni kellett, de aztán jött egy "volunteer", Inez, ő vezetett minket körbe. Nagyon aranyos, idősebb hölgy volt, igazán részletesen elmondott mindent, amit lehetett, vagy kérdeztünk.
Az egész előadás egy óra volt a szobák megnézésével együtt, és nagyon megnyugtató volt minden, amit hallottunk. Nekem legjobban a páciensekhez való hozzáállás tetszett. Ez nagyban különbözik az otthonitól (legalábbis az alapján, amit hallottunk): itt emberszámba veszik a szülő nőt, figyelnek az érdekeire (hálapénz nélkül). Persze orvosi dolgokról nem volt igazán szó (hiszen a vezetőnk "csak" egy önkéntes volt), de biztos vagyok benne, hogy itt minden orvos igazán professzionális.
A szülőszobák (14 van) mind egyágyasak, külön fürdővel, szép tágasak. A fürdőben van egy kád, lehet ott is vajúdni.
A gyerekágyas szobákból 15 van, ebből 3 egyágyas, a többi semi-pivate (egy nagy szoba, ahol a két ágy egy függönnyel van elválasztva), ill. ward, ahol 4-en fekszenek együtt. A mi biztosításunk az utóbbit fedezi, úgyhogy erősen elgondolkoztunk azon, hogy arra a -remélhetőleg- egy éjszakára, amit bent kell tölteni inkább egy közepes összeget ráfizetve "upgrade"-elünk egy egy, vagy kétágyas szobára, hogy lehessen egy picit pihenni a szülés után (4 ágyasban ez eléggé elképzelhetetlen, lévén, hogy mindenkinél éjjel-nappal kint van a baba). Ezt még szerencsére nem kell most eldönteni, majd meglátjuk.
Minden ágyhoz van egy kis bölcső-alkalmatosság, ahol fürdetni is lehet, meg pelusozni, ez a baba helye; és egy ággyá alakítható fotel, ahol az apuka foglal helyet, és akár bent is aludhat ezen. A szülők és a baba mind kapnak azonostó szalagot a születés után, ez is a biztonságot szolgálja.
Látogató egyszerre 2 lehet mindenkinél, du. 3-9 között van látogatás. A babák pedig, ahogy fent is írtam végig kint vannak a mamával, hacsak nincs valami gond. Utóbbi esetre van egy nagyon profi "nursery", itt a legkritikusabb dolgokon kívül (amikor a gyerekkórházba kell szállítani a picit) mindent tudnak kezelni, és mindig van gyerekorvos is.
Szóval, elégedetten jöttünk el a kórházból, jó érzéssel.
Utána még ettem a közeli parkban egy hotdogot ebédre, aztán indultam vissza Barnushoz (Bence meg dolgozni).
Mikor odaértem, Barnus éppen egy madár-bábuval játszott és nagyon vidámnak tűnt (nem ugrott a nyakamba, de láthatóan örült nekem). Kiderült, hogy jól szórakoztak, sőt Curie-nek Ilonát és Sebastian-t is sikerült letenni aludni (ők még akkor is aludtak), de Barnus nem volt álmos saját bevallása szerint. Úgyhogy ők addig játszottak. Mindenki evett ebédet is, ami szintén nagy siker.
Barnus nem sírt utánam, teljesen jól elvolt, és mesélte, hogy gyurmáztak, meg, hogy kapott egy pici fagyit is.
Persze hazafelé rögtön elaludt Barnus a babakocsiban, és egészen 6-ig aludt tovább itthon. Akkor eléggé sírósan ébredt, nem is tudtam kideríteni, mi a baj, mindaddig, míg a figyelemelterelési célzattal olvasott mesében meg nem látta a spagettit, amiről rögtön eszébe jutott, hogy azt kér, de azonnal. Szóval, éhes volt! Gyorsan elővettünk egy lefagyasztott adag spagettit, és annak bekebelezése után aztán helyreállt a rend.
Vacsora után még volt egy kis focizás a Papával, de elég fáradt volt Barnus, így a fürdés már a szokott időben volt (a késői ébredés ellenére), és utána ment is aludni.
Nagyon örülök, hogy ez a nap ilyen jól sült el! Így most kicsit nyugodtabb vagyok, hogy ha Bori mégis előbb döntene a kibújás mellett, mint ahogy a felmentő sereg (a Nagyi képben) megérkezik, akkor rá tudjuk hagyni Curie-ékre Barnust.
No comments:
Post a Comment