Egy különleges este

Ma is jó korán keltettem a Papát, és nem is aludtam túl sokat nap közben, este mégis nagyon jól éreztem magam egészen későig. Pedig ma aztán tényleg jó későn kerültem ágyba, mert különleges esténk volt: elmentünk megnézni a Percy Papájának kiállítását!

Délelőtt játszóterezés volt a program, de előtte még felszereltünk a hosszú babakocsira az alsóhálót (ma azzal mentünk a játszótérre, utána ugyanis sok mindent kellett venni a boltban és a Mama amúgy is gyakorolni akarta a tolását), meg beindítottuk a mosogatógépet.

A játszótéren kicsit hűvös volt, de ha az ember napsütötte helyeken játszott, akkor ezt nem is lehetett érezni. Ott volt a Percy, a Dominic meg a Molly is, és még sok másik gyerek. Játszottunk az aszfaltkrétákkal, meg találtam egy buszt, amit nagyon megszerettem, és sokat játszottam azzal is. A nagy homokozóban is sokat voltunk, nekem ott legjobban az a nagy lyuk tetszett, amibe mind a hárman belefértünk a Percyvel és még egy kislánnyal, akinek nem tudom a nevét.

Bevásárolni aztán a Percyék is jöttek velünk, de ők előbb elkészültek, és aztán már nem együtt mentünk haza. Mi még, miután felpakoltunk (a Mama szerint jó, hogy a nagy kocsival jöttünk, mert így is alig fért el minden) még felülhettem a körbemenős kukacra hazafelé. Aztán eléggé elkeseredtem, mert kiderült, hogy az egyik autómat a Percy véletlenül hazavitte, és egész úton hazafelé azt sirattam.

Itthon aztán elpakoltuk a sok ennivalót, utána meg mentem aludni. Amikor felkeltem nagyon jó kedvem volt, megtáncoltattam a báránykámat is kifelé menet, de azért utána még kellett egy jó idő, hogy teljesen felébredjek, mert nem aludtam ki magam. Bújtam a Mamához, meg utána a szőnyegen is elnyúltam egy kicsit, pihenés képpen (a Mama kihozta a párnámat is a fejem alá, mikor látta, hogy még egy ideig jól esik feküdnöm).

Aztán játszottunk, meg énekeltünk a Mamával (a ram-sam-sam-et, amit nagyon szeretek), és ettem egy kis betűtésztás borsólevest is.
Mikor a Papa hazajött, akkor megnéztük az erkélyről a kinti kutyákat, aztán pedig vacsiztunk. Én akkor még nem voltam nagyon éhes, de azért ettem felvágottat meg sajtot, és megkóstoltam a Mama májkrémjét is. Vacsi után meg kaptam egy adag jell-o-t (az olyan zselé) és azt egyedül mind megettem. Nagyon büszke voltam magamra!

És most jön a különlegesség: vacsi után nem a fürdés és az alvás jött, hanem felöltöztünk, és elmentünk a kiállításra! Előtte még beugrottunk a boltba, fonalat venni a Mamának, aztán a busszal kellett menni egy kicsit, és már ott is voltunk.

A kiállítás nagyon jó volt, mert ott volt a Percy is, és miután gyorsan megnéztem a Papával a képeket a falon, rögtön nekiálltunk együtt autózni a földön. Mikor ezt meguntuk, akkor meg szaladgálni és ugrálni kezdtünk, és az is nagyon jó volt.
Volt még egy érdekes: egyszer csak az utcán jöttek pacik rendőrbácsikkal a hátukon, és meg is álltak, hogy jól megnézhessük őket. Én megsimiztem az egyik hatalmas lovat, és aztán mind a két rendőrbácsi adott nekem képet a lovacskájukról. Nagyon örültem!

Aztán lassan már indulni kellett haza, és megint busszal mentünk. Viszont felszálláskor sajnos az egyik autó leesett a babakocsimról, és én szóltam is a Mamának meg a Papának, hogy ez történt, de akkor már késő volt, mert elindult a busz, és nem lehetett leszállni felvenni az autót. Szóval, az elveszett. El is kezdtem igazán kétségbeesni, de akkor a Mama meg a Papa mondták, hogy veszünk helyette nekem egy másikat most rögtön, ha nyitva van még a bolt, és ettől megnyugodtam. A bolt meg éppen pár percet nyitva volt még, mikor odaértünk, és így tudtam választani magamnak nem is egy, hanem két autót, méghozzá egy kék és egy szürke limuzint! Jó hosszúak!

Aztán már mentünk haza, és akkor már tényleg jött a fürdés és az alvás, mert már nagyon késő volt.