Kedd, szerda és hazaút

Most elmesélem, hogy milyen volt az utolsó két napunk Torontóban. Szuper!

Szóval, kedden először elmentünk a metróval a Cindyhez, a régi zenélősre! Metróval mentünk, és én annyira örültem mindennek, ami ezzel kapcsolatos: a token bedobásának az áteresztő kapuba, a transfer szerzésnek, a szaladásnak, hogy elérjük a metrót, mikor hallottuk, hogy már jön, az utazásnak, a mozgólépcsőzésnek és végül az AUTÓSÚJSÁGNAK, amiből hármat is szereztünk. Bárcsak Madisonban is lenne ilyen szuper metró!

A zenélősre picit későn érkeztünk és a Cindy annyira örült nekünk! Vittünk neki pici ajándékot, és a végén odaadtam, és a Bori is megölelgette a végén, és mindenki nagyon boldog volt.

A zenélős után betértünk a kedvenc pékségünkbe és vettünk bun-t, meg egy tortát estére desszertnek. A pékséget csuda szépre felújították, nagyon tetszett nekünk.

Ebéd után nagyon szomorú voltam, mert a Mama el akart menni a Curie-vel spa-ba (élményfürdő), és én egyáltalán nem akartam ezt. Aztán végül mégsicsak elmentek, és én egy picit jobban éreztem magam attól, hogy megnézegethettem a Basti üveggolyó-gurítós játékát. A Papa egyébként ottmaradt még egy kicsit velünk, a Borit lefektette és olvasott nekem mesét a pihenés előtt. Aztán ő is elment és a Via maradt vigyázni ránk, aki a Basti nanny-je. Nagyon aranyos.

Mikor a mamák hazajöttek, akkor felpörögtek az események és gyorsan el kellett indulnunk, mert az Ilonának és az Adriennek hegedűkoncert-próbája volt. Mi is elmentünk megnézni őket. Nagyon érdekes volt, csak elég hosszú, úgyhogy muszáj volt mindenféle érdekeset kitalálnunk, hogy ne unatkozzunk. Leginkább futkároztunk a sorok között és a mamák próbáltak rávenni, hogy ezt csöndben csináljuk, de azt nem lehetett.
A végére befutott a Bálint, és aztán együtt mentünk haza, felvettük a vacsorát az indiai étteremben és otthon jól megettük (a Papa már megfőzte előtte otthon a riszt hozzá). Iszonyú fincsi volt!

Szerdán meg csak az Adrienn ment iskolába (kicst bánkódott is emiatt, hogy ő minden jóból kimarad), mi többiek pedig beültünk az autóba és elmentünk egy múzeumba (AGO). Ez nagyon jó volt, láttunk csomó érdekes képet, amik nem is fényképek, hanem valaki festette őket úgy, mint én szoktam festeni.
Mikor már eléggé untuk a dolgot, akkor a papákkal kimentünk a parkba, de sajnos esett az eső. Azért nem volt baj, mert találtunk egy fedett részt, ahol tudtunk rajzolni meg szaladgálni.

Utána pedig egy szuper dim sum helyre mentünk ebédelni, ahol folyton hozták a finomabbnál finomabb ételeket és egy nagy körbe forgó tálcára tették őket, hogy mindenki el tudja érni. Nekem legjobban a kukac tészta tetszett.

Az ebéd után már indulnunk kellett a reptérre, a Bálint vitt ki minket. Előtte elbúcsúztunk a többiktől, és megígértük, hogy máskor is jövünk.

A reptéren kiderült, hogy törölték a járatunkat, de van másik, picit előbb, úgyhogy azzal mentünk. Iszonyú szuper repcsi volt, mindenkinek volt rajta saját tv-je! Úgyhogy én egész végig azt néztem (Emily Young-ot), és nagyon tetszett.
Aztán Chicagói reptéren meg találtunk egy klassz játszó részt, és hatalmasat játszottunk ott. Pakoltunk csomagokat, irányítottuk a repülőt, csúszdáztunk, telefonáltunk, helikoptereztünk. Ettünk vacsorát is, hot-dogot.
Szerencsére elég sokat ott lehetett maradni, de aztán fel kellett szállni a pici repülőre, és azzal egy-kettőre meg is érkeztünk Madisonba. Akkor már nagyon késő volt, a Bori el is aludt a Mama ölében.
Képzeljétek, a repülőn ült előttünk egy másik pilóta bácsi, aki éppen nem vezette a repülőt és a végén nagyon megdícsért minket a Mamának, hogy milyen jó gyerekek vagyunk!

Madisonban hamar megszereztük a csomagokat, megtaláltuk az autót és már jöttünk is haza. Az úton én is elaludtam, mert már nagyon késő volt, a Mama mesélte, hogy szépen felvitt minket egyesével az ágyba, én kaptam pizsit is és már aludhattunk is tovább.

Hát, így volt, nagyon jó volt Torontóban!