Topogás és játékbolt

Tegnap elfelejtettem mondani, de még egy újat is tudok: van az, hogy az ember a lábait egymás után nagyon gyyrsan felemelgeti és letszi, és akkor olyan, mintha helyben futna. Hát, ezt is tudom már, és nagyon tetszik, a szüleimnek meg pláne, amikor így csinálok. Főleg akkor szoktam, amikor valamivel elégedett vagyok, vagy ha ki akarom próbálni, hogy milyen hangot ad ez.

Ma egyébként itthon voltunk a Mamával délelőtt, és mostunk, amit mindig szeretek csinálni, mert a ruhákat szeretem pakolászni, és az is érdekes, hogy le lehet menni a lifttel a mosógépekhez.
Aztán aludtam, és Mama mondta, mikor felébredtem, hogy délután maradjunk itthon, mert most nincs kedve kimenni a hidegbe. Beleegyeztem, de azán egy idő múlva kezdtem kicsit unni magamat, úyhogy kitaláltam mindenfle szórakoztató dolgokat, plédául felmásztam a nappaliban a kanapéra, és megpróbáltam elérni onnan a könyvespolcot. Csakhogy ott van közte egy nagyobb rés, és azzal nem számoltam, hogy ott le is lehet esni, pedig ez történt. Az viszont fájt, és akkor jött a Mama és felvett, megpuszilgatott, és monda, hogy ez nem volt túl jó ötlet. De engem nem győzött meg, úgyhogy kipróbáltam megint, de akkor már kicsit mérges is volt a Mama, és mondta, hogy igazán tanulhatnék a saját káromon.

Végül kitaláltuk, hogy menjünk inkább kicsit fejet szellőztetni, mert ez így nem lesz jó estig. Úgyhogy felöltöztünk, és mentünk a játszótérre. De ott nem lehetett játszani, mert minden csupa jég volt. Úgyhogy bementünk a vásárlós helyre végül, és kiderült, hogy az egy nagyon érdekes hely! Csak eddig még soha nem lehetett ott a saját lábamon körülnéznem, de most a Mama kivett a kocsimból, és így nagyon érdekes volt minden. A legtöbb időt a játéboltban töltöttük el, ott még csúszda is volt, és azt nagyon élveztem!

Aztán, mire hazaértünk, már a Papa is itthon volt és vele játszottunk, meg utána mentünk fürödni és aludni.