Kacsázás

Én egy kicsit megint meg vagyok fázva, pedig nemrég azt hittük már, hogy elzáródott az orromon a csap. De most újra kezdődött, és nem is éreztem annyira jól magam néha.

Az viszont nagyon tetszett délután, mikor a Nagyi mondta, hogy menjünk el a kacsákhoz. Azonnal fel is pattantam és mentem a kerti kapuhoz, meg mondtam, hogy vigyünk Cheerios-t is, mert azt szeretik a kacsák (háp-háp). Sajnos akkor még azonnal nem lehetett menni, mert még nagyon meleg (!) volt, de kicsit később már igen, és akkor az úgy megy, hogy:

Barnus odahozza a wagont a kapuhoz. Beleülünk. Várjuk, hogy mikor indulunk már. A felnőttek összeszedik magukat, hoznak vizet meg Cheeriost, aztán kinyitják a kaput, és indulás!
A tó közel van, de az úton néha nagyon kell kapaszkodni, mert bumpy. Mikor meglátom a tavat, már messziről örülök neki és hangosan mondom, hogy "ott, ott!", meg mutatom is. A kacsákhoz érve gyorsan kipattanunk a wagon-ből és már szaladunk is bedobálni a Cheeriost.
Engem a Nagyi szokott fogni, hogy nehogy beleessek a vizbe, a Barnus már egyedül is tudja ezt.
A kacsák nagyon szeretik a Cheeriost, és ha bedobom és nem eszik meg azonnal, akkor szoktam is mondani nekik, hogy hé kacsák, ott a Cheerios, és akkor azt is megeszik.

Ma két helyen is dobáltunk különböző kacsáknak, és a második helyen volt egy igazán éhes kacsa, szinte ő egyedül ette meg az összes ennivalót. Nekünk nem is maradt a végére, de szerencsére odafelé azért teleettük a pocakunkat vele, úgyhogy kibirtuk igy vacsoráig.

A végén aztán még elmegyünk a játszótérre is, és most is jó sokat csúszdáztunk meg hintáztunk, sőt, a Barnus még be is temette magát egy kicsit a kavicsokkal.