A nagy finálé

Ma volt az utolsó napom az oviban, délután ballagás, aztán meg a nagy táncelőadásunk a Mamával. Szóval, jó fárasztó nap volt, de nagyon érdekes.

Eléggé szomorú vagyok, hogy már nem megyek többet ebbe az oviba, mondtam is reggel ezt sokszor a Mamának és a Papának. Azzal vígasztaltak, hogy azért szerencsére az Ilonát még sokszor fogjuk látni, és ha akarom, majd megszervezzük, hogy a Loui-val és a Genevive-vel is találkozzunk néha. Ennek nagyon örültem, mert őket szeretem a legjobban az oviban, úgyhogy végül is nem nagy baj, hogy akkor nem lesz ovi többet egyelőre.

Azért ma délelőtt még volt, és aztán mikor vége lett jött értem a Mama a Borival és hazabiciklizett velünk. Ettünk finom ebédet és aztán pihentünk, és mikor annak meg a filmnézésnek is vége lett (pihenés után mindig szoktam picit Bob-ot vagy Jungle room-ot nézni), akkor már meg is érkezett a Papa, és indultunk vissza az ovihoz.
Először még beugrottunk a virágoshoz szép csokrot venni az óvónéniknek, és az nagyon érdekes volt, mert volt ott két cica és meg is lehetett simogatni őket. Az egyik egy mama cica volt a másik a picinye, és a mamának már volt a pocakjában újabb pici baba cica.

Az ovinál a Mama felvitt engem a Rabbit room-ba, utoljára, és ott megkaptam a szuper ballagós sapimat, amit a Sonia díszített ki nekem, és már abban mentünk utána le az udvarra. Ott volt az összes szülő, és vártak minket, és szólt a zene, meg tapsoltak nekünk. Mert az nagy dolog, ha az ember elballag az oviból!
Aztán le kellett ülni, és akkor egyenként kiszólítottak minden ballagót és akkor ki kellett menni a Soniához. Ő adott puszit, meg hug-ot és kezet is fogtunk és aztán a többiek is, akik ott álltak, és mindenkitől kaptam valamit: egy diplomát, hogy elvégeztem az ovit, meg egy könyvet ballagási ajándékul. Aztán visszamehettem a helyemre, és jöttek a többi ballagók.

Mikor vége lett, akkor odaadtam a virágot a Soniának és a Rosának, nagyon örültek!
Aztán meg találkoztunk az Ilonáékkal, és aztán meg kaptam fagyit a fagyisautóból, mert pont megláttam egyet és a Mama megígérte, hogy akkor kaphatok. Volt hamburger meg hot dog is, de az annyira nem érdekelt.
Mikor végeztünk az evéssel, akkor meg elindultunk a színházba az előadásra!

Én tudtam már, hogy a színház hol van, meg milyen, mert tegnap voltunk ott a Mamával próbálni. De most egy kicsit más volt azért, mert ott voltak a nézők is a nézőtéren, és nagyon csöndben kellett lenni, amíg az ember várta, hogy sorra kerüljön.
A Mamával egy öltözőben öltöztünk, és ő is felvette a szép csillogós ruháját, meg én is a bárányka-kösztümöt (én egy fekete bárány vagyok, a lányok meg fehérek). A Mama sminkje nagyon érdekelt engem így én is kaphattam egy kis pirosítót az arcocskámra.
Aztán már menni is kellett, mi jöttünk.

A színpad elég fura volt, de aztán hamar rájöttem, hogy mit kell csinálni, és a nézőknek nagyon tetszettünk, azt lehetett hallani. Látni nem nagyon lehetett őket, mert nagyon erős fények világítottak a szemünkbe. Én mindig néztem a nagylányt, hogy mit csinál, és akkor én is utánoztam őt.Jópofa volt, hogy a földön piros tollak voltak, egy előző tánc maradványai, azokat is megszemléltem, ez is nagyon tetszett a nézőknek. Aztán még szaladtunk körbe meg ki-és be kézenfogva, a végén meg integettünk és kiszaladtunk. Nagyon jó volt!
A Mama ott várt a színpad szélén, de akkor még nem volt vége az egésznek, mert szaladni kellett a másik oldalra, aztán meg előre menni a sötét folyosóra és ott várni, hogy még egyszer felmenjünk a színpadra meghajolni. Elég sokat kellett várni, és akkor a Mama nem volt ott és elég félelmetes zene volt, úgyhogy félni kezdtem. Valaki odajött megölelgetni, akkor már majdnem sírtam, de akkor szerencsére odaszaladt a Mama és odabújhattam hozzá. Így jobban lettem, és a végén felmentünk még egyszer és az volt a vége a mi számunknak.

Aztán hamarosan már a Mama jött, de addig egy kis tévén nézhettük a többieket, hogy mit csinálnak a színpadon, az nagyon tetszett.
Amikor meg a Mama jött, akkor én a színpad széléről néztem őt és egy néni kezét fogtam. Nagyon tetszett, ahogy a Mama meg a másik két néni táncolt, és a közönség is jól megtapsolta őket.
A Mama elégedett volt az egésszel és azt mondta, hogy örül, hogy jól sikerült és már vége van, mert eléggé izgult.

Akkor aztán átöltöztünk, és én közben kaptam mazsolát enni, mert nagyon ügyes voltam. Kint már vártak ránk a Papa és a Bori, és a Mama kapott szép virágot a Papától, mert ügyesen táncolt.

Kiderült, hogy nem sikerült felvenni videóra a táncizásunkat, csak egy nagyon kicsit, mert a Papára rászóltak, hogy nem szabad videózni. (A fényképek is igazából tegnap készültek, a próbán, mert fényképezni se lehetett az előadás alatt.)

A Bori viszont nagyon ügyesen táncikált a zenére a nézőtéren, és nagyon tetszett neki minden a Papa szerint, úgyhogy majd később ő is járhat balettozni, ha szeretne.

Jó későn értünk haza, gyorsan megfürödtünk és mentünk aludni, mert már mindenki nagyon-nagyon-nagyon fáradt volt.