Oltás és szúnyogcsípés

Szegény Borinak ma annyira már nem tetszett az egy évesség... Ugyanis voltunk doktornéninél, és kapott oltást, kettőt is.
Még a vizsgálódással rendben is lett volna, bár a fülbe kukucskálás nem tetszett neki. Fáradt is volt, és megérezhette, hogy itt valami nemjó fog történni, mert aztán, mikor már az elkőkészületek kezdődtek, akkor menekülőre fogta volna a dolgot.
A karjába kapta a szurit, és nagyon felháborodott rajta. Ő mindig is ilyen felháborodós volt, tudtam is, hogy ez lesz, de persze nagyon rossz megélni, hogy így elkeseredik (teljesen jogosan), és még nem is tudtam rögtön megnyugtatni, mert várni kellett (jó sokat) a második szúrásra. Mikor az megvolt, akkor végre tudott szopizni, és attól jobban lett.
Hazafelé el is aludt a kocsiban, de nem jutott túl sok pihenés neki, mert mennünk kellett a Barnusért, aztán meg a kocsit visszavinni. Érdekes módon nem volt nyűgös mikor felébredt arra, hogy kiveszem az ülésből, és aztán egészen fél 2-ig elviribült vidáman. Azt hiszem, ő könnyebben elfelejtette ezt az egészet, mint én.

Barnusnak meg a szúnyogcsípésekkel gyűlt meg a baja. Jó sok dög szúnyog megcsípte a vasárnapi kis túránkon, és ma kezdtek el viszketni neki. Az egyik a felkarján jól meg is dagadt délutánra, aztán estére a bal bokája lett hatalmas méretű. Ez elég ijesztő is volt, arra gondoltunk, hogy esetleg kiment neki a játszótéren délután, de mozgatásra nem fáj, csak viszket neki, így valószínű inkább az van, hogy elég érzékenyen reagál a szervezete a szúnyogcsípésekre.
Emellett, vagy emiatt ma elég hisztis/nyűgös volt Barnus, engem jól ki is készített, mert szinte semmi se volt jó neki.
Van egy olyan érzésem, hogy most már direktbe használja a nagyonsírokhanemaztörténikamiténakarok módszert, és ez nem tetszik annyira. Hát, meglátjuk, ki bírja jobban...

A végére még egy rövid cukiság. Így tologatta ma Barnus Borit a szülinapi éneklős autón: