Már mondom: Mama!

Ma többször is sikerült könnyeket csalnom a Mama szemébe, láttam! Csak annyit kell csinálnom, hogy azt mondom "Mama", és ő máris teljesen elérzékenyül, és össze-vissza puszilgat! Azt mondta, hogy nagyon szereti ezt hallani, és eddig nem hallotta még ezt tőlem, és szerinte nagyon szépen mondom.

Különben meg, ma kirándulni voltunk, és nagyon jó volt!
Az autóval mentünk, miután a reggelivel és a bepakolászással elkészültünk. Én is bepakoltam a saját hátizsákomat, a sárga madarast, tettem bele egy játéktelefont és két autót (köztük a kedvencemet, amit most kaptam nemrég: a kék autót, aminek kinyílik az ajtaja, és a hátulja is).

A kiránduláson nagyon jól éreztem magam, szinte végig szaladgáltam, megölelgettem a fákat és megmásztam nagyon sok sziklát. Szaladtam fel és le, labda után és csak úgy teljesen magáért a szaladásért is. A szüleim nagyon csodálkoztak, hogy hogy tudok ennyit szaladni, de nekem ez egyáltalán nem megerőltető. Azért a végére elfáradtam, és akkor picit beleültem a Papa hátán a hátizsákomba, de akkor már majdnem ott voltunk megint az autónál. Közben egyébként ettünk is ebédet, én rizsit kaptam, utána meg szőlőt, nagyon finom volt!

Amikor visszaszálltunk az autóba, a Mama mondta, hogy akkor most megyünk és keresünk egy vizet, hogy beledobálhassak kavicsokat, aminek nagyon örültem. Viszont út közben majdnem elaludtam, csak az tartott vissza, hogy a Papa mindig mondta, hogy ne aludjak, mert most megyünk a vízhez külön miattam.

Jó is, hogy nem aludtam át ezt a vizezést végül, mert nagyon jó kis tó volt, és tényleg lehetett köveket dobálni bele.
Most mégis legjobban a szaladgálás tetszett itt is, mert volt a tó körül egy nagyon hosszú híd (a Papa szerint ezt boardwalk-nak hívják hivatalosan, de olyan, mint egy híd), és azon végig lehetett szaladni. Sokszor jöttek szembe másik emberek, olyankor vagy a híd szélén mentem, vagy megálltam, és megvártam, hogy elmenjenk, utána szaladtam tovább.

A végén még egyszer dobáltunk követ, aztán megnéztünk egy nagyon fura indián-falut, ahol még táncoltak is az indiánok, de azért annyira nem volt érdekes. Utána meg már jöttünk haza, de hazafelé csak a Papa aludt egy kicsit, én nem.

Itthon aztán lehetett rajzolni, könyvet nézegetni, meg a vonataimmal játszani.
Utána meg volt vacsora, és finom levest is kaptam, azt nagyon szeretem. A fürdés és a mese nagyon jó volt ma is, a Papa Barnus mai napját mesélte el. Utána pedig nagyon jól esett, hogy mehettem aludni!