Ma reggel vidáman ébredtem, és egész nap jó kedvem volt többnyire. De azért éreztem, hogy nem igazán tökéletes minden, mert a Mama sem olyan volt most teljesen (bár a viselkedésén nemlátszott, mégis lehet érezni valamit rajta), mint szokott lenni, meg nekem is hiányérzetem volt. Főleg este, mikor a fürdés jött volna, meg mikor várni szoktuk a Papát.
Viszont délelőtt, mikor jöttünk haza a Mamával a vásárlásból a tologatós kocsival, akkor egyszer csak felhívott bennünket a Papa telefonon! Nagyon megörültünk, de sajnos nem lehettt sokat beszélni vele, mert nagyon messze van. A Mama a végén mondta, hogy minden rendben van, és majd holnap is beszélünk még.
Így könnyebben is mentem aludni, és mikor felébredtem, akkor jókat lehetett játszani, meg enni. Ma mosást is csináltunk, és aztán meg beszéltünk a Nagyival a számítógépben. Megint mutattam neki állatokat, meg az autóimat, nagyon örült!
Aztán elmentünk a parkba is a biciklivel, és sokat csúszdáztam egyedül, mert már nem is kell segítség a pici csúszdához. Mondjuk, legjobban a nagyot szeretem, és oda nem tudok egyedül felmenni, de az nem is baj, mert sokkal jobb együtt lecsúszni a Mamával, vagy úgy, hogy ő előremegy, és aztán elkap engem, mikor megyek utána. Ma az autómat is megcsúszdáztattuk, nagyon jó volt.
Itthon még fel kellett hozni a száraz ruhákat, aztán lehetett vacsorázni, meg fürödni és aludni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment