A szallast elhagyva elindultunk Tofino varosa fele, es mivel szikrazoan sutott a nap, ugy dontotunk, hogy a turazas elott egy kicsit strandolunk. A Wickaninnish Beach-et valasztottuk, ami egy szep homokos tengerpart, viszont nagyon hullamos, igy uszni nem is szabad ott. A tabla, amin ezt kiirtak kicsit meg is ijesztett bennunkat, igy az elejen csak neztuk a vizet, de aztan azert bemereszkedtunk, persze nem tul melyre, csak bokaig, mert a viz nem csak hullamzott, hanem nagyon hideg is volt. Viszont Barnus egy ujabb vizes-szorakozast eszelt ki, a fussunk-a-hullam-elol cimut. Ez abbol all, hogy bemereszkedunk a viz szeleig, es mikor jon a hullam, azaz a viz kijjebb jon, akkor gyorsan hatat forditunk, es sikitva kirohanunk.
Na, hat ezt nagyon sokszor megismeteltuk (a vegen mar csak o egyedul, mert mi nem birtuk), es ezzel el is ment az ido, del lett. Nagy nehezen lemostuk magunkrol a homok es a sos viz egy reszet (amennyit csak birtunk a kis palackos asvanyvizek segitsegevel), es tovabbindultunk.A kovetkezo megallo a rainforest seta volt, ahova Barnus hatihordozoban jott, es az ut felenel el is nyomta az alom (meg az auotban evett jo sok kekszit, igy a tele pocak is elosegitette az elalvast).
Az esoerdo nagyon szep volt (itt is boardwalk-on setaltunk), az oriasi es nagyon oreg cedrusok igazan tiszteletet parancsoloak. De az igazi izgalom csak ez utan kovetkezett.
Kiderult ugyanis, hogy majdnem talakoztunk ket medvevel! A parkolobol, ahol indultunk, ket raiforestes setautat is el lehet erni es mi az A uton indultunk el eloszor. Ha viszont a B uton megyunk, akkor nagy valoszinuseggel talalkoztunk volna a medvekkel, ugyanis, mikor az alvo Barnussal elindultunk arra fele, akkor megallitottak minket a ranger-ek (olyan erdesz fele), hogy par perce itt ket medvet is jeleztek, ugyhogy inkabb most nem menjunk arra, mert meg nem tudjak, hogy hogyan viselkednek ezek a bizonyos medvicsekek. Igy letettunk errol a turarol es inkabb visszeafordultunk, nsgybsn orvendezve, hogy eloszor inkabb nem arra mentunk.
Sikerult viszont az alvo Barnust beultetni az autoba, igy el tudtunk menni ebedert Tofino-ba, ma fish&chips volt a menu a tegnapi lazac sikerre valo tekintettel. A kajat elvitelre kertuk, es vegul is a Chesterman Beach egy arnyekos reszen ulve ettuk meg (mire odaertunk, Barnus is felebredt). Megint nagyon izlett a kis falanknak a lazashusi.
Aztan kovetkezett a tovabbi nagy strandolas. Most mar mi is atvettuk a furdoruhankat, de vegul is nem vizeztuk be, mert az ocean tovabbra se lett melegebb. Viszont nagyon jol lehetett itt is rohangalni ki-be, homokot es koveket dobalni, rajzolni a homokba, stb.
Mikor elfaradtunk, letisztitottuk magunkat es feloltoztunk, majd nekivagtunk volna a mai utolso turanak. De kiderult, hogy ez nem fog menni.
Talan a delelotti medvek lehettek az oka annak, hogy az ut egyszer csak le volt zarva elottunk, indoklas nelkul. Voltak olyan turazok, akik erre fittyet hanyva tovabbmentek, oket valoszinuleg megettek a medvek.
Mi viszont inkabb beultunk a kocsiba, es Port Alberni fele vettuk az iranyt, ami olyan jo ket oranyi vezetest jelentett, mindenfele girbegurga hegyi utakon.
Mikor megerkeztunk, kiderult, hogy itt bizony nagyon meleg volt nap kozben, meg este 7-kor is 35 fokot mutatott a homero, ugyhogy ma biztosan nem lesz szukseg meleg takarora a szobankban (mint az elozo szallasunkon).
Barnus estere annyira kimerult, hogy mar furodni sem akart, csak aludni menni, es mi is hamarosan kovetjuk a peldajat (bar mi nem fogunk orditani a zuhanyzas kozben).
No comments:
Post a Comment