Osszepakoltunk es kicsekkoltunk a szallodabol, aztan meg taxival bementunk Calgary belvarosaba, felvenni a berelt autonkat. Calgary engem egy kicsit Houstanra emlekeztet, egy nagy preri kozepebe epitettek, nagyreszt sik, es van egy kisebb felhokarcolos varoskozpont is.
A berlos neni nagyon elfoglalt volt: most van a Stampede (olyan Rodeo-show szeruseg, az itteni fo attrakcio az evben), meg hat ugye a turistak. De vegul megkaptuk az autot: egy bordo (teljesen uj) PT Cruiser-t. A csomagok kicsit nehezen fertek el elsore, de aztan kitalaltuk, hogy mit hova kell rakni, es persze magat az autot elvezet vezetni! Van benne cd jatszo is, ugyhogy mindig szol Barnus zeneje (keri).
Ugyhogy nem volt mas hatra: irany a Trans Canada Highway, azaz, az egyes ut! Nem is kellett sokat vezetni, es mar feltuntek a lathataron a Sziklas hegyseg magas csucsai!
Olyan masfel ora utan pedig mar itt is voltunk Canmore hataraban, egeszen pontosan Dead Man’s Flats-ben, a Big Horn fogadoban (elotte megalltunk egy kicsit az Arc Lake-nel, ahol Barnus klasszul tudott koveket dobalni a vizbe). A fogados nagyon rendes volt, megengedte, hogy mar elfogaljuk a szobat fel 1-kor, pedig meg elvileg nem lehetett volna bekoltozni. Itt van kozos konyha is midnen felszerelessel, ugyhogy a meleg vacsorank megoldott.
A lepakolas utan elmentunk elelmiszereket vasarolni meg ebedelni, aztan pedig irany Banff varoska illetve a Banff National Park. Vettunk egesz eves berletet, ami minden parkra jo Kanadaban, igy erte meg jobban.
Kis kitero utan (a visitor information centerbe is beneztunk) megerkeztunk az uticelunkhoz, a Sulphur Mountain-hoz. A tura egy jo kis emelkedo megmaszasabol allt, olyan 600 meteres emelkedon kaptattunk fel, kb. 1,5 ora alatt. Bence vitte Barnust a hatan. Barnus eloszor elaludt, de sajnos egy balul sikerult alvas-kenyelmesebbe-tevo kiserlet felebresztette, es akkor mar nem is akart visszaaludni. Ugyhogy a mai napot osszesen olyan 20 perc alvassal csinlat vegig! Ami annap is inkabb csodalatra melto, mert a vege fele kikeredzkedett a hordozobol, es o is szepen gyalogolt velunk egy darabon.
A csucsra felerve jo faradtak voltunk, nekem meg a cipo is feltorte kicsit a sarkamat (regen volt rajtam). De a kilatas pazar, es bar erosen fujt a szel, jol feloltoztunk es elveztuk a latvanyt. Ittunk teat es forro csokit is, meg megettuk a magunkkal hozott babant es almat.
Lefele aztan a Gondola szolgalatot vettuk igenybe. Ugyanis az emelkedon nem mindenkinek van kedve felmaszni, ugyhogy, aki akarja, az csak beul ebbe a lanofka szeru csodaba, ami egy kis kabin, es drotkotelen fellibeg vele a csucsra. Mi ezt kicsit puhanysagnak gondoltuk, de visszafele azert nagyon jol esett csak ulni es nezni, ahogy szepen leereszkedunk. Plusz, visszafele keso delutan mar ingyen volt a dolog (a penztaroskisasszony mar hazement).
Hazefele az autoban mindenki faradtan nezelodott, aztan a szallasra erve gyors vacsoraban reszesitettuk Barnust, lezuhanyoztak Bencevel (nincs itt kad) es mar mentunk is aludni vele.
Aztan mi is vacsoraztunk es eltettuk magunkat holnapra.
No comments:
Post a Comment