Autóval kellett odamenni, és az Ilonáék autójával mentünk, amiben elég meleg volt, de azért szerencsére nem kellett olyan sokat menni, úgyhogy kibírtuk.Mikor odaértünk, akkor még várni kellett egy kicsit, hogy kinyisson a strand, úgyhogy addig megnéztük az idős bácsikat, ahogy modell-repülőket reptetnek. A modell-repülőt onnan tudom, hogy a Papa elmagyarázta, hogy ezek ugyanolyan repülők, mint amivel mi szoktunk néha repülni, csak kisebbek. Elég vicces hangjuk van, és nagyon érdekes, ahogy nekifutnak, és aztán egyszer csak elkezdenek repülni. Három is volt, és nagyon jó kis kunsztokat tudtak bemutatni a levegőben, mi tapsoltunk nekik és kiabáltunk.
Aztán már lehetett menni a vízhez, és akkor beálltunk a sorba jegyért, de szerencsére nem kellett sokat várni, viszont a jegyet nem is adták oda, na mindegy.
Aztán találtunk egy jó kis helyet, és én már alig vártam, hogy bemenjünk a vízbe, de még azt meg kellett várni, amíg a Papa áltöltözik, meg a Mama és akkor már lehetett menni. Nagyon jó volt!
Aztán kijöttünk, és akkor kifeküdtünk a napra, meg ettünk, meg a Papa hozott nekem a vödrömbe vizet és akkor azzal játszottam.
Én a vízben egyébként egy újfajta gumibugyiban vagyok, legalábbis a szüleim így hívják, nekem nagyon tetszik, mert vannak rajta halacskák. És a strandon sokat kell bekenedzkendi is, de nem bánom, mert szeretek a strandon lenni.
Aztán bementünk még a vízbe, és utána egy kicsit elfáradtam, és akkor pihentem egy kicsit a Mamán,
de nem akartam végül is elaludni, úgyhogy utána megint ettünk és megint bementünk a vízbe.És ez így ment, csak már nem ettünk többet, hanem vízbe be, vízből ki, ez volt a program. Ja, meg felpróbáltam a Mama napszemüvegét is, ez a szüleimnek nagyon tetszett!

Aztán a végén meg fel kellett öltözni és akkor mentünk az autóhoz, és mentünk haza. Én gyorsan elaludtam, és csak otthon ébredtem fel, de még elég fáradt voltam. A Mama mondta, hogy menjünk még aludni, de azt már nem akartam, csak picit feküdtem vele és szopiztam, aztán felkeltünk.
De akkor még nem volt vége a napnak, hanem elmentünk a metróval egy étteremhez, és ott ettünk finom vacsorát mindannyian. Nagyon finom husi volt, meg krumpli és rizsi. És amíg nem lehetett enni, addig én rajzolhattam zsírkrétával, meg a Papa is rajzolt nekem, és mindig kitaláltam, hogy mit rajzolt.
Hazafelé meg sétáltunk, és én megszagoltam minden virágot, meg felmentem minden lehetséges lépcsőn, amíg a szüleim meg nem unták.
Itthon aztán volt fürdés, és mese után jött a Mama. De akkor már annyira álmos voltam, hogy amikor betett az ágyamba, akkor nem tudtam elaludni, csak sírni. Szerencsére ez egy idő után elmúlt, és akkor már tudtam aludni.
No comments:
Post a Comment