Olvadás!

Ma, mikor elkészültünk reggel, elindultunk a Dávidékhoz! Nagyon szeretek oda menni, mert ott mindig jól szórakozunk, plusz metróval és busszal is lehet menni, és azok nagyon érdekesek.

Most a Mamával ketten mentünk le a metróhoz, a Papa nem jött segíteni, úgyhogy nekem a sok-sok lépcsőn mind egyedül kellett lemenni (fogtam a Mama kezét), de ez egyáltalán nem volt nehéz. Közben hallottuk, hogy jön a metró, de a Mama mondta, hogy se siessünk, majd jön a következő. Így is lett. Fel is szálltunk rá, és elég sokat mentünk vele, aztán átszálltunk a másik metróra, és azzal még kint is mentünk egy csomót. A végén meg jött a buszozás, és aztán már ott is voltunk.

A Dávid nagyon örült nekünk, mikor megérkeztünk, meg én is neki, és akkor közösen játszottunk. Megmutatta nekem az összes játékát, és kicsit rosszalkodott is nagy örömében, amin én kicsit meglepődtem.
Aztán meg ettünk finom ebédet, volt rántott husi meg rizsi. Aztán kellett volna menni aludni, mert már mindenki fáradt volt, de én végül is nem tudtam elaludni, bár egy jó órát próbálkoztam. A Mama közben volt, hogy ott feküdt mellettem, de aztán ki is ment, és én akkor egyedül maradtam és mindenféléket megnéztem abban az érdekes szobában, ahol voltam. Felkapcsoltam az éjjeli lámpákat is, mert azok pont ugyan olyanok voltak, mint a miénk itthon.
Aztán a Mama bejött végül, és mondta, hogy ha ennyire nem tudok aludni, akkor inkább jöjjek ki, nehogy a végén még a Dávidot is felébresszük.
Úgyhogy kimentem, de aztán a Dávid mégis felébredt egész hamar azután. Akkor kaptunk finom tejberizsit, és utána meg elhatároztuk, hogy lemegyünk kicsit sétálni.

Először a játszótérre akartunk menni, de kiderült, hogy mindkét játszótér nagy tócsává változott a sok elolvadó hó miatt. Úgyhogy inkább sétálni mentünk a patak partján, amibe nyáron mindig kavicsokat szoktunk dobálni. De most nem lehetett kavicsozni, sőt közel se lehetett menni a patakhoz, mert ott még hó volt, meg sár. De azért nagyon jó volt így is, lehetett vizezni a hólében (ami nagyon hideg), meg havat olvasztani a kezünkkel. Meg gyűjtöttünk kicsi fadarabokat, amiket aztán a végén a hídról beledobáltunk a patakba.

Aztán visszamentünk a Dávidékhoz, és akkor már otthon volt a Dávid papája is, és éppen zenélt. Kicsit még játszottunk, de aztán a Papa telefonált, hogy itt vannak értünk, és akkor elköszöntünk. Kiderült, hogy visszafelé nem metróval meg busszal megyünk, hanem a Bálint piros autójával vittek minket haza a Papa meg a Bálint! Ez nagyon jó volt, mert közben én ehettem egy csomó mazsolát, és így nem is aludtam el.

Mikor hazaértünk kiderült, hogy a Papa nem haza jött még, hanem ment tovább a Bálinttal egy étterembe vacsorázni. Mi meg a Mamával virslit főztünk magunknak és azt ettünk. Utána gyorsan lefürödtünk, és én mentem aludni, mert már nagyon fáradt voltam.