A lila pulcsi

Mikor megjöttem az oviból (már elég fáradt voltam), megláttam a nappaliban egy halom új ruhát, rögtön a tetején egy Ariel-es fürdőruhát. Azonnal arra gondoltam, hogy biztos mind az enyém, és kérdeztem a Mamát, hogy honnan van ez.
Hát, sajnos csalódnom kellett, a halomból csak egy dolog volt az enyém, egy lila, puha pulcsi, ami amúgy tetszett is volna, dehát azért eléggé reménykedtem, hogy az Ariel-es fürdőruhát is megkapom. A Mama hiába mondta, hogy nekem már van olyan, mert az nem teljesen ugyanolyan.

Aztán, mikor indultunk a karatére, hiába voltam már egész kipihent egy kis délutáni alvás után, amikor fel kellett venni a lila pulcsit (a Mama úgy gondolta, hogy azért tetszik nekem, és biztos örülnék, ha kipróbálhatnám), akkor úgy éreztem, hogy nem lesz az jó nekem, mert túl nagy. Úgyhogy nagyon elkezdtem sírni és kiabálni, le akartam venni, és egész addig, míg az autóba be nem ültünk, nem tudtam megnyugodni. A Mama akkor már elég mérges volt rám, és azt mondta, hogy ez hálátlanság, de én nem tudtam abbahagyni akkor már.
Végül is a karatén levehettem a pulóvert és kiderült, hogy van még egy dolog, amit kaptam, egy írás gyakorló füzet, ami aztán nagyon tetszett nekem, és egész délután azzal voltam elfoglalva, hogy minél szebb betűket írjak, és beragasszam a megfelelő matricákat.
Úgyhogy visszafelé már meg is békéltem a lila pulóverrel.