Most már tudom, hogy milyen a fogorvos

Onnan tudom, hogy ma voltunk a Mamával. Kiderült, hogy a Mama foga még mindig nem volt teljesen jó, sőt, fájt is neki, úgyhogy megkérte telefonon a fogorvost, hogy elmehessünk hozzá ma délelőtt.
Az az érdekes a dologban, hogy a fogorvos a vásárlós helyen van, a banános bolt mellett, de mi nem szoktunk máskor odamenni, pedig ebben a boltban nagyon sokat voltunk már.

A Mama betolt engem a babakocsimmal a fogorvoshoz, akinek van egy nagy előszobája, és utána egy kisebb szobába mentünk be, ahol meg volt egy nagy szék, és egy aranyos néni. A fogorvos pedig egy bácsi, aki szintén aranyos. A Mama és ő beszélgettek, aztán meg a Mama becsücsült a nagy székbe, és a fogorvos csinált valamit vele, míg ő kinyitotta a száját. Elég furcsa hangja volt ennek a valaminek, és ez a végén nekem már nem is tetszett, de akkor már el is hallgatott, és vége volt az egésznek.
A Mama azt mondta, hogy most jobb lett a foga (és, hogy a töméséből kellett lecsiszolni egy kicsit, de az nem tudom mi), és talán már nem is fog fájni tovább, ami nagyon jó, mert nem szeretem, ha fáj valamilye a Mamának.

A fogorvos után bevásároltunk, kaptam bun-t is és aztán hazajöttünk aludni. Jó sokat aludtam, és mikor felkeltem kaptam enni. Aztán meg nekiálltunk megcsinálni a mosást a Mamával, de a szárítóhóz már nem mentem le, mert közben megjött a Papa, és akkor inkább vele játszottam.

Este, a vacsora (ami virsli volt, kettőtis megettem!), a fürdés és a mese után a Mama betett az ágyamba, és akkor nekem aludni kellett volna. Viszont kitaláltam, hogy ilyenkor nagyon jól lehet még a Mamát visszahívni azzal, hogyha kérek vizet, mert azt mindig hoz. Úgyhogy kértem. Aztán kiment, de még sikerült visszahívni azzal, hogy az orrom taknyis, és azt le kell törölni. Aztán megint kiment, és akkor elkezdtem énekelgetni. Csak akkor meg beszorult a lábam az ágy rácsába, és sírtam, és akkor jött a Mama és kiszabadított. Mondta, hogy most már tényleg aludjak, és akkor még énekelgettem egy picit a pikabú dalt, de utána már elaludtam.