Piros masnik

Képzeljétek, ma délután feldíszítettük a szobát mindenféle szép dolgokkal. Ez is a karácsony miatt van, és szerintem nagyon szép lett.
Tettünk fel aranyszínű hosszú süni-madzagokat az ajtókra, aztán a Mikulást, egy kismacit és egy karácsonyfát is felragasztottuk, és utána jöttek a piros masnik. Azok a polcok lyukas részébe kerültek, és én is segítettem beleszurkálni őket. Egyet adtunk Hammnak is, szerintem tetszett neki, de aztán végül is nem ragasztottuk oda, hogy azért kilásson.

Délután ezen kívül még festettünk is az új festőkészletemmel. Abban nem csak ecsetek vannak meg festékek, amikkel már eddig is festettem a játszóházban, hanem olyan pecsételős szivacsok is. Azokat be lehet festékezni az ecsettel, és utána oda kell nyomni a papírra, és akkor nagyon vicces nyomot hagy maga után. Nekem ez tetszett a legjobban ma.

Legkevésbé meg az alvás tetszett ma, sőt, egyáltalán nem is akartam aludni. A Mama azt mondta, hogy kettőtől fél 4-ig tartott, míg végre beadtam a derekam és elnyomott az álom. A legnagyobb részét ennek énekléssel és játszással töltöttem az ágyban, de a végén már nagyon fáradt voltam és ki akartam jönni, és akkor már sírtam is. A Mama viszont ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor jöhetek ki, ha már aludtam egy picit legalább.
Amikor elaludtam, az már jó volt, és aztán arra ébredtem, hogy a Mama simiz, hogy most már keljek fel, mert akkor meg már jó késő volt. Hát, ki érti ezt, egyszer aludni kell, egyszer meg felébredni?

Délelőtt meg voltunk a zenélősön a Fariánál, most a Mama jött velem. Nagyon sokan voltunk megint, és a többiek közül elég sokan szoktak rosszalkodni, de azért így is jó volt, és a végén nagyon örültem, mikor kaptunk pecsétet a kezünkre.
Hazafelé meg bementünk a könyvesboltba vonatozni. Ott a mozgólépcsőn kell felmenni a vonatokhoz, és a Mama csak nézett, hogy milyen ügyesen tudok már fellépni meg lelépni a mozgólépcsőre.

Este pedig mazsolás kalácsot kaptam lekvárral, és két egész szeletet betermeltem belőle, mert nagyon ízlett. Annyira, hogy miközben ettem, eléggé aggódtam, hogy nem kapok többet, úgyhogy csak tömtem a számba, hogy a Mama adhassa a következő adagot. Amikor a Mama észrevette ezt, akkor mondta, hogy nyugodjak meg, az a nagy szelet mind az enyém lesz, úgyhogy akkortól már lassítottam a tempón.
És a fürdéskor most a Mama volt velem (bejött a vízbe), de aztán a végére megjött a Papa is, és fújt nekem buborékot, amin nagyon jót nevettem, amikor kipukkadt. Aztán a Papa mondott mesét is, és utána könnyen el is aludtam a Mamával.