Eljöttünk a Nagymamához!

Képzeljétek, ma felültünk a repülőre, repültünk, repültünk, és a végén megérkeztünk a Nagyiékhoz! Na, jó, előtte volt még egy kis autózás is, de akkor már a Nagyi is ott volt, és együtt jöttünk ide, ahol most vagyunk, a Nagyiék házában.

Szóval, reggel jó korán keltem, mert emlékeztem, hogy ma nagy nap lesz, a Mama meg a Papa már régen mondja, hogy hamarosan megyünk. Úgyhogy hatkor már nem is aludtam vissza, és akkor a Papa felkelt velem, és mondta, hogy nem baj, így legalább biztos, hogy elkészülünk időre.
Aztán a Mama is felkelt, és akkor már tényleg készülődtünk: felöltöztünk, meg kaptam reggelit is, és aztán előkerültek a bőröndök, és mentünk is le. Sajnos a lift nem működött, úgyhogy gyalog mentünk le.
Taxiautóba szálltunk, ami elvitt minket az esőben és a ködben a repülőtérre, amit én már jól ismerek, mert sokszor voltam ott. Tudom, hogy ott szoktak lenni repülők, de mi most azokat egy csomó ideig nem láttuk, mert mindenféle sorokba kellett állni, és az egyáltalán nem volt érdekes, úgyhogy én inkább elszaladgáltam, meg mindenfélékre felmásztam, hogy ne unatkozzak.

Aztán azért végre elkészültünk, és amikor a cipőnket is visszakaptuk (mert a végén még azt is le kellett venni), akkor mehettünk megnézni a repülőgépeket. Nekem nagyon tetszettek!
És akkor már nem is kellett sokáig várni, hogy mi is beülhessünk egy pici repcsibe, egy pici helyre. Onnan nagyon jó kilátás nyílt, főleg a többi repülőt lehetett nézni.
Aztán felrepültünk az égbe, és csak repültünk, repültünk jó sokáig. Én közben rajzoltam, újságokat nézegettem, ettem-ittam, autóztam, nézegettem az ablakon kifelé, sétáltam a folyosón és kicsit rosszalkodtam is néha. Az úgy megy, hogy az ember lemászik a földre, és mindenféléket ledobál, meg nyifizik, hogy ki akar menni, meg ide-oda kukackodik, és nem marad nyugton. De azért legtöbbször nem ilyen voltam, viszont elaludni nem akartam egyáltalán.

Amikor aztán a leszállás jött, akkor kinézegettem megint az ablakon, mert az érdekes volt, és meg is tapsoltuk a Mamával a pilóta bácsit, mert olyan ügyesen tette le a gépet. Aztán kiszálltunk, és elmentünk megszerezni a csomagunkat, amit még régebben feladtunk egy nagy mozgójárdára. Most is az volt, és amíg nem jött a csomag, addig a csipis hátizsákomat utaztattam a mozgójárdán. Mindig el kellett kapni a végén, nehogy megszökjön előlünk.
Amikor már megvolt a csomag, akkor mentünk megkeresni a Nagyit, és csak kicsit kellett várni rá, már ott is volt, és hozott nekem lufit!!! Nagyon örültem!
Kiderült egyébként, hogy sokkal gyorsabban értünk ide, mint kellett volna, de annak a végén mindenki csak örült.

És akkor elsétáltunk a parkolóba, és ott beszálltunk a Nagyi autójába, ami nagyon tetszik nekem, és nagyon kényelmes. De nem mentünk vele sokat, mert hamarosan megálltunk ebédelni, és az nekem nagyon tetszett, ettünk tacot. A Mama a végén kicsit leöntötte magát innivalóval, de nem volt baj, mert megtörölközött, és akkor már vissza is szálltunk az autóba.
Én hamarosan elaludtam, és egész végig aludtam, bár néha felriadtam a Mama szerint, de erre nem emlékszem.

Aztán megérkeztünk a Nagyiék házához, ami nagyon szép és nagyon nagy és tele van érdekes dolgokkal. Van például benne nekem egz saját ágyam (ki is próbáltam rögtön, nagyon kényelmes), meg van egy nagy kert is hozzá (és itt sokkal jobb az idő, mint nálunk, nem is kell kabát például!), labdával, és van benne egy fa kirakós, ami mindenféle állathangokat ad ki. Van aztán még egy ugrálós asztal, amit nem tudtam rendesen kipróbálni, mert aztán indultunk is megint az autóval, hogy a Nagypapát elhozzuk a munkahelyéről az autóval.

A Nagypapa egy egyetemen dologzik, és van neki saját szobája, ahová bekopogtunk, és akkor ott volt a Nagypapa, és megmutatta nekem az puputevéjét meg a tábláját, ahová lehetett egy kicsit rajzolni. És még mutatott egy fúrótornyot is, de azt nem tudtam elég tüzetesen megszemlélni, mert akkor már jöttünk vissza.

Itthon aztán lehetett jó sokat jtászani, főleg a kilövős autó tetszett, meg a kirakósom. Utána meg volt vacsora, finom rizsi meg csirkehusi, és nagyon ügyesen ettem egy szuper székben, ami csak nekem van. Aztán még kicsit játszottunk, és utána viszont már kellett menni fürödni.
A fürdés után elbúcsúztam a nagyszüleimtől, és a Papa mesélt nekem, aztán meg hívtuk a Mamát, és mentem is aludni.
Nagyon örülök, hogy itt vagyunk a nagyszüleimnél, remélem, sokat fogunk együtt játszani!