Átállás

Az első budapesti éjszakánk a fiúk részéről nagyon jól sikerült. Barnus az esti 8-as fektetés után egy kisebb felsírással megszakítva végig aludt reggel fél 10-ig, amikor is a nap teljes felborulását elkerülendő felébresztettük. Elég fáradtan ébredt, de innentől kezdve nem volt megállás egész estig.
Borit kicsit megzavarta az új környezet, így olyan este 10-től hajnali 1-ig nem akart az ágyikójában aludni. Szerintem egyértelműen Mamahiánya volt (amúgy is nagyon anyás mostanában), valószínűleg azért, mert az utazás alatt lényegében végig a kezemben volt, és ez nagyon tetszett neki.
Szóval, 10-től (amikor pont lefeküdtem volna) hajnalig próbálkoztam mindennel, hogy aludhassunk, végül feladtam, és magam mellé vettem a mi ágyunkba, ahol aztán el is aludtunk. Mikor felébredtem arra, hogy ott van köztünk, akkor visszatettem a kiságyba, és onnantól nem volt gond az alvással. Felébredt persze ezután is, de a szopizás után visszaaludt simán.

Valószínű ennek a kalandnak a következtében Bori ma reggel kihagyta a felébredést, pontosabban már 11 volt, mikor felkelt. Nagyon vidáman, kipihenten ébredt.
Felöltözés után mentünk is rögtön csatlakozni a többiekhez az udvaron, ahol már megvolt a nyuszi-ajándékok megkeresése és éppen hatalmas hintázás folyt.

Hamarosan Miki is megérkezett, őt Bori olyan természetességgel fogadta, mintha mindig is nagy haverok lettek volna. Ezen kicsit csodálkoztunk, tekintve, hogy eddig még soha nem találkoztak - így Miki mégiscsak egy idegen férfiarc számára.
Volt még egy kis hintázás, aztán beborult, így bementünk.

Bori a közös ebéd alatt aludt egyet, Barnus meg utána pihent kicsit. Eközben megérkezett Marcsi is, akivel szintén hamar megtalálták a gyerekek a közös hangot.

Délután a felhők ellenére lementünk Nagyival a Dunapartra körülnézni, botot lógatni a vízbe és kavicsokat dobálni, amiben mindenk jól elfáradt, így a zajos hazaérkezés és némi Jolly Jumperezés után hamarosan következett az alvás.