Hintáztam Nonóéknál

Mostanában folyton jövünk-megyünk, és annyi minden érdekes történik! Ez nagyon tetszik nekem. Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy a Mama néha megpróbál el-eltűnni a szemem elől! Meg is tanultam mászni nemrég, hogy gyorsan utána tudjak spurizni, amikor látom, hogy elindul valamerre, de még nem vagyok elég gyors, úgyhogy inkább kénytelen vagyok a hangommal visszahívni őt. Plusz ráteszek még egy kis drámai hatást is, a könnyeimmel és a szomorú arckifejezésemmel, hogy végre megértse, neki mellettem van a helye, sőt, legjobb, ha folyton a karjaiban tart, mert nekem arra van szükségem.

Ma amúgy csak reggel volt, hogy egy kicsit Mama nélkül kellett lennem, akkor sírtam is sokat, de különben egész nap láttam mindig, hogy hol van.

Délelőtt autóztunk egyet hármasban a Mamával és a Barnussal (ami közben én aludtam is kicsit), és mikor odaértünk, kiderült, hogy a Mama barátnőjét, a Katát látogattuk meg, akinek van egy nagyon aranyos kislánya, Nonó. Vele lehetett játszani szuper jót a lakásukban, sőt, még hintázni is lehetett úgy, hogy a Barnus és a Nonó együtt löktek engem!
A látogatás után aztán hazaautóztunk (én fáradt voltam, úgyhogy akkor is aludtam), és itthon ébredés után megint kaptam a kedvenc finom grízgombócleves-pürémből. Jó sokat meg is ettem belőle, utána meg újra mentem aludni.

Ébredés után még ki lehetett menni az udvarra játszani, ahol én nagyon szeretek lenni. De nem a párnákon, amit a Mama kitesz nekem, hogy arra üljek, mert szerintem sokkal jobb a földön ülni. És a gallyak-füvek szájbavételéről is eltér a véleményünk a Mamával, de eddig még mindig ő győzött, vagy csak igazán picit tudtam megízlelni, hogy milyen íze van egy-egy érdekesebb dolognak, amit a földön találok.

Este aztán együtt fürödtünk a hatalmas nagy kádban a Mamával és a Barnussal, aztán mentünk aludni gyorsan, mert nagyon fáradtak voltunk mind.