Le kell szögeznem, hogy én szeretem az egereket. Olyan cukik, picik és szőrösek, semmi bajom velük, úgy általában.
De.
Amikor megrágják a rizses zacsit, vagy a mazsolát a sufniban (ez a kis tároló egység neve, ami a pincébe levezető lépcső falában van kialakítva), akkor sajnos félre kell tennem egérszerető hozzáállásomat, és nagy mérgemben egérfogó vételére kell adnom a fejem.
Először amolyan "humánus" egérfogót vettünk, amiben élve marad az egér, de komolyan átgondolva ez nem is olyan jó megoldás, mert ugyan mit csinálunk az élő egérrel miután megfogtuk.
Szóval, hamar rájöttünk, hogy igazi, egérölőset kell bevetni, bármennyire is gusztustalan és sajnálatra méltó az eredmény, amit produkál. Mióta ezt tesszük, minden nap van egy döglött egerünk. Jajj.
Mivel több mint egy egér jelenlétére van bizonyítékunk, el kell gondolkodni azon, hogy vajon valaha is megszabadulunk-e tőlük, avagy ezentúl minden nap kidobunk majd a szemét egy-két rágcsáló-maradványt.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment