Játszóházban Percyvel

Az elég nagy szélvihar és az eső ellenére végül is elmentünk ma délelőtt is a játszóházba, és nagyon jó volt!
Ott volt a Percy is, és ez engem az első pillanattól nagyon felvillanyozott, mert nagyon szeretek a Percyvel játszani. Most is sokat szaladgáltunk együtt, és én extra sokat bicikliztem, autóztam és ugráltam ennek örömére.
Még voltak más ismerős gyerekek is a játszótérről, szóval, igazán jó társaság gyűlt ma össze.

Aztán hazafelé el is aludtam a babakocsiban, bár a Mama kérte, hogy inkább ne, de nem tudtam ellenállni (ennek főleg az lehetett az oka, hogy éjszaka a sok köhögéstől -mert még mindig betegecske vagyok kicsit- nem tudtam jól aludni). Arra viszont felébredtem, hogy a Mama be akart tenni az ágyamba, és utána már nem is tudtam igazán visszaaludni a szopizás, éneklés és vízivás ellenére sem.
Ráadásul a Mamának el kellett mennie a doktornénihez a Borival, így a Papa jött haza vigyázni rám, és ez teljesen szokatlan volt nekem, úgyhogy mikor megláttam őt a szobám ajtajában, akkor már még kevésbé sem szerettem volna visszaaludni.

Így viszont, mire megérkezett a Mama vissza (azt mondta, hogy a doktornéni mindent rendben talált) már nagyon kifáradtam, úgyhogy elég sokat nyifiztem a továbbiakban, aminek a Mama annyira nem örült.
Viszont délután lehetett nézni Dorás filmet a tévében, ami nagyon jó volt, még akkor is azt csináltam, mikor a Papa megérkezett.

Vacsizni nem nagyon akartam, mert ittam előtte kakaót, meg kértem cranberry-s műzlit is, és abból is ettem délután (pedig a Papával rendesen ebédeltem pörköltet, nokedlit meg uborkát előtte), így nem voltam igazán éhes. Aztán a szüleim azt mondták, hogy ha eszünk egy kis joghurtot mindannyian, akkor jár még nekem egy utolsó húsvéti-nyuszis meglepetés tojás, úgyhogy végül is erre ráálltam. A tojás csokijából végül aztán nem is ettem, de a meglepetés tetszett, olyan autós dolog volt.

A nap végén aztán nagyon jól esett a fürdés és a mese után az alvás.