Hétfőn reggel Bence átment a gyerekszobába világosságot csinálni a gyerekeknek (akik már a kialakut szokásoknak megfelelően mi ágyunkban nyüzsiztek ébredés után), és felkiáltott:
- Barnus, gyere gyorsan!
Vajon mi lehet odakint?
Szaladt is Barnus, majd hamarosan hallom kicsit csalódott hangját:
- Hó!
Rövid gondolkodás után megindokolja csalódottságát:
- Egy badger-nek örültem volna.
(Valószínű inkább mosómedvét akart mondani, egyszer régen ugyanis lemaradt egy mosómaci párról, amit Bence az ablakból látott, és ezen nagyon elszomorodott).
A hó rövid ideig belepte az utcákat, járdákat, aztán eltakarították, elolvadt. De azért a játszótéren nagyon jól szórakoznak még mindig a hóban az ovi végén. Ma nagy örömmel mutatta meg nekem, hogy milyen jó snowangel-t tud csinálni. A számkózásra és hóember építésre azért még várni kell.
Borit is nagyon érdekli a hó, szeret belemenni, meg akarja fogni. A kesztyűtől először eléggé idegenkedett, de aztán elővettük a vastagabbat, ami bordós-piros (jól megy a kabátjához), és az valahogy szimpibb neki. Csak az a baj ezzel, hogy ha felhúzzuk, akkor a kezdeti öröm (vigyorogva integetés a kesztyűvel a kezén) után hamarosan követelni kezdi, hogy húzzuk le, amit pár percen belül újabb követelés követ: húzzuk vissza. És ez így megy akár vezetni próbál az ember, akár bármi mást csinálni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment