Ugyanis egy kisebb félreértés miatt az autóba véletlenül 11 gallon dízel üzemanyag került az egyik szokásos napi tankolás során, és ezt a hibát olyan 2 órába került valamennyire helyrehozni kisebb-nagyobb izgalom árán.
A reggeli indulás jól ment, és már közel voltunk a napi első megállási célunkhoz (ebéd), amikor rájöttünk, hogy sürgősen tankolni kellene. Csakhogy Kansas kies útjain nem is olyan könnyű benzinkutat találni. Éppen a kies Jennings városkába értünk be és azt latolgattuk, hogy csináljunk-e egy kitérőt, mikor megláttunk egy teljesen no name, igazából alig felismerhető benzinkút szerűséget. Annyira nem volt felismerhető, hogy először azt hittük nem is működik, de aztán sikerült tankolni. Csak a 11 gallon betöltése után jöttünk rá, hogy azért ment olyan nehezen az ügy, mert a kiválasztott "roadmaster" márkájú üzemanyag valószínűleg nem benzin!
Szerencsére éppen azza járt egy idős házaspár, akikről kiderült, hogy helyiek és ismernek egy Steve nevű embert, aki talán még auótszerelő is, és elképzelhető, hogy tud segíteni leszívni a rossz üzemanyagot. Csodák csodájára Steve telefonközelben volt és nem a földeken, ráadásul hajlandó is volt ígéretet adni a néninek, hogy odajön hozzánk.
A néniék elmentek ezután, mi meg vártuk Steve-et, aki egy idő után meg is érkezett!!! Felmérte a helyzetet és szűkszavúan közölte, hogy akkor elmegy keresni valami megoldást.
Közben jött egy másik autó is az út másik oldaláról, plusz begördült tankolni egy lakókocsis pár is, akik szintén helyiek, sőt, a két csoport ismerte egymást és láthatóan jól szórakoztak a "városiakon", de nagyon segítőkészek voltak. Hoztak nekünk hideg vizes palackokat, plusz addig jöttek-mentek mindenféle felosztásban, míg elő nem került egy nagy, kék fémhordó, egy elektromos pumpa két csővel, meg Steve is. A pumpát rákötötték Steve truckjának akksijára, az egyik cső ment a mi benzintartájunkba, a másik a hordóba és mehet!
Pontosabban mehetett volna, ha az okos Toyota mérnökök nem akarták volna minden áron megakadályozni azt, hogy valaki csak úgy kiszippanthassa a benzint az autóból. Mert hiába sikerült egész jól letuszkolni a csövet, aztán egy másik vékonyabbat, aztán egy harmadik még vékonyabbat, olyan nagyon sok folyadékot nem sikerült felszippantani.
Azért próbálkoztak jó ideig, sőt egy idő után feltöltöttünk a tartályt belevaló benzinnel is, hogy keveredjen és azt is próbálták szívni, de elég kevés sikerrel. A lányok eközben végig Kindle-öztek (észre se vették, hogy gond van), a Barnus kicsit gondterhelten járkált, de aztán a Magyar-Izland meccs elterelte a figyelmét.
Végül megegyeztünk anniyban, hogy ez most így marad, Steve elég komolyan meg volt győződve róla, hogy menni fog ez, legfeljebb kicsit jobban ráz és füstöl majd.
Úgyhogy adtunk nekik egy kis pénzt, aztán elindultunk nagyon reménykedve abban, hogy eljutunk valameddig.
És így is lett! Egy ideig kicsi rázott a kocsi (alig észrevehetően), meg alacsonyabb fokozaton nehezebben húzta, de egy pár útbaeső kútnál adtunk neki még jó benzint és 1-2 óra múlva már szinte semmit nem lehetett érezni. Fuhhhhh.
Úgyhogy olyan 3 óra körül befutottunk a tervezett mexikói ebédlőhelyre Goodland-ben (ez még Kansas), aztán 6 körülre megérkeztünk a Paint Mines Interpretive trail-hez (ez már Colorado), ahol az első kirándulásunk nagyon jól sikerült.
Mivel ez már a Mountain Time időzónába esik, egy órát nyertünk is!
Itteni idő szerint este fél 9 körül értünk a Colorado Springs-i Mariott szállodába (már a vacsorára való pizzával felszerelkezve), úsztunk egyet a medencében, aztán irány az ágy! Ránk fér egy nagy pihenés.
No comments:
Post a Comment