Azt olvastam valahol...

..., hogy a babák a második hónapban gyakran előfordul, hogy sokat sírnak elalvás előtt.

Hát, nem tudom, hogy ez úgy általánosságban igaz-e, de Bori most úgy tűnik, hogy egy ilyen korszakba lépett. Na, persze azért nem minden egyes elalvás előtt van nagy ordítás, de sajnos elég gyakran előfordul azért, hogy nem sikerül időben (értsd: akkor, amikor még nem halálosan fáradt) elaludnia, és akkor aztán van haddelhadd: fülsértő, telitorokból való ordítás, szemek szorosan behunyása, kézzel-lábbal kalimpálás, könnyezés!

Ma kétszer volt ilyen, délután a parkban, és este a fürdés utáni lefekvéskor (jellemzően délutánra, estére koncentrálódnak ezek a nagy kiborulások, bár ezelőtt leginkább az autózáskor fordult ez elő, akkor viszont napszaktól teljesen függetlenül).

A parkban egészen jól lehetett kezelni a dolgot, mert betettem a kendőbe és sétáltam vele, így senki nem süketült meg, és egy idő után ő is megelégelte a dolgot, és elaludt.
Este, itthon viszont nehezebb volt lecsillapítani, és az a borzasztóan flusztráló eset is sokszor előfordult, hogy megnyugodott a nagy ordítás után, letettük az ágyba, két perc múlva felriadt és újra kezdőtött az egész. Na, meg arról a szintén nagyon flusztráló-fárasztó jelenségről ne is beszéljünk, hogy ordít a drága, aztán abbahagyja, és mintha mi sem történt volna, nagy szemekkel elkezd nézegetni, azt a hitet keltve az őt kétségbeesetten altatni kívánó szülőben, hogy ez a gyerek sose fog elaludni. Ebből is volt ma jó pár. Aztán végül, olyan háromnegyed 10-re (8 körül kezdtük a menetet) elaludt, remélem, hálából az éjszaka folyamán nem fog gyakran ébredni (eddig erre nem lehetett panasz, kopkopkop).

Nos, nagyon remélem, hogy ez csak egy korszak, és hamarosan kinövi Bori. Akkor persze majd jön valami más, kíváncsian várjuk, mi lesz az!