Megjumpoltuk a Hondát

10.15: Három felnőtt és két gyerek biztonságosan becsatolva az üléseken, piknik felszerelés és egyéb cuccok bepakolva, dupla babakocsi a csomagtartóban. Indulás a szigetre!

10.16: Vagy mégsem? Az autó nem reagál a slusszkulcs elfordítására...

10.17: Most mi legyen??? Úgy tűnik, az akkumulátornak annyi.

10.18: Kiszállunk, motorháztető fel, gondterhelt nézelődés. Az akkumulátoron elég csúnya sófelrakódások vannak (amúgy nem maradt bekapcsolva semmi, tehát könnyű magyarázatot nem találunk arra, hogy mi is lehet az ok). Gondolkozni kezdünk azon, hogy hogyan lehetne "bebikázni" az autót (angolul "jump-start"). Első keresésre az ehhez való kábel nem kerül elő (aztán később megleltük ezt is).

10.25: Felrohanok a lakásba, felhívom a közel lakó, autóval rendelkező ismerősöket/barátokat. Eredménytelenül.

10.35: Újra az autónál. Elszánjuk magunkat egy taxi leintésére, mondván, hogy a taxisoknak biztos van ilyen felszerelésük.

10.45: Leintek egy taxit a Bloor-on. Szimpatikus néguska, vállalja a kisegítésünket (egy kis kompenzáció fejében).

11.15: Úton vagyunk a sziget felé!!!

Hát, ez volt a mai indulásunk rövid története. Végül is szerencsésen jártunk, ráadásul az egész hercehurcát a gyerekek nagyon jól viselték, mert Bori aludt, Barnus meg szépen végigülte az egészet az ülésében. Közben nagyon drukkolt, hogy sikerüljön "megjumpolni" az autót, és mikor elindultunk, nagyon örült.
Az úticél pedig a Toronto islands volt, és egy kis akkumulátor-tölési kitérő után (mentünk egy "kört" az autópályán, hogy biztosan legyen elég szufla az aksiban a visszafelé való elinduláshoz) meg is érkeztünk a kompkikötőhöz.
Bori nagyon éhesen ébredt, egy kicsivel előbb, mint az érkezés, így méltatlankodott is, de aztán hamar megkapta a jussát, míg vártunk a kompra. Így elégedetten visszaaludt még a komp indulása előtt. Ezután is nagyon szépen viselkedett: három óra múlva ébredt, és akkor is könnyen visszaaludt egy kis szopizás után.

A szigeten először kerestünk egy jó kis piknikhelyet (mivel már ebédidő volt, mire átértünk) és falatoztunk egy jóízűt. Aztán megkerestünk az állatokat a "Far enough" farmon, ahol Barnus még a kiállított traktorra is felmászhatott.
Ezt követte egy kis vidámparki autókázás, és ezúttal én ültem fel vele a múzeális kocsira, aminek mi tekertük a kormányát és mi szabályoztuk a sebességét is (megszökni azért nem lehetne vele).
Aztán átsétáltunk a sziget másik oldalára, ahol Nagyi és a fiúk megcsodálták a kilátást a mólóról, mi meg Borival egy árnyas padon szopiztunk. Utána tovább sétáltunk és az Algonquin island-on megnéztünk Torontó látképét, utána pedig megkerestük a focipályát a Warsd island-on, és egy picit sárkányt eregettünk (bár annyira nem volt jó a szél ehhez).
Ekkorra már mindenki elég fáradt lett, így visszaindultunk.

Bori csak arra ébredt fel, olyan 5 körül, hogy átpakoltuk az autósülésbe, nagyon jó kedve volt, és nézegetett hazáig (az autó pöccre indult!). Barnus elbólintott a hazaúton, de aztán felébredt, és itthon pörgött tovább egészen a korai lefekvésig (Bori részéről nem volt túl korai az elalvás ma sem, olyan fél 11-kor tudott végre nyugodtan elaludni).

Összességében, nagyon jó kis napunk volt a szigeten!