Fárasztó nap

Bori nagyon szépen aludt az éjszaka, a tegap este tíz órás lefekvés után ma csak hajnali 3-kor kelt, tehát az éjfél körüli szopizás elmaradt. Ez valószínűleg annak a hatása, hogy nagyon kifáradt a délután, mert azért a buli alatt kevesebbet és nyugtalanabbul tudott aludni, mint itthon.
Aztán persze az üres pocak már keltette hat körül, és fél 8-kor már végleg felébredt, mert akkor már muszáj volt a pelusát cserélni. Így a szopi után nem aludt vissza, és most én se tudtam, mert reggel telefonálni kellett, a dokival intézni a pajzsmirigy gyógyszerem ügyét (igazából csak az asszisztenssel beszéltem, de sikerült így is elintézni mindent).
Hát, ez a reggeli alvás aztán egész nap eléggé hiányzott, ráadásul délután se tudtam aludni, mert Barnus iszonyú keveset szundított, így még az ebédemet se tudtam befejezni, mikor ő már jelentkezett, hogy "Mama, gyere!"

A délelőtt egyébként egész jól telt egészen addig, míg Barnus olyan fél 11 körülre nagyon el nem fáradt. Bori meg még ekkor se aludt, valahogy nem sikerült visszaaludnia, mert ahogy letettük (mind a hárman altattuk felváltva), pár perc múlva mindig felsírt.
Szóval, Barnus nyűgös, Bori fáradt volt, így egy ponton ott tartottunk, hogy mind a ketten üdöltöttek teli torokból, mert Barnus odacsípte a kezét az erkélyajtónál (nem vészesen, csak éppen hogy, de ez akkor óriási bajnak tűnt neki) és amíg őt vígasztaltam, Borit letettem a kanapéra, amit ő nem nagyon értékelt. Hát nem volt könnyű, de gondolom, lesz ez még ennél keményebb is...
Aztán megnyugotak a kedélyek némileg és végül el is tudtunk végre indulni, ami sokat segített mindenki kedélyállapotán. Barnus és a Nagyi a játszótér felé vették az irányt, én meg bedugtam Borit a kendőbe és elmentünk a mall-ba nadrágot venni nekem (az előzőt kifogytam, de a régiek még mindig nem jók). Persze a kendőben 3 lépés után elaludt Bori, így a ház előtt már be tudtam csempészni a kocsiba, úgyhogy a vásárlás nyugodtan ment. Aztán elnéztünk a játszóra mi is.

A délutáni alvás rövidsége miatt Barnus nem is pihente ki magát igazán. Viszont így sokat tudtunk játszani kettesben délután, míg Bori óriási mázlimra aludt szépen az ágyban (miután hazaértünk még aludt sokat a kocsiban, aztán evett egy picit, és folytatta tovább a pihit).

Este pedig Jeremy-ékhez voltunk hivatalosak vacsorára. Fél 6-ra mentünk, autóval, és csodák-csodájára Bori nem sírta végig az utat (pedig erre számítottam, mert ez egy rövid út, gondoltam, annyi idő csak arra elég, hogy sírjon, elaludni nem fog), hanem érdeklődve nézte, ahogy a Nagyi rázta neki a csörgőt.

A vacsora jól sikerült: kint ettünk a hátsókertjükben, finom roston sült husit, halat meg főtt kukoricát. A gyerekek jól szórakoztak, bár egymással nem nagyon játszottak.
Bori nem nagyon tudott aludni, így a végére elég fáradt volt. El is jöttünk 7 óra után, mert nem akartam még egy késői fekvést a tegnapi után, mindannyiunk érdekében. Barnus már így is nagyon nyűgös lett estére, Bori is nehezen bírta már a kiképzést, de olyan fél 9-re végül mindketten aludtak. Más kérdés, hogy egy óra múlva Borit felébreszette egy kaki, de talán most a tiszta pelussal már aludni fog.