Segítség, valaki húzza a hajamat!

Borinak van többféle sírása, rikoltozása, amivel fel tudja hívni magára a figyelmet, és tartósan ott is tudja tartani.

Ilyen például az éhes vagyok/fáradt vagyok jelzése, ami egy 5-10 másodpercenként megismétlődő, igen erőteljes és hangos áááá rikkantás.
Van aztán a mérgelődős-zsörtölődős folyamatos zsémbelés, amit akkor hallat, mikor hason felébred és a hason fekvésből szeretne kiszabadulni, de nem tud egyedül (kétszer már olyan mérges volt, hogy sikerült neki átfordulni a hátára, de ez persze még nem irányított vagy akaratlagos mozgás).
Vagy itt van a "teljesen ki vagyok bukva, mindenki hagyjon békén, vége a világnak!" hangulat jelzésére szolgáló folyamatos és szinte megállíthatatlan oáoáoáoáoáoá, ami néha elhal, mert nem kap levegőt (ez szerencsére nem szokott 5-10 percnél tovább tartani egyhuzamban, de ilyenkor nem segít semmi, és van, hogy ezt többször is megismétli egymás után kis szünetekkel, a szünetben pedig békésen nézelődik, mintha mi sem történt volna).

Van végül a nagyon éles, borzasztóan ijesztő és azonnali odafutásra serkentő sivítás, ami annak jelzésére szolgál, hogy valami nagyon fáj neki. Ezt eddig még csak akkor hallottuk, amikor Bori belekapaszkodott az egyik kezével a hajába és iszonyatos erővel húzni kezdte (ez már jó sokszor megtörtént, ma is legalább háromszor). Mert ez nagyon fáj neki! Mivel fáj, még jobban görcsbe rándul az egész baba, és ezért még jobban húzza a haját az a kezecske.
Ráadásul elég nehéz is kiszabadítani ebből a helyzetből, mert az öklöcskét kinyitni szinte lehetetlen, úgy szorítja. Azt szoktam csinálni, hogy megpróbálom a húzást megszüntetni, tehát közelíteni a kezét a hajtövéhez, és akkor sok esetben abbahagyja a kétségbeesett sírást és elernyed. Ilyenkor már ki lehet szabadítani a haját a kezéből.
Hát, egyelőre ezeket a fajta sírásokat hallgathatjuk (ma például elég sokat).

De amikor nem sír, akkor ilyen angyali is tud lenni (a kép ma délután készült a parkban, Papa kezében van éppen Bori):