Ebből az alkalomból Barnus és Bori áldást is kaptak az ott sétáló hindu lányoktól. Az áldás nagyon jó hatással volt rájuk, mert ma mindenki szépen aludt, és ha minden igaz, az esti fektetés is jól sikerült (kopkopkop), mert bár volt Bori részéről egy tíz perces haddelhadd elalvás előtt (még mindig csöng a fülem), de már mind a ketten alszanak - kilenc óra van!
Szóval, a hét végén felfedeztük, hogy vasárnap felavatják ezt a szépséges templomot. Nagyon tetszettek nekünk a képek, meg az egész történet, hogy Indiában kézzel faragott márványból és kőből van összerakva az épület, mint egy hatalmas 3D-s puzzle, összetartó vas- vagy acél szerkezetek nélkül! Gondoltuk, ezt meg kell néznünk, és ma el is indultunk az autóval: Nagyi, Barnus, Bori és én.
Bori szépen aludt az úton, Barnus meg figyelte az autókat, és nagyon örült, mikor egymás után két fehér limuzint is láttunk az autópályán ("én még soha nem láttam limuzint az autópályán!").
Mikor odaértünk, kiderült, hogy azért még nem teljesen van kész a templom és a környéke, például parkoló még nincs, így messzebb, egy irodaépület parkolójában tudtunk megállni, ahonnan iskolabusszal vittek át minket a templomhoz. Azt hiszem, Barnus ezt a részt élvezte a legjobban.
Beszállás előtt még gyorsan hosszúnadrágot húztam és magamra kötöttem az éppen felébredő Borit. Ő szeretett volna tovább aludni, így volt egy kis sírás a megérkezéskor és a templom látogatás elején, de aztán szépen elaludt, és nagyon jól viselkedett.
Megérkezéskor ez a látvány tárult elénk.
(Az egyetlen dolog, ami nem tetszett nekünk a Mandirral kapcsolatban az az elhelyezkedése, ugyanis pont egy nagyon forgalmas autópálya mellett építették fel. Vajon miért???)A jobb oldali maga a Mandir,
a bal oldali épületbe kellett bemenni, ott van egy nagy terem, ahol a szertartásokat tartják. Úgy tűnt, hogy a szentélyben mindenki maga imádkozik.Először nem tudtuk, hogy merre kell menni, így elindultunk a Mandir lépcsőjén felfelé, de rögtön szóltak, hogy oda cipővel nem szabad, és különben is, nem itt a bejárat.
A "melléképület" egy nagy márvány kocka, ami csodálatos teak-fa faragványokkal van díszítve kívül-belül
(bent sajnos nem szabadott fényképezni). Itt megválltunk a cipőktől, és csatlakoztunk egy idegenvezetőhöz, aki olyan halkan beszélt, hogy sajnos nem igen értettük, amit mondott.Az egész építkezés egyébként önkéntesek munkájával zajlik, csak néhány építész, tervező és az indiai kőfaragók kapnak fizetést. Ha jól értettem, az egész épület finanszírozása is teljesen adományokból történik (ebből is látszik, hogy milyen sok itt az indiai).
A templomon azért még mindig folytak munkálatok, és odabent is kicsit félig kész állapotok uralkodtak, meg egy nagy kedves káosz, ami kicsit megnehezítette az eligazodást. De mindenki (akár ott "dolgozó" önkéntesek, akár sima látogatók) nagyon barátságos volt velünk, csomóan odajöttek magyarázni nekünk dolgokat, vagy éppen megáldani minket. Ez nagyon jól esett, és nagyon jó volt látni, hogy mindenki milyen boldog és büszke attól, hogy felépült ez a szentély.
Először körülnéztünk a fogadótermeben, aztán megnéztük a szertatások helyét (ez csak egy sima színházterem, de 4000-en beférnek, ha mindenki az indiai keresztezett lábas ülésben ül). Utána pedig átmentünk a szentélybe, és teljesen elámultunk (még jó, hogy nadrágot vettem, mert a szoknya nem lett volna elég hosszú).
Egy gyönyörű, elvarázsolt erdőbe érkeztünk, ahol a fák, az indák, a lombkorona mind-mind csodálatos kőfaragványokból voltak. Oldalt pedig az egyes istenségek fülkéi sorakoztak, ezek előtt pedig nagyobb embercsoportok álldogáltak.
Itt nézelődtünk még egy ideig, de aztán már Barnus fáradt lett, és így elindultunk visszafelé.
Én még fényképeztem egy párat, Barnusék pedig előre mentek a buszhoz, ami egy idő után elindult (kiderült később, hogy csak előrébb akart gurulni a vezetőnő), Barnus pedig iszonyúan megijedt, hogy engem otthagynak és nagyon sírni kezdett. Alig tudtam megnyugtatni, mikor aztán felszálltunk. Hazafelé Barnus eszegetett, Bori meg sajnos éhes lett és felébredt, de Nagyi egész sokáig el tudta szórakoztatni a csörgőjével.
Délután aztán nagyot aludtak a gyerekek, így tudtunk pihenni (és Harry Pottert olvasni!), aztán mikor már mindenki felébredt, akkor Nagyi visszajött és elmentünk a játszótérre. Bence is csatlakozott aztán hozzánk, és még fagyi is volt a fiúknak!
Szóval, ma szuper napunk volt!
No comments:
Post a Comment