Búcsú Nagyiéktól

Reggel mindenki beült a Hondába, és elmentünk együtt a repülőtérre, hogy a Nagyiék fel tudjanak szállni a repülőre, mert most már el kellett repülniük sajnos.

A repülőtér nagyon érdekes volt, sok-sok repülőt és sárgára festett autót láttunk a Mamával, míg a többiek a becsekkolással foglalatoskodtak. Aztán felfedeztük az úszó kockákat, és onnantól engem csak az érdekelt. Ez egy nagy tartály volt az egyik folyosón, tele vízzel és műanyag, átlátszó kockákkal, amik úszkáltak a vízben. Alulról meg időnként jöttek a buborékok és jól felkeverték a vizet, és olyankor a kockák is jobban elkezdtek úszkálni. Ez nagyon érdekes volt, és mikor kész lettek, odahívtuk a Papát és a Nagyiékat is. A Nagyi csinált rólunk képet a kockák előtt:
Miután már elég sokat nézegettük a kockákat, elmentünk megkeresni a Nagyiék beszállókapuját. Ott el kellett búcsúzni tőlük, és aztán ők bementek a kapun és mi integettünk nekik.
Mikor már nem lehetett őket többet látni, akkor még visszamentünk egy kicsit a kockákhoz, aztán mentünk megkeresni az autót a C25-ös beállóhoz.

Bori hazafelé felébredt és sírdogált kicsit, de itthon kapott gyorsan szopit, és akkor mindjárt jobban lett. Mi aztán a Papával elmentünk a zöldségeshez venni finomságokat, és mire hazaértünk, a Mama már sütötte a palacsintát és készítette a levest az ebédhez. Én levest nem kértem, de a palacsintából kettőt is megettem, mert nagyon szeretem (már reggelire is az volt nekem). Aztán mentem aludni.

A Mama ébresztett az alvásból, mondta, hogy megjöttek a Leventéék (visszahozták a Mama biciklijét) és, hogy lassan indulunk a strandra velük együtt. Fel is keltem egy idő múlva, és tényleg elindultunk az autóval. A Leviék is, és ők a fekete (vagyis sötétzöld) Nissannal jöttek.
Sajnos az úton viszont dugó volt, ami azt jelenti, hogy megállnak az autók és nem tudnak gyorsan menni, mint addig, és mindenki ideges lesz. Egy kicsit aztán azért tudtunk menni, de hamarosan a felnőttek úgy döntöttek, hogy inkább kitérőt teszünk, és elmentünk kicsit másfelé. Aztán ott is volt egy kisebb dugó, de az hamar abbamaradt, így végül azért csak odaértünk a strandira. A Mama utána azt mondta, hogy nagyon büszke rám, mert egyáltalán nem voltam nyűgös a dugó alatt, pedig tudja, hogy mennyire akartam már gyorsan odaérni a strandra.

Nagyon jól esett belecsobbanni a finom vízbe a sok meleg autóbanülés után, én nagyon élveztem. Először az Attila vitt be minket a Levivel, aztán jött utánunk szaladva a Mama, és akkor én már vele usziztam. Volt mentőmellényem is, úgyhogy abban nem is kellett fogni engem, és egyedül is nagyon szuperül ment az uszizás. A Mama szerint igazán ügyesen kepesztek a vízben!
Aztán a Mama kivitt engem oda, ahol letelepedtünk és átvette a Borit a Papától, akivel így visszamentünk újra a vízbe.

Még egy jó ideig bent usziztunk, aztán kijöttünk, és akkor nagyon hideg volt, úgyhogy jól beburkolóztam egy törölközőbe.
Aztán sajnos már vége is volt a strandnak, a bácsik bezárták, úgyhogy ki kellett mennünk. De még nem mentünk haza, hanem ott maradtunk ebben a nagy parkban (úgy hívják, Bronte Creek), és fociztunk meg frizbiztünk a Leventével meg a papákkal, míg a mamák beszélgettek és figyeltek Borira. Aztán gyűjtöttünk tobozt, meg csibészkedtünk a Levivel.
Mikor már nagyon késő lett, akkor meg hazaindultunk. Bori most is fent volt az úton és néha sírdogált is, akkor próbáltunk énekelni neki, de ez nem mindig segített.

Itthon megint gyorsan kellett elkészülni az alváshoz, mint tegnap, mert már nagyon késő volt, így zuhanyoztam. De ez nem baj, mert azt is nagyon szeretek. Aztán jött a mese és mentem aludni.