Igazából már nem is vagyok beteg!
Mama azt mondja, hogy azért még le kell nyelni a gyógyszert néhányszor ezután is (végül is elég jó íze van, úgyhogy annyira nem bánom), de máskülönben minden olyan már, mint régen.
Mondjuk ma elég sokáig aludtunk reggel, főleg a Mama, de szerencsre a Papa itt volt, és játszott velem addig. Azt mondta, hogy a Mama most egy kicsit fáradt, és azért alszik többet.
Aztán azért felkelt, és adott enni, ami finom volt, és már éhes is voltam akkor.
Utána meg beszálltam a kocsiba és mentünk sétálni. A sétából végül is vásárlás lett, és ez elég fárasztó is volt (amúgy a karácsony miatt kellett ez), úgyhogy az egyik metrózás közben el is aludtam. Mikor felébredtem, már itthon voltunk, és Mama mosolygott rám.
Akkor kaptam tejcit és utána meg megjött a Papa és játszottunk. Kiderült, hogy ez jógázós nap, ami azt jelenti, hogy Papa adott enni délután, és nagyon megdícsért, hogy milyen sokat ettem! Aztán meg együtt fürödtünk a Mamával, amit szeretek.
Előtte még megmutattam neki, hogy már tudok tornyot építeni a poharakból, nagyon örült neki ő is. Én meg nagyon büszke vagyok magamra, minden egyes pohár felrakása után világgá is kiáltottam, hogy "Látjátok, felraktam, sikerült!".
És este a szopi után egyedül aludtam el a Mama mellett.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment