Már nincs karácsony

Elmúlt a karácsony, de szerenécsre mi azért nem maradtunk barátok nélkül! Ma megint eljöttek hozzánk Dávidék (Dávid, és a Mamája, akit Andinak hívnak), nagyon jó volt!

Úgyhogy délelőtt nagyon jókat játszottunk, meg mutattam Mamának, hogy be tudok mászni az autósülésembe és tudok benne ringatózni is. Aztán meg megmutattam, hogy fel tudom emelni két kézzel a kerekes kutyámat egyedül, amit mindenki nagyon csodált!

Dávidnak nagyon örültem, mikor megjöttek, és jókat szórakoztunk a Mamájával is. Aztán elfáradtam, és kaptam szopit, hogy el tudjak aludni, és mikor felébredtem, megjött az ebédre való pizzánk is.
Ebből én is kaptam, de Dávid nem, és ő ezt nehezményezte, úgyhogy elindultunk sétálni.

És amikor sétáltunk, csak úgy esett a hó! Nem is nagyon lehetett kilátni, mert a Mama ilyenkor le szokott teríteni egy fedéllel, és arra ráesik a hó. Néha azért lesöpri róla, és akkor nagyon örülök, hogy még mindig ott van!

Mikor hazaértünk, már itt voltak a Nagyszüleim is! Jót játszottunk együtt, és aztán megjött a Papa is, és még játszottunk tovább. Felülhettem a kutyámra is, és már egyedül is tudom picit hajtani magam (de csak hátra), leszállni pedig már tökéletesen tudok!

Aztán a Nagyiék elmentek és kezdődött a fürdés, utána meg mentem aludni, ami jól esett, mert megint elégg kifáradtam.