Lázas, beteg

Baruns ma nem tud naplót írni, mert nagyon beteg, ágyban fekszik (most éppen alszik is), így leírom én, mi történt ma.

Ez életében most fordul elő először (bár már voltak kisebb-nagyobb megfázások, de igazi lázas megbetegedés most van először), és nagyon rossz így látni őt.
Szegénykém nem igazán önmaga, alig csinál valamit, szinte eglsz nap aludt.

Már tegnap délután nagyon furcsa volt, hogy egyszer csak elaludt műsoron kívül délután, de akkor még nem látszott semmi. Az éjszaka viszont nagyon rosszul sikerült, állandóan felriadt, mert nem kapott levegőt, ugyanis az orra be van dugulva.

Úgy hajnali három körül rászántam magam, hogy kiporszívózzuk az orrát, de sajnos nem igazán volt hatásos a dolog (bár azt elértük, hogy a szomszédok is felébredjenek a sírástól...). A következő ébredéskor aztán kaptt egy kis Tylenolt, az talán segített kicsit, de aztán még vagy kétszer ébredt fél 8-ig, ami után még 10-ig aludtunk egymás mellett a futonon. Szegény Bence meg 7-kor kelt, hogy menjen Scarborough-ba tanítani (ez volt az utolsó alkalom ebben a félévben).

Mikor aztán kicseréltem az éjszakai pelusát meg is mértem a lázát és 38,6 volt! Gondoltam, ennek fele se térfa, hívtam a dokinakt, hogy mennénk megnézetni Barnust. Sajnos kiderült, hogy ma pont nem rendel dr. Friedman, de az aszisztens mondta, hogy azért jöjjünk el fél 3-ra és a másik doktornő megvizsgálja Barnust.

Addig riasztottam Bencét és próbáltam Barnust minél szorosabban magamhoz ölelni (másként sírt). Mikor letettem, csak ült, nézett maga elé, vagy sírt. Azért sikerült a reggeli készülődést elvégezni, és mikor a lázcsillapító hatása megjött, akkor még evett is egy kis reggelit, szerencsére. Inni is ivott, ami jó, mert láz esetén ez a legfontosabb. Szopizni viszont nem nagyon tud, mert az orrán nem kap levegőt (mekkora kitolás!).

Aztán fél 12-kor már megint aludt, egészen fél 2-ig, mikor el is kellett indulnunk a dokihoz.
Bence nem ért oda, de szerencsére mindent el tudtam intézni egyedül. A doki nagyon aranyos volt, és teljesen megértően viselkedett, mondjuk Barnuson ránézésre lehetett látni, még annak is, aki nem ismeri, hogy nincs jól. Megnézte a fülét meg a torkát és mondta, hogy kezdődő fül- és torokgyulladása van, plusz vírusos orrfolyása.
Az előbbi kettő bakteriális, ezért kapott antibiotikumot, amit rögtön ki is váltottunk a közeli gyógyszertárban. A doki szerint pár napon belül elmúlik a láza az antibiotikumtól, addig adom neki a Tylenolt, az orrára is kapott valamit (nem segít), de arra már eddig is adtam neki a Nasivint (az se segít). Jó lenne, ha már tudná fújni, bár a porszívóval se jön ki neki semmi. Viszont el van dugulva továbbra is.

Hazafelé végig aludta az utat, és itthon végre tudott egy kicsit szopizni, ami engem legalábbis megnyugtatott. Közben megjött Bence, és beadtuk az antibiotikumot (nem lehet túl jó íze, bár elvileg banános, de a szaga alapján...). Ennek és alázcsillapítónak hatására egészen jól lett délutánra, még nevetgélt is a labdázáson, de azért egy lépésnél távolabb nem engedett magától, ami teljesen érthető (és én se akartam távolabb menni).

A fürdés után is kapott egy adag gyogyót, de szopizni még mindig nem nagyon tud szegény. Viszont elég könnyen elaludt, kíváncsi vagyok az éjszaka milyen lesz, mert az orrdugulás egelőre nem javul.