Mikulás

Képzeljétek, ma itt járt a Mikulás! Én nem láttam, de a szüleim mondták, hogy amit találtam reggel a cipőcskémben, azt ő hozta (a cipőcske már régebben megvolt)! Szívesen találkoznék vele, mert biztos nagyon aranyos ember lehet, ha így ismeretlenül is ajándékot hoz nekem!
Az ajándéknak nagyon örültem reggel, és aztán este meg még jobban, mikor ki is próbáltuk a fürdés közben.

A Mikulással kapcsolatban a Mama megkért, hogy írjam be ide, hogy a Nagybácsimnak és a Nagypapának nagyon boldog névnapot kívánunk (mert őket Miklósnak hívják), és még a Nagymamámnak is, akit, meg, mint kiderült, Vilmának hívnak.

Ma egyébként nagyon érdekes volt a zenélős, mert ott volt a Papa is, és a végén megdícsért, hogy milyen ügyes voltam, és nagyon örültem, hogy ott volt. Együtt jöttünk haza, de aztán én elaludtam, és mikor itthon felébredtem az ágyamban, már nem volt itt.
Akkor kaptam ebédet, és utána a Mama ebédjéből is kértem egy kicsit, és adott is. Azt mondta, hogy ez a rántott husi, és az ő kedvence, és nekem is nagyon ízlett.

Aztán meg elálmosodtam, és akkor Mama ringatott, és elaludtam megint. Mikor felébredtem, mondta Mama, hogy akkor most megint elmegyünk ajándékokat venni, és így is lett, csomót vásároltunk a vásárlós helyen. De nem mondhatom el, hogy miket, mert ez meglepetés.
Visszafelé meg már este volt, mikor jöttünk, és kicsit már fáradt voltam, de a Mama mutatott szépen kivilágított házakat meg fákat, és aztán jött a Papa is, és így jobban lettem.

A fürdés után pedig mehettem aludni, ami már jól jött, mert megint fáradt lettem.