A világ legcukibb babája

Balatonszepezden végre személyesen is megismerhettük Sárust, aki az egész család egybehangzó véleménye szerint a világ jelenlegi legcukibb babája.
Sárus végtelen nyugalommal és folyamatos mosolygással viseltetett hangos és folyton köré gyűlő kompániánk iránt. Szuperül eljátszogatott magában, de azt se bánta, ha valamelyik felnőttnek éppen babázhatnékja támadt és az ölébe kérte őt, vagy ha valamelyik gyerek szeretettel simizni, puszilgatni, lábat morzsolgatni érkezett mellé.

Bori a Babu láttán különösen szerette mondogatni, hogy "baba", sokszor odament hozzá megcsodálni őt, mellé feküdt, és tudatos óvatossággal simizte a pocakját és a hajacskáját (nem is kellett külön mondani, hogy hol és hogyan szabad a babához nyúlni).

A Szepezdi nyaralóban két éjszakát töltöttünk. Nappal a gyerekekkel foglalkoztunk, kártyáztunk, sétáltunk a Balaton parton, motoroztunk a kihalt utcákon, finomakat ettünk. Fektetés után pedig társasoztunk, és csodálatos módon a gyerekek nem ébredtek fel az ezzel járó hangos kiabálásra, nevetésre.

Volt egy kalandunk is: a második délután szürkületkor hirtelen áramszünet lett az utcában, ami Barnust nagyon rosszul érintette, hiszen mostanában nagyon fél a sötétben. Mivel az áram nem jött vissza pár percen belül, jobbnak láttuk elhagyni a félelmetes házat. Hála a "Fék" vendéglő- és cukrászdának, hamarosan már kivilágított helyen költhettük el a vacsoránkat (a gyerekeknek desszertre mignon járt), és még gyertyát is tudtunk szerezni, biztos ami biztos.
A gyertyákra szükség is volt, mert mikor visszaértünk még mindig sötét volt a nyaraló. Szerencsére ekkor Barnus kölcsönkapta Sárustól a világító csillag-lámpáját, és ezzel járkált nagy büszkén, mindenkinek segítve megkeresni amit éppen nem talált. Ettől sokkal jobban érezte magát, mi viszont elkezdtünk aggódni, mert áram híján se fűtés, se melegvíz nem volt. Felmerült a hazamenetel gondolata is, de előbb még Marci telefonon, majd személyesen is utánajárt a javítási munkálatoknak. Mikor már majdnem feladtuk a fürdetést, és indultunk volna fektetni (ki tudja ez mivel végződött volna), hirtelen visszatért az áram! Nagyon megörültünk, gyorsan megfürödtünk és mindenki megbékélt lélekkel mehetett aludni.

Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük Marci, Réka és Sárus!

Veszprém, Márkó, Szentgál, Balatonszepezd

Országjáró körutunk utolsó etapjában ma négy állomást teljesítettünk és igazán büszkén mondom, hogy a gyerekek szuperül bírták az ütemes tempót: egyik helyről a másikra haladva vidáman és barátságosan ismerkedtek a rokonokkal/barátokkal, fogadták az ajándékokat , tesztelték a sütiket, számolták a kutyusokat és babákat.

Reggel a hosszú programra való tekintettel igyekeztünk minél hamarabb elindulni, ami a nagyszülők hathatós segítségével egész jól sikerült. Az utakon alig voltak, így jó ütemben, valamivel 10 után értünk Veszprémbe, Árpádékhoz (Bence nagybátyja és családja).
Megcsodáltuk a csodás karácsonyfát, beszélgettünk és sütiztünk picit és iszonyúan örültünk a kapott két rénszarvas-párnának. A gyerekek ezeket azóta is nagy becsben tartják.

A következő állomás Márkó, itt élnek a Madison-ban megsimert barátaink, Szabináék, a pici Bercel babával, aki mióta utoljára láttuk természetesen hatalmasat nőtt. Csoda aranyos volt, ahogy a nagy gyerekeket nézte hatalmas, érdeklődő szemekkel.

Innen már nagyon közel volt Szentgál, ahol Dédike és Cica nagyi vártak minket finom ebéddel. A gyerekek hatalmas adag húslevest és pörköltet-nokedlivel termeltek be a Dédike legnagyobb örömére.
Bori innentől kezdve le sem vette a Dédikétől kapott csodás narancsságra ruhácskát. Alvásról persze szó sem lehetett (bár látszólag érdekelte a kihúzott fotel-ágy), a lefektetési kísérletek mindannyiszor hatalmas nevetésben végződtek, ahogy 5 perccel a "jó pihenést" után Bori vigyorogva megjelent az ajtóban.
Úgyhogy inkább megtanítottuk a Dédikét is Crazy Eights-et játszani.
Mielőtt eljöttünk megnéztük Sziszi kutyust és a tyúkokat is, Borinak láthatóan nehezére esett eldönteni, hogy melyik állat érdekli jobban (hajszállal talán a tyúkoké a pálma).

A Szepezdre vezető úton aztán Bori rögtön bealudt. Rékáékkal szinte egyszerre értünk oda, és azonnal birtokba vettük a szuper nyaralót, ami mindennel fel van szerelve, mi szem-szájnak ingere.

Decmamis találkozó és Eszterék

Ma délelőttre sikerült összejönni a fórumos lányok egy részével (mindannyian 2004 decemberére vártuk a babánkat és azóta is tart a kapcsolat), a Lurdy-ház játszóházában találkoztunk.

Szuper klassz a hely! Jó nagy területen izgalmasabbnál izgalmasabb játékok, benti játszótér, csúszdák, mászófal, ugrálóvár, babasarok, labda-fürdő. A gyerekek nagyon jól szórakoztak, és hála annak, hogy a Bence éppen intézni akarta az útlevél-meghosszabbítását (amihez van kihelyezett Okmányiroda a Lurdy-házban!), elég sokat tudtam beszélgetni a mamákkal. Nagyon kellemes volt!

Ebédre hazajöttünk a Nagyiékhoz, majd pihenés, ami alatt Bence bowlingozni indult, én pedig bekísértem a Csepel-plázába, majd shoppingoltam magamnak egy csomó könyvet.
Miután visszaértem és mindenki felébredt indultunk is tovább (ugye mindenki látja, hogy pihenésről a felnőttek esetében azért nincs igazán szó) Eszter barátnőmékhez.

Az öt gyerek klasszul eljátszott együtt, bár Gréta baba, aki még csak 3 hónapos inkább a szemlélődést és az "álombaba-vagyok" című produkció előadását választotta. Ilyen szép és okos, jól nevelt három lányt rég láttam (a képen csak a nagyok vannak, Gréta éppen aludt)!Kaptunk klassz ajándékokat (többek között egy rendőrségi helikoptert!), és ők is örültek a messziről hozott apróságainknak.

Estére aztán hazakocsikáztunk, majd következett a nagy gyerekleválasztási próba: elalszik-e nélkülem mindkét gyerek egyszerre úgy, hogy még a fürdetésben sem veszek részt?!

És igen!
Ha nem is túl gyorsan és hatékonyan, de végül sikerült ágyba tenni a gyerekeket, én pedig jót dumáltam ezalatt Katával a Vista kávézóban. Jól esett!

Karácsony, karácsony, karácsony

...képekben és tőmondatokban.

24.
Délelőtt szülők mozi (Valami Amerika 2., tetszett), ebéd, pihenés. Nagy várakozás, 4-ig alig tudtuk elhúzni az időt, úgyhogy behúztuk a függönyöket, és sötét lett. Addigra Télapó is elkészült a fával és az ajándékok ott várakoztak. Szép ruha fel, irány a nappali.Öröm. Nekiesés az ajándékoknak, öröm, öröm, öröm.Vacsora, alvás.

25.
Délelőtt motorozás a napsütésben. Mikiék megérkeznek, bevonulás, ajándékozás. Öröm, öröm. Kenguruk és platypusok nézegetése fényképeken és videón. Hangos tetszésnyilvánítás. Ebéd, pihenés, közben még több fénykép és videó. Szuper!
Délután irány a másik Csepel. Szép karácsonyfa, Santa's Marching Band. Ámulás, öröm. Ajándékoknak nekiesés. Öröm, öröm, öröm.
Vacsora, bújócskázás a walk-in closetben. Jó móka.

26.
Kényelmes felkelés, irány Kunszentmiklós. Útba ejtjük a Halásztelki telket is, találkozunk a szomszéd lóval és megnézzük a méhkaptárakat.
Dédikénél öröm, finom ebéd (kalács!), fáradás, irány haza. Út közben végig alvás, itthon folytatás. Este még játék (újabb ajándékok ezúttal Dédikétől kicsit megkésve), aztán nagy alvás. Szülőknek még egy mozi ráadásnak (Vicky, Christina Barcelona, tetszett, bár).

Crazy Eights

A legkedvencebb foglalatosságom most az, hogy "Bolond nyolcasok"-osat játszom boldog-boldogtalannal. Akármeddig. Mert az nagyon jó!

A kártyát a Télapótól kaptam, az egyik adventi zsákocskában volt, és rögtön megtetszett, ahogy kipróbáltuk. Én nyitott lapokkal szeretem játszani ezt, és akkor látom, hogy milyen színt vagy számot kell kérnem, hogy jól kiszúrjak az utánam következő játékossal, aki erre viccesen sopánkodni kezd, hogy neki olyan lapja nincs, és újat kell húznia egészen addig, míg nem talál pont olyat, mint amit kértem. Ilyenkor nagyon rafináltnak érzem magam, és iszonyú jókat nevetgélek!
Amúgy elég gyakran nyerek is ebben a játkban, ami külön jó!

Tegnap például egész délután ezt játszottuk a nagyiékkal, amíg a Mama és a Bori elment találkozni a Papával és aztán a Marcellel, aki a Mama jó barátja. Ma délután is volt egy-két parti, és akkor itt volt a Miki is, aki láthatóan különösen élvezi, hogy ilyet játszhat, csak sajnos nem nagyon sikerül nyernie is ebben.
Mi elég fáradtak voltunk különben estére, mert ma megjártuk Keszthelyt, ahol találkoztunk a Dédikével az idősek otthonában, aztán megnéztük a Festetics kastélyt és a vasútmodell kiállítást (jó volt), meg aztán a Miklóséknél ebédeltünk nagyon finom gulyáslevest és lángost. De azért este, fürdés után megnéztük a Mamával és a Borival hármasban a Menő Manót, akit szintén nagyon megkedveltem.
Tegnap délelőtt meg az volt az elég vicces, hogy elmentünk a városba metrózni és villamosozni. Még a 15-ös buszra is szerettünk volna felülni, de az valahogy nem jött, úgyhogy gyalog mentünk végül. A Bakáts téren a Mama megmutatta azt a helyet, ahol összeházasodtak a Papával, és a kórházat is, ahol születtem. Ő elérzékenyült, én meg csodálkoztam.

Ma este pedig alig tudtam elaludni az izgalomtól, mert holnap már KARÁCSONY!

Régen nem ilyenek voltak a baráti találkozók...

...valahogy nem volt ilyen sok gyerek. Meg ennyi műanyag játék. Ilyen hangzavar. A nyüzsgés közben a szőnyegen nyugodtan elterülő babácskák.Meg nem crazy eight-et játszottunk, ha kártyáztunk.

De azért így is szuper volt a ma esti összejövetel Zsoltnál, nagyon élveztük!

A gyerekek nagyot nyüzsögtek, fürödtek a barátok érdeklődésében, kipróbálták Zsolt féltve őrzött nem-játékszer legóautóit (Barnus iszonyúan vigyázott, nehogy eltörjön valamit, és még így is annyira jól szórakozott!), és persze hatalmasat hancúroztak Marcival, minden idők egyik legszuperebb gyerekszórakoztatójával.
Mi pedig jókat beszélgettünk (immár leginkább a gyerekeinkről), és nagyon jól éreztük magunkat.

Ez volt ma a délutáni program.
Mellékszál, megjegyzés: mostanra világossá vált, hogy délelőtt 10-től 1-ig, majd a pihenés után olyan 4-5 közöttől a lefekvésig tudunk programokat tervezni a gyerekekkel. Ez jól működik, mert így talán senki sem készül ki túlságosan, bár még ezzel a módszerrel is nagyon sok az új élmény, inger, ami éri őket naponta.

Délelőtt szintén nagyon szuperül éreztük magunkat, elmentünk hármasban meglátogatni Andi barátnőméket, akik egy iszonyú klassz házba költöztek nemrég, és ezt most volt alkalmunk először megnézni. Nagyon tetszett!
Dávinak szuper klassz játékai vannak, többek között egy liftes autópálya-parkoló, egy hatalmas teherautó és szuper legók, amik között markoló is akad. Bori kapott egy Hello Kitty babát, Barnus pedig állatos könyveket, akiket pihenéskor le se tudott tenni.

Úgyhogy klassz barátos napunk volt ma!

Villamosozás, Erik és Mirkó meg aztán Miki

Reggel nem lehetett addig aludni, amíg tudtunk volna, mert a Papa felkeltett és készülődni kezdtünk, hogy elmenjünk meglátogatni Eriket és Mirkót. Odafelé először a Nagyi autójával mentünk kicsit, de aztán kiszálltunk és elmentünk a négyeshatos villamoshoz. A Barnusnak nagyon tetszett, hogy felszálltunk erre a járgányra! Utána meg tovább mentünk és felszálltunk még egy másikra is (ahhoz szaladni kellett, és az nekem tetszett, irtóra), az a 61-es volt, és aztán már ott is voltunk.

Az Erik egy nagyfiú, a Mirkó meg egy pici baba, és vannak szuper játékaik is! Majdnem mindet kipróbálhattuk, én például lecsúsztam a csúszdás ágyukon, meg beültünk a Barnussal és a Papával a vezethetős versenyautjukba. A társasjátékozás itt is nagyon ment Barnusnak.
Szóval, nagyon jól szórakoztunk, és nekem különösen tetszett, hogy ilyen pici baba volt ott, mert én a babákat nagyon szeretem.
Hazafelé meg nemcsak villamosoztunk, hanem HÉV-eztünk is, az is nagyon jópofa volt.

Az ebéd utáni alvásom ma nem volt túl hosszú, úgyhogy volt utána kis idő kimenni még világosban az udvarra, bár picit esett az eső. Azért a Barnus így is megspriccelte az összes növényt odakint, sőt még a falat is, és mondta, hogy akkor a fal is meg fog nőni majd ettől. De ez csak egy vicc, és nagyon jókat nevetett aztán rajta.

Motorozni most nem tudtunk igazán odakint, csak kicsit kergettük a Nagyival a Buksit, de aztán bejöttünk túró rudit és mazsolás túrókrémet uzsonázni. Ezután én a Nagypapival játszottam jó sokat, utána meg megjött a Miki nagybácsink és hamarosan vele is jó pajtások lettünk.
Először sokat kártyáztak a fiúk (mindig a Barnus nyert), aztán a Miki megtanított kerekecske-dombocskázni, és jól össze is csikizett. Az nagyon jó volt!
Vacsorára ettem egy csomó uborkát és túrógombócot.
A fürdés előtt kicsit bevertem a fejem, de nem volt sokáig rossz. Minden esetre a fürdés után nagyon jól esett lefeküdni aludni az ágyamba!

A harmadik és negyedik szülinapi tortám

Mikor elindultunk Madisonból Magyarországra, akkor mondtam a Mamának, hogy én nagyon szeretek Budapestre menni, mert ott nagyon sok a szalámi (és azt én nagyon szeretem).

Most, hogy itt vagyunk, rájöttem, hogy nem csak a szalámi a jó, hanem az itt lévő játékok is, meg a Buksi, meg a Nagyiék, és az is, hogy folyton szülinapi tortákat kapok, meg ajándékokat. Szóval, minden nagyon tetszik.

Tegnap este, mikor megjöttünk, akkor elég fáradtak voltunk, de aztán mikor bejöttünk a csepeli nagy házba, akkor minden nagyon érdekes volt. Örültünk a halcsakáknak, a Buksinak (bár a Bori picit még tart tőle, nem szereti, ha nagyon közel megy hozzá és mindig szemmel tartja, hogy merre jár), a szobáknak, ahol aludni fogunk, meg a finom vacsorának, amit hamarosan kaptunk, és a harmadik tortámnak, meg az ajándékoknak.
Aztán mentünk aludni, mert akkor már tényleg nagyon fáradtak lettünk.
Az éjszaka a Mama szerint párszor felriadtam, meg a Bori is, és ő nem is akart visszaaludni, de aztán mégis visszaaludt, és így reggel fél 10-ig aludtunk. Jó volt!

Reggel lementünk játszani, aztán hamarosan jött az ebéd (túrógombóc!) és a pihenés. A Mamáék a pihenés alatt elmentek vásárolni és hoztak nekem egy szuper tigrises mamuszt, mert a piros cipő, amit hoztunk magunkkal bentre az már elég kicsi rám.
A mamusz annyira tetszik, hogy elvittük magunkkal később a Cica nagyiékhoz is, ahol aztán megkaptam az idei negyedik szülinapi tortámat is! Ez is gyümölcsös volt és nagyon finom!
Meg kaptam még ajándékokat is, és a Papa, a Lucus meg a Cica nagyi is! Jó sokat játszottunk, a Nagypapa olvasott nekem és ettünk melegszendvicset (én nem, csak a Borcsa, neki nagyon ízlett). Este aztán jó késő lett, mire a fürdés után ágyba kerültünk, pláne, hogy az új AnnaPetiGergőből három mesét is kértem, mert annyira tetszik!

Megjöttünk

Délután 3 körül (kis késéssel) szerencsésen megérkeztünk Ferihegyre.
Az utazás lényegében stressz (és a felnőtteknek alvás-) mentesen zajlott, egész gyorsan lement minden. Chicagóba rekord idő alatt odaértünk, az autópálya teljesen tiszta volt. A parkolás flottul ment, kisbusszal vittek minket át a reptérre.

Amsterdamig félúton a gyerekek viribültek (Borival az élen, aki pedig nap közben se aludt egyáltalán), majd mindenki beájult. Persze leszálláskor elég rossz hangulatban ébredtek, de aztán a reptéri karácsonyi díszítések feldobták őket. Szinte nem is kellett várni a Budapest felé induló járatra, csak a fedélzeten rostokoltunk egy órát mert valaki nem érte el a gépet, de a csomagját már felrakták, úgyhogy azt meg kellett találni és leszedni.

Itthon aztán nagy örömmel vátak minket a nagyik és nagypapi a reptéren, és hazahajtottunk a csepeli házhoz az öt órai dugóban (ez volt a legnehezebb része az utazásnak, mert már nagyon fáradtak voltunk).
Este felfedeztük régi-új lakhelyünkat, aztán fürdés és fektetés a "rendes" időben. Ezúttal mi is mentünk a gyerekkel együtt aludni.

Éljen, itthon vagyunk!

Indulunk

Egy nagy, két közepes két kicsi bőrönd, két hátizsák, egy útikajás zacsi. Nem is sok cucc, végül is egy hónapra megyünk.

Az útviszonyok egész jók, indulunk is! Hamarosan találkozunk.

Hóeséses szülinap

Ma délután elkezdett esni a hó és azóta abba se hagyta. Ez a holnapi Chicago-i utunkat tekintve nem valami szerencsés fejlemény, pláne, hogy a tegnapi bazi hidegek miatt az előzőleg felolvadt havak szépen lefagytak, és most ez van a friss hó alatt.
Azért ma sikeresen abszolváltuk az összes utolsó pillanatban elintézős körünket a gyerekekkel, és este még Selena jóvoltából egy jó kis jógaórára is el tudtam menni, éljen!

Reggel Bori ajándékaként az egész család fél 9 körülig durmolt, akkor csatlakozott Barnus is a nagyágyban alvók társaságához (Bori fél 7 körül kéretzkedett be), és ezzel vége is lett a horpasztásnak. Barnus ma reggeli első hangos gondolata az volt, hogy "Mama, már 4 éves vagyok!".
Olyan jó, hogy ez ilyen sokat jelent neki! Bárcsak mindig ilyen boldog, vidám emberke maradna, mint amilyen most!

Boldog szülinapot Barnus és Bence, Isten éltessen benneteket sokáig!

Na, megyek vissza pakolni. :)

Családi szülinap

Lehetett választani, hogy ma este, vagy inkább holnap szeretném megünnepelni itthon is a szülinapomat, és én a ma estére szavaztam, úgyhogy így is lett.

Délelőtt vásárolni voltunk a Mamával, meg kipróbáltunk két féle társasjátékot is ebéd előtt, délután meg itt volt Selena és nagyon jót játszottunk a többi szülinapi ajándék-játékaimmal. A homok szerű dinoszauruszos Moon sand különösen tetszett, meg a Candy Land lépegetős társas.

Mikor megjött a Mama és a Papa, akkor gyorsan megvacsoráztunk, aztán a Mama lekapcsolta a lámpákat, és hozta a tortát! Rajta volt a 32 a Papának és még 4 gyertya nekem. Együtt fújtuk el!
Szerintem iszonyú finom torta volt, a Mama csinálta! Mondtam is, hogy ez a legjobb torta a világon. Nem maradt sok belőle.

Aztán felmentünk a Mamáék szobájába, és az ágyon volt még egy csomó további meglepetés! Nekem egy tüskés építős és egy mágneses rajozlós, meg ami a legjobb: egy hatalmas dömper, ami egyben daru is! Az nagyon tetszett! Sokszor meg is köszöntem.A Papa meg pólót, melegítőgatyót és bowling golyót kapott, táskával. Ő is nagyon örült.

Szerencsére ezután még volt elég idő arra, hogy kipróbáljunk még pár játékot, és azokat is, amiket most kaptunk, és minden igazán szuper! Annyira jó, hogy most szülinapom van, és holnap már tényleg 4 éves leszek, és nagyon büszke vagyok, hogy ilyen nagy vagyok már!

Party videók

Sikerült feltölteni egy videó felvételt a buliról.

Szabad ismerekedés, bemelegítés, gerenda, lecsussz, felfújás, ugrizás, torta. Kb. 2,5 perc.

Szülinapi buli a Little Gym-ben

Hát, én igazán nagyon remélem, hogy a következő szülinapomon, és aztán a következőn és még a többin is mindig majd a Little Gym-be megyünk bulit tartani a barátaimnak, mert ez a mai buli annyira szuper volt, hogy csak na!

Már jó korán odaértünk, ami jó is volt, mert én már nagyon izgultam, és nagyon vártam, hogy milyen lesz.
Egy klassz Happy Birthday Barnus! táblával vártak minket a Little Gym-es nénik, és oda volt készítve a szülinapi pólóm és egy lufi is.

Hamarosan elkezdtek érkezni a vendégek, és én egyre jobban izgultam, nagyon-nagyon vártam hogy mi lesz. Aztán, mikor már a legtöbb barátom ott volt, elkezdődött!
Miss Meredith megkért mindenkit, hogy álljunk az ajtó elé, elmondta a szabályokat, aztán egy jó hangos "Happy Birthday Barnus!" kiáltásra kinyílt az ajtó és bemehettünk.

Először is lehetett kicsit ismerkedni a teremmel, lógaszkodni a nyújtókon, korlátokon, ugrálni a szivacsokon, dobbantón, felmászni, legurálni mindenféléről. Ez mindjárt nagyon tetszett nekem (és a többieknek is).
Aztán körbe ültünk a nagy piros szőnyegen és mindenki bemutatkozott, sőt, aki szerette volna, még mutathatott is valamilyen trükköt. Én nem akartam, a Bori viszont csinált egy bukfencet!
Az ülést követte a bemelegítés, ami zenére volt, és mindenféle vicceseket kellett csinálni: lefeküdni, ugrálni, szaladni, lábujjhegyen állni.
Ez után voltak mindenféle játékok: szivacsfellökés, bújócska (akit megtaláltak, annak a piros szőnyegen tengeri csillag alakzatot kellett felvennie), csúszdázás, és szabad játék a szereken. Néha le kellett ülni a fal mellé szépen egymás mellé, hogy várjuk a sorunkat.A végén pedig még az ugrálófolyosót is felfújták nekünk, mégpedig úgy, hogy én ülhettem a közepére egyedül, és közben mindenki énekelte nekem a Happy birthdayt Nagyon vicces volt. Aztán csomót ugráltunk!

Mikor már kicsit elfáradtunk a sok szaladgálásban, akkor jött a torta! Felsorakoztunk a kis szoba előtt és bevonatoztunk, közben mindenki a nevemet kiabálta egyszerre!
Az én székem egy szép zöld lufival volt megjelölve, és mikor mindenki leült, hozták is a tortát!
Pont olyan volt, mint amit kinéztem magamnak: építkezési területes, tele munkagépekkel (azokat nem lehetett megenni, de hazahoztuk őket játszani).
És iszonyú finom is!

Utána még kaptam sütit, de aztán vége lett az evésnek, és már csak a közös fotó volt hátra, amin mind a 18-an rajta vagyunk.
A fénykép után mindenkitől elköszöntünk, összeszedtük az ajándékokat és hazajöttünk. Még akkor nem volt vége a napnak, mert jöhetett az ajándékbontogatás. Meg se tudtuk számolni, hány ajándékot kaptam, és mind iszonyú szuper: Lego, több társasjáték, Moon Sand, dvd filmek, batman autó és még egy csomó szuperség. Alig várom, hogy holnap mindet kipróbálhassam!

Szóval, nagyon klassz bulim volt ma!