Viola koncert és tűzrakóhely

Ezen a héten a Mama megkért, hogy hozzam haza a violámat és mutassam meg neki, hogy miket tudok játszani. És nem felejtettem el! Kedden délután hazahoztam, sőt, még egy műsort is csináltam, amíg egyedül voltam otthon (mert megint elmaradt a foci edzés az eső miatt). Szerda este volt egy kis időnk, akkor volt a koncert.
A Mamáék szobájában csináltam, mert ott van a kottatartó, és kitaláltam, hogy sötétben kell csinálni, elemlámpával.
Mindenki eljött (pedig eredetileg nem mindenkit érdekelt a dolog), és jól sikerült a koncert. A végén még mindenki ki is próbálhatta a hangszeremet!

A hétvégén volt egy focimeccsem: lőttem egy gólt, de sajnos kikaptunk. Nem is volt túl jó idő (nagyon hideg), de legalább nem esett az eső. Utána elmentünk az indiai étterembe ebédelni, az klassz volt.

Vasárnap átjöttek a Mikiék és megcsináltuk a tűzrakóhelyet! Először ki kellett ásni a helyét, aztán lesimítani ugrálással.

Eztután jöhetett a sóder és a kavicsok, meg még több egyengetés.

 Összecsavaroztuk a fém kört, aztán leraktunk a téglákat (a Papa nyomta a "ragasztót"), a végén beleraktuk a kört, kipótoltuk a földet a szélén, és kész!
Iszonyú jó lett!

Eközben a Blanka sokat bickilizett a Marcsival és már egész jól megy neki megint, a többiek meg mindenféle másik járgányt próbálgattak.

Ez pedig itt a közös ebédünk.

Búcsú Lynn-től

Most már új korcsolya edzőm van, Emily-nek hívják, és eltartott egy ideig, míg megszoktam ezt a helyzetet, de most már örülök, hogy ő lett az edzőm. Nagyon sokat tanulok tőle!

Sajnos ez azt is jelenti, hogy Lynn-től, aki eddig volt az edzőm el kellett búcsúznunk. Ő a férjével és a pocakjában lévő kisbabával San Diego-ba fog költözni hamarosan.

A másik négy lánnyal, aki szintén hozzá járt (Linnea, Tamsin, Anna és Talia) megbeszéltük, hogy szervezünk Lynn-nek egy kis party-t, sőt még egy meglepetés koreográfiát is készítettünk együtt, amit tegnap délután bemutattunk neki.

Nagyon örült, és persze meghatódott Lynn!

Aztán volt egy kis fogadás és jót beszélgettünk, meg odaadtunk az ajándékokat. Ő is adott nekünk, nekem egy korcsolyás könyvet és karkötőket.

Hát, ez szomorú, de így alakult.

A fa és az őrült tudós

Tegnap majdnem rögötön azután, hogy megjöttek, a Miki felmászott a fenyőfánkra és elkezdte kivágni!

Az úgy volt ugyanis, hogy a Mama nemrég kitalálta, hogy az a fa nekünk nem is kellene oda, inkább jobb lenne kivágni és arra a helyre lehetne tenni egy jó tűzrakóhelyet. Nos, ennek a tervnek az első fele akkor már el is kezdődött!

A fa estére már inkább csak egy totempszlopra hasonlított

(vicceltünk is vele, hogy bele kéne faragni pár állatot), most egyelőre így is marad, de hamarosan jön majd Dan a láncfűrészével és kivágja még jobban.

A fa projekt mellett volt még idő arra is, hogy elmenjünk együtt az arborétumba (Annuska is jött, mert ő itt volt a Blankával játszani). Nagyon jó volt, szaladgáltunk és virágokat szaglásztunk. Plusz volt pár fura szobor is volt, nem teljesen értjük, hogy miért.

Ma pedig - mivel Anyák Napja volt itt - voltunk egy új szabadulószobában, aminek a kerettörténete egy őrült tudósról szólt. Nagyon jó volt, sikerült időben kijutnunk! Máskor is megyünk megint (csak össze kell gyűjteni elég csillagot jóviselkedésért).

Az Anyák Napja miatt volt még ma pancake reggeli/ebédre, és hagytuk a Mamát sokáig aludni is. Plusz olyan jó idő volt, hogy még egy játszótérre/parkba is elmentünk.

Boldog Anyák Napját!

A Mama mondta, hogy Magyarországon ma van az anyák napja, úgyhogy mikor ma reggel elkészültem minden teendőmmel és nekiállhattam a projektnek, amit csinálni akartam, akkor ezt készítettem. Sok puszi mindenki magyar anyának! :)

Ezen a héten nálunk az iskolában a nagy újság a Promethean board volt, ami egy okos tábla. Lehet rá rajzolni, meg mindenféléket tud mutatni nekünk, amit csak akar a Ms. Mileham. Ráadásul most van egy kistanár is nálunk, aki most tanulja, hogy mit hogyan kell csinálni a tanároknak, és egy új gyerek is jött nemrég, Amira, aki nem annyira tud angolul, úgyhogy neki is van egy külön segítője. Amikor a Mama pénteken jött be hozzánk volunteer-nek, akkor összesen 5 felnptt volt nálunk arra az időre! Ejha! Én azért legjobban a Mamának örültem.

A Barnusnak most hétvégén nem lett volna foci meccse, de végül is mégis ment, mert egy másik csapatnak szüksége volt játékosokra. Szegénynek a jó hidegben és esőben kellett játszani, plusz a Papa is jól megázott, amíg nézte. Azért jó volt gyakorlásnak, mert csütörtökön megint elmaradt nekik az edzés.

A Borinak ezen a héten a splint-ben kellett mindent csinálni, és még három hétig ez így is lesz. A fura az, hogy zongoroázni például teljesen jól tud, és mikor itt volt Hikari, akkor egészen meglepődött, hogy milyen jól megy neki. Mondta is, hogy a május végi előadásig nem is vegye le az ujj-tartóját, mert akkor teljesen össze fog zavarodni.

Én a hétvégére kicsit megfáztam, sokat trüsszögök és fáradt vagyok, de azért jó volt ma találkozni az Annuskával: a Mama könyv klubbos barátnőinek családjaival jöttünk össze ebédelni. Engem igazából csak az Annuska érdekelt, mert nagyon hiányzik, hogy nem tudunk annyit együtt játszani, amiennyit szeretnék.
Ja, és voltunk a Dan-áknél is, ők vacsorára hívtak meg minket, hogy megköszönjék, hogy odaadtuk nekik a nagy autót kölcsön. A Dan mamája és papája költözni fognak Ohio-ból ide, Madisonba, és a nagy házukból kellett elhozni sok mindent ide, amire a mi autónk nagyon jó. Cserébe Dione főzött nekünk indiai ételeket vacsorára, és megnézhattük az új konyhájukat is!

Meg még egy nagy hír is van: a Bori szombaton korcsolyaversenyen volt (a törött ujjával) és első lett a programjával! Mindenki szuper büszke rá (még én is, pedig a verseny többi része elég unalmas volt).

Megmutatom a felvételt róla:

A másik viszont...

A jobb kezem már teljesen jól van, úgyhogy a Mama megengedte, hogy a trambulinon mindenféle ügyességeket csináljak, mert már jól megy nekem.
Csak az a baj, hogy sajnos így meg a bal kezem sérült meg: az egyik ugrásnál rosszul érkeztem a kezemre, a hüvelykujjam a tenyerem alá került és nagyon megfájdult.

Aznap este tettünk rá jeget és befásliztuk éjszakára, de reggel még mindig fájt és meg is dagadt, meg fura színe lett, úgyhogy elmentünk az orvoshoz.
Ott a röntgenezés után hamar kiderült az is, hogy az egyik kicsi csontom eltörött, azért fáj annyira. Hát, legalább tudjuk, hogy mi a baj.
Kaptam rá egy levehető gipszet (splint), amit négy hétig kell hordani, hogy meggyógyuljon magától.

Ez nem valami jó, mert sok mindent így nem fogok tudni csinálni (torna, zongora), de korcsolyázni azért tudok és az iskolában is szerintem menni fog minden.

Hát most ez van.

Nem törött!

Pénteken, amikor a korcsolya Spring Show-n tanultuk a nyitó számot elestem a jégen. Ez máskor is sokszor előfordul, úgyhogy nem annyira törődtem vele, végig is csináltam a számot, de sajnos a fájdalom nem múlt el, sőt nagyon rossz lett. Mikor mások is észrevették, hogy fogom a kezem és potyognak a könnyeim, lekísértek a jégről a Mamához.
Kimentünk az öltözőbe és próbáltam megnyugodni. A Mama mondta, hogy el kell mennünk orvoshoz, mert lehet, hogy eltörött valami a csuklómban, vagy a kezemben.
Erre végül is nem került sor, mert kiderült, hogy az egyik anyuka orvos és már jött is, hogy megvizsgáljon: mindenféléket kérdezett, megnyomkodta a kezemet és a karomat, tekergette és körben figyelte, hogy fáj-e nekem. Legtöbbször nem fájt, csak a hüvelykujjam aljánál, már majdnem a csuklómnál, belül.
Azt mondta, hogy szerinte nincs törés. Jó alaposan betekerte egy ragacsos fásli szerűséggel és jeget is tettünk rá. Addigra már megnyugodtam és egy kicsit kevésbé fájt.

Végül is vissza tudtam menni és a kötéssel együtt végigcsináltam a másik két számot, amiben benne vagyok. Estére a doktornéni (Nilam) tett rá egy puhább kötést és mivel kicsit bedagadt mondta, hogy reggel ha rosszabb lesz, akkor menjünk el megröntgeneztetni.

Szerencsére reggelre nem lett rosszabb, sőt egész jól éreztem magam, még egy fekvőtámaszt is tudtam csinálni, ami Nilam szerint egy jó terhelési teszt.
A Mama megtalálta a csuklórögzítőt, amit ő használt a télen és kiderült, hogy az rám is jó, úgyhogy elővigyázatosságból azt viseltem a show-n, nehogy megint ráessek.

Az előadás mind a kétszer nagyon jól sikerült, az öltözésben sem kellett nagyon segíteni nekem, és a másodikra a Mama hozott nekem mindenféle sminket is, ami nagyon megtetszett pedig előtte sosem akartam.

Szóval, végül is minden jól sikerült. Meg is mutatom.
Itt van pár fénykép:

Cecily aláírja a csuklókötésemet

A nyitószám vége ("glee")

Egyszerre!

A kiscsoportunk szép rózsaszín-narancs ruhában

 Ez pedig a nyitószám felvétel:

A nagy létszámú csoportos számunk (We've got the beat):

A kis csoportos számunk pedig ez volt (Walking on Sunshine):

A Papa is megérkezett a show napján, sokkal később, mint gondoltuk, mert Denverből valahogy nem sikerült a repülőjének időben ideérni. Egész héten Kanadában volt egyébként, egy konferencián.

Emiatt ezen a héten reggelente mindenkinek nagyon ügyesen kellett készülődni, hogy odaérjünk az iskolába, különösen kedden és csütörtökön, amikor a Mamának a majmokhoz kell menni korábbra. A Blankinak ez kicsit nehéz volt, mert így reggel egyedül kellett beállnia a sorba, amihez nincs hozzászokva. Szerencsére azért már elég nagy és megoldotta, főleg, hogy a barátnője Aiyana is egyedül volt, így együtt voltak egyedül.

Úgy volt, hogy pénteken a Mama elviszi a Blankát az usziba a szerdai óra helyett, amire nem tudott elmenni a Papa nélkül, de aztán a pénteki se jött össze az esés miatt. Na, majd máskor.

Spring Show képek

A Mama mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy lefényképezzen nagyon-nagyon sokszor. Akkor már megmutatom, hogy milyen klassz kosztümökben leszünk a korcsolya bemutatón jövő héten.
Nekem a kék-rózsaszín a kedvencem.

Események forgószele

Ezen a héten aztán volt minden! Így:

- A hétvégén Mikiék nálunk voltak, kipróbáltuk az új trambulint!

Szombaton még elég hideg volt, vasárnap viszont nagyon felmelegedett, úgyhogy délután már egy szál pólóban mentünk sétálni egy közeli parkba.

- Hétfőn arra értünk haza az iskolból 2 körül, hogy a kutya, akit a hideg miatt bent hagytunk, megevett egy nagy rakás húsvéti csokit a gondosan felakasztott textil-zacsiból. Ezt nagyon nem szabad neki (és nem is értem, hogyan volt képes elérni, leszedni és kinyitni a zacsit, de nem ez a lényeg). A lényeg az, hogy csoki=méreg a kutyának, úgyhogy gyors telefon az állatorvosnak, aki kérte, hogy vigyük be a kutyát "gyomormosásra". Ez nem is volt olyan egyszerű, mert nekem 3-ra vissza kellett érnem a tornaterembe órát tartani. Szerencsére a kutyát ott lehetett hagyni és Bence el tudta hozni még 6 előtt, úgyhogy eléggé aggódva, de otthagytuk őt és mentünk tovább.
Végül is minden jól alakult, Bodza ugyan nem evett aznap többet (vagy amit evett az ki is jött), de másnapra már teljesen jól is volt.

- Kedden éjszaka és szerda hajnalban Barnus lett rosszul. Reggelre biztosak lettünk benne, hogy nem valami rosszat evett, hanem egy gyors lefolyású gyomorinfluenzát kapott el, valószínűleg az iskolában, mert mondta, hogy mások is betegek voltak mostanában. Szerdán otthon maradt, láza is volt, egész nap feküdt. Estére már sokkal jobban lett, még enni is tudott.

- Csütörtökön Bence nagy hírt kapott: "full professor" lett! Ez az itteni rendszerben a legmagasabb elérhető fokozat, és nagy dolog, hogy ilyen fiatalon felterjesztették és megkapta! Éljen-éljen! Ez volt a 15. házassági évfodulónk is, úgyhogy duplán éljen-éljen!

- Pénteken elvileg kettesben mentünk volna vacsorázni az előbbieket megünneplendő, de ezt el kellett halasztani, mert Bence nem érezte jól magát. Két hét múlva újra próbálkozunk.
- Ezen kívül a péntei szabadidőmben nekiálltam Bori kék kori-ruháját felcsinosítani. A végeredménnyel mind a ketten elégedettek vagyunk!

- Mindeközben folyamatosan mennek a próbák Bori korcsolya Spring Show-jára, úgyhogy jó sok extra időt töltünk a koripályán. Ma volt a fényképezés is, úgyhogy hamarosan mutatok képeket.

- Plusz Bori ezen a héten teljesen elveszett a Harry Potter olvasásban, minden szabad percét ezzel tölti. A negyedik könyvnél tart, ma fejezte be, és az a célja, hogy mind a hetet kiolvassa az iskola végéig.

- Még egy nagy újság: Barnus már érzi a hiányzó fogat bújni elő, ezt már nagyon vártuk, mert jó sok időt, energiát és pénzt fektettünk bele. Ha már jobban látható lesz, akkor természetesen meg is mutatom (nem ússzátok meg).

Hát ezek voltak.

A doboz-ház projekt

Barnus nem olyan régen kapott egy új kosárlabdát (még a húsvéti nyuszitól, csak kicsit késve), ami egy nagyon jó méretű dobozban érkezett. Úgyhogy én rögtön el is kértem a dobozt, hogy csináljak belőle egy házat a plüssnyuszimnak, amit én is húsvétra kaptam.
Csak ezzel az volt az egyetlen gond, hogy hét közben sosincs időnk igazán jól elmélyedni ebben, mert mindig sietni kell valahová, vagy menni kell aludni, meg iskolába, meg ilyenek.
Viszont hétvégén!

Mikor pénteken lefeküdtünk megbeszéltük a Mamával, hogy szombaton nincs semmi dolgunk, ezért akkor lehet a házat csinálni egész nap!

Így is lett. Nekiálltunk ma délelőtt, és estére el is készült a ház. Meg még másik három, mert közben megjöttek Bendegúz és Emma és úk is akartak házat, meg a Bori is csinált egyet, ami végül is csak egy szoba, azaz egy jelenet a Bori kedvenc könyvéből a Mary Poppinsból. Emmáé egy nyusziház, van is hozzá Sculpey nyuszi, amit már régebben csináltunk. Bendegúzé pedig egy sztegó ház, ami az otthoni plüss sztegójának lesz, és van rajta kémény, házszám, nyitható ablakok és ajtó, sőt még elhúzható textil függönyök is!

Nagyon büszkék vagyunk a házainkra!

Ma amúgy nagyon fura idő volt, egyik percben hóvihar tombolt sötét felhőkkel, a másikban meg hétágra sütött a nap. Délután ki is mentünk egy kicsit befejezni az új trambulin összerakását (sajnos még nem lehet rajta ugrálni, mert vizes, meg hideg van mezitláb lenni), kosarazni, meg aszfaltkrétázni.

Megmutatom még a képeket a húsvéti ajándék keresgélésről, mert az múlt héten volt, nagyon klassz dolgokat kaptunk a nyuszitól.

Hétfőn nem is kellett iskolába menni, úgyhogy a Papával maradtunk itthon, mert a Mamának viszont volt torna. Aztán kedden már volt iskola, és az volt az első nap, hogy nekem már nem kellett gyógyszert bevenni. A Bori még mindig eszi, de már teljesen jól van pár napja. Jó hosszú betegség volt ez.

Még egy jó hír a végére: ezen a héten Hikari úgy döntött, hogy kaphatok egy új zongora dalt gyakorolni, és tudjátok, melyik lett az? A Csillagok Háborúja főcímzenéje, amit mindenki ismer, még én is, pedig nem láttam a filmet (de nagyon kedvelek mindent, ami Star Wars-os)! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt kaptam!