Itt van Cica nagyi!

Ezen a héten egyikünk sem ment semmilyen táborba, hanem itthon voltunk sokat, meg megünnepeltünk jólius negyedikét. A szúnyogok ennek különösen örültek!

Először is a Mama kidolgozott egy új rendszert arra, hogy ne legyen teljes káosz a házban a nagy szabadság alatt: mindenki csinált magának 10 dollárt papír pénzben és ha valaki veszekszik, nem fogad szót, vagy más egyéb történik, akkor ebből kell fizetni a Mamának fájdalomdíjat. De lehet egymásnak is fizetni ezzel, ha ráa akrjuk venni valamire a másikat, és a Mama engedélyt adhat úgy pénz gyártására is, ha valami jót csinálunk. A hét végén aztán a maradék pénzt megkapjuk igazi dollárban. Izgi!

Hétfőn a Mamával és Borival elbicikliztünk a Memorial Union-ra, találkoztunk a Papával és együtt ebédeltünk, pizzát! Utána volt fagyi is, természetesen.

Szerdán a Papa sem ment be dolgozni, mert independence day volt, úgyhogy elmentünk a Devilás Lake-hez strandolni. Szuper volt! A Mama és a Bori még SUP-oltak is (ott lehet bérelni). De a legjobb a közös családi labdázás volt.

Csütörtökön aztán nagy örömünkre megérkezett Cica nagyi hozzánk, nagyon klassz volt kimenni elé a reptérre! Sok finomat ettünk közösen és a hátsókert olyan gyönyörűen néz ki már, hogy csak na! Elentünk együtt az indiai étterembe is, vásárolni is voltunk, meg a Picnic Point-hoz is elmentünk sétálni a Bodzával.

Szombaton átjöttek az Annuskáék játszani, vasárnap pedig a Bori indult a torna-táborába (Whitewater-ben, az egyetemi campus-on van ez), barátnőjével Charlotte-tal. Ott is alszanak csütörtökig!

Harmadik nyári hét

Ezen a héten Blanki art camp-ben volt és mozaikokat készítettek igazi üvegből (csak a legvégén vágta meg magát, amikor a kitöltést csinálták), Bori kerámiát készített egy másik camp-ben, aminek még nem láttuk a végeredményét, mert csak 15-e után lehet felvenni, Barnus pedig a Shorewood iskolánál fociedzősködött.

Ez utóbbiban ay a nagyon szupr, hogy elég közel van és biciklivel könnyen járható, úgyhogy odafelé együtt mentek reggelente a Bencével, visszafelé meg ő egyedül hazatekert!

Blanki így nézett ki pénteken dél körül, mikor végzett a táborral:

Bori táborával egyik nap volt egy nagy kalandunk. Megint sokat esett az eső (egyelőre száraz a pince azért), úgyhogy a föld mindenhol nagyon átázott, és a parkolónál, mikor mentünk Boriért Blankival - mint kiderült - különösen nagy pocsolyák vannak. Na, az egyikbe jól belezuppant az autó első két kereke és beregadtunk. Első kerék meghajtású a kocsi és csak forgott körbe-körbe a két kerék.
Mázlinkra az első férfiember, akit megláttam és leszólítottam, hogy segítsen rögtön tudta, hogy mit kell csinálni és volt is kötele. Szépen odakötötte valahogy az autó aljához (nincs vontatóhorgunk) és aztán a saját kocsijához és kihúzott kinket ripsz-ropsz! Nagyon örültünk, és reméljük, hogy a jó karma követni fogja őt most sokáig.

Szombaton Borival és egy másik edzővel meg az ő lányaival egy egész napos komoly torna-edző képzésen voltunk, ahol mindenféle jókat tanultunk - a lányok ki is próbáltak mindent azon melegében.
Vasárnap pedig Blanki és a vele együtt versenyző csapatom buliját rendeztük meg. Ez egy kert party lett volna, de rossz volt az idő, úgyhogy végül a tornateremben tartottuk, nagyon klasszul sikerült!

Balett hét

Mikor a Mama kérdezte, hogy akarok-e menni balett táborba egy hétre, akkor még úgy gondoltam, hogy miért ne, végül is nem rossz az. De a múlt hét vasárnap, mikor eljött az ideje, hogy akkor menni kell hétfőn, akkor már nem voltam egyáltalán lelekes, és nem akartam menni. Annyit tudtam csak róla, hogy 3-8 éves gyerekek lesznek, és úgy gondoltam, hogy akkor a sok kicsi miatt nem lesz annyira érdekes a dolog. Meg már kinőttem a Moana-ból...

Végül is a Mama rávett, hogy menjek el hétfőn legalább egy napra kipróbálni, és utána döntsek, hogy mi legyen.
El is mentem, és az első nap nem győzött meg arról, hogy ez nekem való lenne. Igaz, hogy az egészen kicsiket külön választották, de még így is csomó olyan lány volt a mi csoportunkban aki semmit sem tudott a balettról, ráadásul az egyikük nyilvánvalóan nem is akart ott lenni egyáltalán és a tanár néni akrámit csinált, ő ugyan nem akart táncolni.

A Mama megértette, amit mondtam, és írt egy e-mailt a szervezőknek, hogy szerintünk ez nem nekem való, mit lehet ilyenkor tenni. Én már el voltam határozva, hogy nem megyek vissza kedden.

Viszont a válasz e-mailben nagyon kedvesen azt írták, hogy megértik, amit mondok, mert én valóban előrébb vagyok, mint a többiek. Három lehetőséget ajánlottak: 1) nem kell többet mennem és visszatérítik a pénzünket, 2) még egy napot próbáljak meg 3)menjek a többi napon is, de nem mint tanuló, hanem mint tanársegéd!
Ez utóbbinak azonnal nagyon megörültem, és ezt választottuk.

Úgyhogy végigjártam az egész hetet és szerintem segítettem a tanár néninek, mert mindig én muattam be a dolgokat és jó példát mutattam azoknak a kisebbeknek, akik még eddig sose balettoztak.
A pénteki bemutató órán külön megemlítettek engem, mint segítőt!

Örülök, hogy végigjártam azért is, mert így megismerkedtem pár új baráttal is!

Zongorakoncert

Két duettet mutatok meg a mai évzáró zongorakoncertről, nagyon büszkék vagyunk a lányokra, mert az elmúlt évben nem volt könnyű időt találni a zongorázásra és nem is voltak különösebben oda, de ez a két darab annyira jól mutatja, hoyg milyen sokat fejlődtek. A zongorázás sok örömet adott nekünk, meglátjuk, hogy meddig megy még tovább ez a családban (Bori valószínüleg abbahagyja az ősszel, mert a middle school band-ben akar szaxofonozni).

Bori és Hikari, Gypsy Dance:

Bori és Blanka Chopsticks duett:

Ami a fényképeken nem látszik...

Vége az iskolának, elkezdődött a nyár! Itt a tervezett program, hátha valakit érdekel.

Kicsit bővebben:
Barnusnak idén csak foci táborok vannak, de idén ő már nem résztvevő, hanem volunteer segítő lesz (olyasmi mint a tanárok/edzők, csak nem kap érte pénzt, mert még csak 13). Ha jól gondolom, eglsz lelkes ez ügyben, ezen a héten volt a felkészítés nekik és majdnem minden nap elment - pedig nem volt kötelező neki részt venni ebben. Kapott "staff" pólót és reggel 8-ra megy hétfőn!
A lányoknak vegyes a program: art camp, lovaglás, torna-tábor, tánc-tábor, sütési tanfolyam, egy kis foci és kézművesség. Persze továbbra is mennek a torna edzések, de egyelőre a balettot visszavettük, hogy mégis legyenek üresebb napok. Emiatt kicsit izgulok, mert hamar elkezdenek unatkozni, és az nem jó az egészségnek.

Blankinak és Borinak az első héten lovaglás volt a program, Bori "resident camp"-ben volt, azaz ott is aludt, Blanka minden reggel iskolabusszal ment. Ez azt jelentette, hogy elég korán kellett kelnie és délután elég fáradtan és meglehetősen pukkancsként ért haza, de reméljük nap köznem jól érezte magát. Ragaszkodott hozzá, hogy edzés napokon menjek érte korábban, hogy odaérjen kezdésre, úgyhogy jó sokat autóztam a héten, de örültem, hogy ott akar lenni edzésen, úgyhogy megtettem érte ezt.

Boriról nem tudtunk túl sokat a héten, a tábori blogon láttunk néha képeket róla, meg a Blanki néha bezámot arról, hogy látta a Borit. A szülinapján állítólag még adott neki cukrot is és boldog szülinapot kívánt a 11 éves tesójának.

Aztán szombaton reggel mentem érte és nagyon vidáman köszöntött, csomót mesélt, úgy tűnik, hogy nagyon jól érezte magát!

Ami viszont a képeken nem látszik, az az, hogy mostanában elég gyakran előfordul, hogy Bori enyhén szólva nem igazán elviselhetően viselkedik - különöen velem. Gondolom, ez része a felnőtté válásnak, de a teljes kiborulástól és magából kiforduló ordítozástól az ajtócsapkodáson és szobájába zárkózáson keresztül minden van itt. Barnus a mai "összecsapás" után oda is jött hozzám és megölelt, majd azt mondta, hogy "én azért szeretlek, akkor is ha a Bori nem".
Mindezek mellett azért örült a szülinapi ajándékoknak (bár teljesen kiborult, hogy a cipőt, amit nagyon akart, mert a Sonya-nak is olyan van nem kapta meg...), a leveleknek, amiket írtam neki a táborba és ma reggel azért jött fel az ágyamba rögtön ébredés után, hogy kiterveljük a szülinapjat megünneplő különleges Mama-Bori napot, amikor majd elmegyünk moziba, meg ilyenek.

Szóval, iszonyúan hiányzott, mikor nem volt itt, de most már nem bánnám, ha megint menne.
Na, jó, egy kicsit bánnám...

Elballagott

Bori már nem megy többet általános iskolába, irány a middle school. Nem értem, hogy történhetett ez...

Frizbi foci labdával

ELőször csak a Mama akart elmenni a Starbuck's-ba kávéért és hívott engem is, hogy menjünk együtt. Mondjuk azt is mondta, hogy előtte le kell zuhanyoznom, mert focimeccsem volt délelőtt, de ezt sikerült elkerülnöm.
Aztán a lányok is elkezdtek érdeklődni, és egy ideig úgy volt, hogy négyen megyünk akkor, gyalog, meg elvisszük a Bodzát is. Végül is aztán mégis az autózás mellett döntöttünk, mert a Mama kitalálta, hogy akkor már menjünk el a Lucia Crest parkba is utána, mert ott van játszótér, foci-mező és Bodza is tud póráz nélkül szaladgálni.
Amikor tolattunk kifelé az autóval, akkor viszont megjött a Papa, és neki is volt kedve jönni, úgyhogy végül is mindannyian együtt mentünk!

Szuper volt.

Ezen kívül a hétvégén volt még egy csomó focimeccsem, a Bori pedig szülinapi buliban is volt és a sátrat is leszedtük, mert kicsit beáázott az alja.

De ami még jobb, az az, hogy a jövő héten vége van az iskolának, és kezdődik a nyári szünet!!!