Monday, July 8, 2019

Újra Magyarországon

A jó hosszú autózás után szombaton este megérkeztünk vissza Nagyiékhoz, nagy volt az öröm!
Hogy kimozogjuk magunkat gyorsan be is ugrottunk a medencébe egy nagyot pancsolni, aztén együtt vacsoráztunk egy nagyot.

A vasárnap délelőttöt pihenéssel töltöttük el, nem volt nagy kedvünk semmi különlegeset csinálni, de azért az szuper volt, hogy átjött Bendegúz és lehetett Doktor Factor-t játszani.
Aztán mi a Mamával elmentünk még egy nagy bevásárló körütra - végül is a Corvin Plazában kötöttünk ki. Volt ott minden!
Ott ettünk ebédet is és a végén a Mama kávézott, én meg ittam egy smoothie-t.
Ma pedig, hogy szép, kerekre zárjuk a Magyarországi nyaralásunkat BKV-ztunk egy jót: elmentünk a Városligetbe, ettünk gyros-t, ugráltunk a trambulinon, ettünk fagyit és jégkását, sétáltunk, köveket dobáltunk, megnéztük a Hősök terét és aztán hazajöttünk. Lili is eljött és elhozta Boldizsárt, a vége felé meg Bendegúz és Emma is csatlakoztak.















Szuper volt.

Aztán mikor visszaértünk Csepelre megint beugrottunk a medencébe és nagyot pancsoltunk öten, és persze aztán fagyizással búcsúztunk, mert azt úgy kell!

Friday, July 5, 2019

Strada delle 52 Gallerie

Megjártuk ma az 52 alagutas túrát a Monte Pasubio-n. Ez egy érdekes történelmi helyszín is amellett, hogy egy klassz túra. Az alagutak 1917-ben készültek a hegynek azon az oldalán, ami nehezebben járható, viszont nem volt kitéve az Osztrák-magyar hadsereg tüzérségének. A cél az volt az alagutak építésével, hogy az utánpótlást tuják biztosítani szamarakkal és az alagutak tették járhatóvá ezt a hegyoldalt.

Azért az út könnyűnek semmiképpen nem mondható: meredek (majdnem 2000 méter emelkedés), csúszós, sziklás az út, viszont az alagutak nagyon érdekessé teszik. A 6,3 km-es felfelé vezető útból több mint 2 km alagutakon át vezet. Némelyik nagyon rövid, mások hosszabbak és kell elemlámpa is ahhoz, hogy át tudj menni rajtuk, mert teljesen sötét a belsejük.
Kicsit nehezen indult a túránk, mert felfelé nagyon kanyargós út vezetett, amit a Blanki és én nehezen viselünk pocakliag. A Mamának meg nagyon kellett figyelni az utolsó szakaszon, mert a szuper-girbe-gurba út csak egy sávos volt, viszont jöttek szembe is. Hamar rájöttünk, hogy a beláthatatlab kanyarok előtt dudálni kell, ezzel tudatva a szembe jövőkke, hogy vigyázzanak. Azért így is volt egy-két érdekes helyzet.

A parkolóból még menni kellett egy nagy kaptatón fel a túra induló pontjáig, ami néhányunknak nem tetszett annyira, de mikor elértük az első alagutat, akkortól már mindenki élvezte a túrtát.


 

 

Itt van sok-sok kép ami a kirándulás alatt készült (nem az alagút bejáratáról):







 
















A célbaérés nagyon jól esett, a Rif. Achille Papa menedékházban jót ettünk és pihentünk egy nagyot.




Lefelé a hegy másik oldalán mentünk, a kicsit hosszabb, de sokkal lankásabb Strada degli Scarubbi-n mentünk és összesen legalább 10 mérföldet tettünk meg, olyan este 6 órára értünk vissza az autóhoz egy kis fagyizás után.

Nem semmi teljesítmény volt!

A nagy túra közben sem feledkeztünk meg a két Nagypapánkról, akiknek ma és tegnap van-volt a szülinapja! Sok puszit küldünk nekik innen is!