Reméljük, mindenki ilyen jól szórakozik az óév búcsúztatásakor, mint mi: (és még csak reggel 9 óra múlt!)
Saturday, December 31, 2011
Boldog Új Évet!
Sok szeretettel kívánunk mindenkinek minden kellemeset 2012-re: boldogságot, szerencsét, örömöket és vidámságot.
Friday, December 30, 2011
Tűz, most!
Noshát, nem vártuk ki az utolsó napot az évben, még ma, a Miki szülinapjára való tekintettel (éljen Miki, éljen soká!) meggyújtottuk az egyik farakást! Akkora nagy tűz lett!!!
Azért maradt holnapra is egy rakás, klassz lesz azt is meggyújtani, és talán sütögetni is kicsit.
Ma délelőtt pedig végre újra geolázádtunk! Elmentünk az egyik közeli parkba, és három geoládát is megtaláltunk, na, meg játszótereztünk is egyet.
Az első ládát először feladtuk, mert nem találtuk (szerintem ezen a képen is rajta van, ami az odaérkezésünk pillanatában készült, de akkor nem láttuk meg).
De aztán találkoztunk egy kedves családdal, akik először elirányítottak minket egy olyan ládához, amit eredetileg nem is kerestünk (azt egy cuki kis nyuszi őrizte és könnyen megtaláltuk), 
aztán, mikor visszafelé jöttünk, és megköszöntük nekik, akkor mondták, hogy az elsőt igazából ők rejtették el, és ha akarjuk, segítenek. Akartuk, úgyhogy mondták, hogy keressünk egy nagyon neonzöld darabot a jobb oldali cédrus lombjában, és ott van. Így visszamentünk, és a Mama rögtön meg is találta. Jó trükkös volt! Nagyon picike a konténer, és teljesen olyan zöld, mint a lomb, de ez a kis neonzöld darabka elárulta végül.
A második ládát a Nagyi találta meg, mindenféle GPS segítség nélkül, közel a tóhoz. Nagyon ügyes!
Szóval, sikeres vadászat volt, és utána még egy jót ebédeltünk is a kínai all-you-can-eat-ben! Az ebéd után mi a Papával és a Nagyival elmentünk a henteshez, és szereztünk (kapaszkodjatok meg): marhahúst, két kacsát éééééés békacombot is! Izgi!
Azért maradt holnapra is egy rakás, klassz lesz azt is meggyújtani, és talán sütögetni is kicsit.Ma délelőtt pedig végre újra geolázádtunk! Elmentünk az egyik közeli parkba, és három geoládát is megtaláltunk, na, meg játszótereztünk is egyet.
Az első ládát először feladtuk, mert nem találtuk (szerintem ezen a képen is rajta van, ami az odaérkezésünk pillanatában készült, de akkor nem láttuk meg).
De aztán találkoztunk egy kedves családdal, akik először elirányítottak minket egy olyan ládához, amit eredetileg nem is kerestünk (azt egy cuki kis nyuszi őrizte és könnyen megtaláltuk), 
aztán, mikor visszafelé jöttünk, és megköszöntük nekik, akkor mondták, hogy az elsőt igazából ők rejtették el, és ha akarjuk, segítenek. Akartuk, úgyhogy mondták, hogy keressünk egy nagyon neonzöld darabot a jobb oldali cédrus lombjában, és ott van. Így visszamentünk, és a Mama rögtön meg is találta. Jó trükkös volt! Nagyon picike a konténer, és teljesen olyan zöld, mint a lomb, de ez a kis neonzöld darabka elárulta végül.A második ládát a Nagyi találta meg, mindenféle GPS segítség nélkül, közel a tóhoz. Nagyon ügyes!
Szóval, sikeres vadászat volt, és utána még egy jót ebédeltünk is a kínai all-you-can-eat-ben! Az ebéd után mi a Papával és a Nagyival elmentünk a henteshez, és szereztünk (kapaszkodjatok meg): marhahúst, két kacsát éééééés békacombot is! Izgi!
Thursday, December 29, 2011
Projekt Nagypapával
Nincs itt szükség különleges programra, nekünk már az borzasztó nagy öröm, ha a Nagyival és a Nagypapával nekiállunk a tereprendezésnek, 
és talicskával idehozzuk a házhoz a gyújtósnak valót a messzi hatalmas farakásból.
Mivel én építőmester szeretnék lenni, amikor felnövök (Barnus, the builder), azért nagyon jó, hogy már most tudok gyakorolni, és ma el is készítettük a Nagypapával életem első építményét, ezt a téglából kirakott tüzifa-tartót.
Tele is rakodtuk rendesen. 
Lesz mivel begyújtani!
A projekt közben, meg aztán délután is, mikor a Mama és a Papa moziban voltak, mi meg a pihenés és filmnézés után kijöttünk kosarazni a Nagypapával a szép időbe (én nyertem, 28-6-ra!), akkor is azon elmélkedtünk, hogy hogyan fogunk egy nagy-nagy tüzet gyújtani a hatalmas farakásból, meg sütni rajta marshmellow-t szilveszterkor.
Mindenki szerint ez valami borzasztóan jó ötlet, és reméljük meg is tudjuk valósítani!
és talicskával idehozzuk a házhoz a gyújtósnak valót a messzi hatalmas farakásból.
Mivel én építőmester szeretnék lenni, amikor felnövök (Barnus, the builder), azért nagyon jó, hogy már most tudok gyakorolni, és ma el is készítettük a Nagypapával életem első építményét, ezt a téglából kirakott tüzifa-tartót.
Tele is rakodtuk rendesen. 
Lesz mivel begyújtani!A projekt közben, meg aztán délután is, mikor a Mama és a Papa moziban voltak, mi meg a pihenés és filmnézés után kijöttünk kosarazni a Nagypapával a szép időbe (én nyertem, 28-6-ra!), akkor is azon elmélkedtünk, hogy hogyan fogunk egy nagy-nagy tüzet gyújtani a hatalmas farakásból, meg sütni rajta marshmellow-t szilveszterkor.
Mindenki szerint ez valami borzasztóan jó ötlet, és reméljük meg is tudjuk valósítani!
Wednesday, December 28, 2011
Vendégség
Igaz, hogy a vacsoránál még nem ülhetek oda a nagy gyerek-asztalhoz (nincs is hely), 
de azért, mikor egy hatalmas kinti szaladgálás
után bejöttünk, és a többiek: Barnus, Bori, Rita és Isti idebent kezdtek el bújócskázni, akkor egy idő után én is csatlakoztam hozzájuk.
Együtt bandáztunk, nagyot, és a vacsora után csak azért nem másztam be én is a Borival és a Ritával együtt a mosógépbe, mert a Mama hamarabb odaért, és ránk ripakodott, hogy ezt nem szabad csinálni.
Úgyhogy, akkor inkább visszatértünk a bújócskához, meg az ágyon ugráláshoz (de igazából azt sem szabad csinálni).
Én nem bántam volna, ha a zongorakoncert után, amit a Bori és Barnus rögtönzött, s Rita táncolt is hozzá szépen, én meg énekeltem, még maradtak volna az új barátaink, de azért nekik is haza kellett menni, és mi is rájöttünk hamar, hogy az ember kifárad a nagy hancúrozásban, úgyhigy igazán jól esik utána egy nagy alvás.
de azért, mikor egy hatalmas kinti szaladgálás
után bejöttünk, és a többiek: Barnus, Bori, Rita és Isti idebent kezdtek el bújócskázni, akkor egy idő után én is csatlakoztam hozzájuk.
Együtt bandáztunk, nagyot, és a vacsora után csak azért nem másztam be én is a Borival és a Ritával együtt a mosógépbe, mert a Mama hamarabb odaért, és ránk ripakodott, hogy ezt nem szabad csinálni.Úgyhogy, akkor inkább visszatértünk a bújócskához, meg az ágyon ugráláshoz (de igazából azt sem szabad csinálni).
Én nem bántam volna, ha a zongorakoncert után, amit a Bori és Barnus rögtönzött, s Rita táncolt is hozzá szépen, én meg énekeltem, még maradtak volna az új barátaink, de azért nekik is haza kellett menni, és mi is rájöttünk hamar, hogy az ember kifárad a nagy hancúrozásban, úgyhigy igazán jól esik utána egy nagy alvás.
Tuesday, December 27, 2011
Talán otthon is
Reméljük, otthon is valahogy így néz most ki a pince.
Mi a Bryan-i Children's Museumban rontottunk és bontottunk ma délelőtt nagy lelkesedéssel. Hogy Jim mire jutott a hasonló otthoni projektben arról majd beszámolunk 5-e után.
A múzeum felnőtt szemmel amúgy nem egy nagy szám, de szerencsére a gyerekek minden részében megatlálták azt, amit élvezni tudtak, így egy kellemes másfél órát töltöttünk el ott. Legjobban a műalkotásos részt használtuk ki, készültek festmények, ragasztmányok nagy mennyiségben. Bori olyan alaposan bele tud merülni ebbe a fajta tevékenységbe, hogy öröm nézni
és Blanki is egyre ügyesebben alkot már.
Délutánra meg annyira kimelegedett, hogy még pulcsit sem kellett venni a kint játékhoz, volt is nagy ugrabugrálás,
hintázás,
mászókázás, 
csúszdázás, kocsihúzás és kosárlabdázás.
Egy ponton a kettővel balra lévő szomszéd lovait is megnéztük közelebbről, ők is nagyon kíváncsiak voltak ránk.
Persze Honey kutyusról sem feledkeztünk el, ő amúgy elég félénk kutyus és labdázni sem igazán szeret, de azért a csirkehusiért igen hálás, és a gyerekeknek is mindig megengedi, hogy a pocakját megdögönyözzék.
Mi a Bryan-i Children's Museumban rontottunk és bontottunk ma délelőtt nagy lelkesedéssel. Hogy Jim mire jutott a hasonló otthoni projektben arról majd beszámolunk 5-e után.A múzeum felnőtt szemmel amúgy nem egy nagy szám, de szerencsére a gyerekek minden részében megatlálták azt, amit élvezni tudtak, így egy kellemes másfél órát töltöttünk el ott. Legjobban a műalkotásos részt használtuk ki, készültek festmények, ragasztmányok nagy mennyiségben. Bori olyan alaposan bele tud merülni ebbe a fajta tevékenységbe, hogy öröm nézni
és Blanki is egyre ügyesebben alkot már.
Délutánra meg annyira kimelegedett, hogy még pulcsit sem kellett venni a kint játékhoz, volt is nagy ugrabugrálás,
hintázás,
mászókázás, 
csúszdázás, kocsihúzás és kosárlabdázás.Egy ponton a kettővel balra lévő szomszéd lovait is megnéztük közelebbről, ők is nagyon kíváncsiak voltak ránk.
Persze Honey kutyusról sem feledkeztünk el, ő amúgy elég félénk kutyus és labdázni sem igazán szeret, de azért a csirkehusiért igen hálás, és a gyerekeknek is mindig megengedi, hogy a pocakját megdögönyözzék.
Monday, December 26, 2011
Snoopy karácsony
Képzeljétek el, most itt vagyunk a Cica Nagyiék házában, és itt is van karácsonyfa, és ma reggel, mikor végre mindenki elkészült, itt is meg lehetett nézni az ajándékokat! És kaptam egy csomó SnoopyCharlieBrown-t, nagyon jó!
Ehhez először is fel kellett kelni korán, aztán beülni az autóba, aztán beülni az egyik repülőbe, aztán leszállni és várni egy csomót (közben néztünk Snoopyt), aztán megint felszállni egy másik repülőre, ott aludni, aztán nézni még Snoopyt, aztán leszállni, aztán meg még autózni egy csomót. Akkor már végre itt voltunk és lehetett vacsorázni (engem csak ez az egy dolog tartott valamennyire életben, míg hazaértünk Austinból, meg a ragtapaszok a Mama pénztárcájában). Utána fürödtünk a nagy kádban, mesélt nekem a Nagypapa az AnnaPetiGergőből
és aludtunk egy nagyot, én a szuper új matracomon, ahová a Mama odafekszik mellém, míg elalszom.
Aztán reggel egykismalacröfröfröföt énekelgetve ébredtem, és mikor a Mama is készen állt, hogy kijöjjünk megnézni a játékokat, akkor együtt felfedeztük újra a terepet.
Elég sokat kellett várni, mire végre mindenki előkerült, hogy kibonthassuk az ajándékokat, de aztán sikerült,
és a Barnus kapott Legot meg Hexbugokat, a Bori princess ruhát, Barbie-t meg kifestőt és pörgetős festőt is. 
Én pedig Snoopy-t! Charile Brown-t! 
És még Woodstock-ot is!!! Meg Snoopy-s pólókat! Húúúúúú!
Nagyon jó volt!
Aztán délelőtt játszottunk egy csomót először bent, aztán kint is. Hátra mentünk a játszótérre is, lehetett csúszdázni és hintázni, és sajnos a Bori leesett a mászókáról, nagyot nyekkent. A Mama nagyon megijedt, mert a hátára esett és a fejét is beütötte, de szerencsére a föld nagyon puha a sok esőtől, úgyhogy nem lett semmi baja.
Ez után átmentünk a szomszédék házához, mert a Nagyi vigyáz most Honey kutyusra, aki egy border collie, és nagyon aranyos, csak egy kicsit nagy. Úgyhogy nekem tetszik, de azért inkább messziről nézegetem, de a Mamával odamegyek azért megsimizni is.
Barnus és Bori nagyon jóban vannak vele, még szót is fogad nekik, ha mondják neki, hogy "sit". Délután is átmentünk egyszer, akkor meg is ette szépen az ennivalót, amit vittünk neki.
Ebéd után pihentem egyet a klassz ágyamban, később pedig a Papát szórakoztattam mindenféle könyvekkel, amíg a többiek bevásároltak. Este aztán újra közeli kapcsolatba kerültem a Bende féle jó téliszalámival, és újra nagyot fürödtünk a buborékos kádban. Micsoda szuper dolog ez!
Ehhez először is fel kellett kelni korán, aztán beülni az autóba, aztán beülni az egyik repülőbe, aztán leszállni és várni egy csomót (közben néztünk Snoopyt), aztán megint felszállni egy másik repülőre, ott aludni, aztán nézni még Snoopyt, aztán leszállni, aztán meg még autózni egy csomót. Akkor már végre itt voltunk és lehetett vacsorázni (engem csak ez az egy dolog tartott valamennyire életben, míg hazaértünk Austinból, meg a ragtapaszok a Mama pénztárcájában). Utána fürödtünk a nagy kádban, mesélt nekem a Nagypapa az AnnaPetiGergőből
és aludtunk egy nagyot, én a szuper új matracomon, ahová a Mama odafekszik mellém, míg elalszom.Aztán reggel egykismalacröfröfröföt énekelgetve ébredtem, és mikor a Mama is készen állt, hogy kijöjjünk megnézni a játékokat, akkor együtt felfedeztük újra a terepet.
Elég sokat kellett várni, mire végre mindenki előkerült, hogy kibonthassuk az ajándékokat, de aztán sikerült,
és a Barnus kapott Legot meg Hexbugokat, a Bori princess ruhát, Barbie-t meg kifestőt és pörgetős festőt is. 
Én pedig Snoopy-t! Charile Brown-t! 
És még Woodstock-ot is!!! Meg Snoopy-s pólókat! Húúúúúú!Nagyon jó volt!
Aztán délelőtt játszottunk egy csomót először bent, aztán kint is. Hátra mentünk a játszótérre is, lehetett csúszdázni és hintázni, és sajnos a Bori leesett a mászókáról, nagyot nyekkent. A Mama nagyon megijedt, mert a hátára esett és a fejét is beütötte, de szerencsére a föld nagyon puha a sok esőtől, úgyhogy nem lett semmi baja.
Ez után átmentünk a szomszédék házához, mert a Nagyi vigyáz most Honey kutyusra, aki egy border collie, és nagyon aranyos, csak egy kicsit nagy. Úgyhogy nekem tetszik, de azért inkább messziről nézegetem, de a Mamával odamegyek azért megsimizni is.
Barnus és Bori nagyon jóban vannak vele, még szót is fogad nekik, ha mondják neki, hogy "sit". Délután is átmentünk egyszer, akkor meg is ette szépen az ennivalót, amit vittünk neki.Ebéd után pihentem egyet a klassz ágyamban, később pedig a Papát szórakoztattam mindenféle könyvekkel, amíg a többiek bevásároltak. Este aztán újra közeli kapcsolatba kerültem a Bende féle jó téliszalámival, és újra nagyot fürödtünk a buborékos kádban. Micsoda szuper dolog ez!
Sunday, December 25, 2011
Texasból
Reggel felkeltünk Madisonban, estére egy hosszú, eseménytelen (majdnemhogy kellemes -csak azért nem teljesen kellemes, mert Austin után még autózni kell és az már tényleg túl hosszú) utazás után megérkeztünk College Stationbe! Van csodaszép karácsonyfa és a gyerekek szinte azonnal újra megbarátkoztak a nagyszülőkkel. Alig várjuk, hogy kipróbálhassuk az itteni sok-sok játékot és kibonthassuk holnap reggel az ajándékokat!
Saturday, December 24, 2011
Végre itt a karácsony!
Nagyon vártuk már, és most elérkezett. Igazán csodás délután/este volt. Talán látszik a képeken is.
Itt pedig egy nagyon sötétre sikerült videó az immár teljesen kiürített pincéből, ahol a fiúk nagyot játszottak az új távirányítós helikopterrel.
Holnap pedig irány Texas!
Friday, December 23, 2011
Holiday Brunch előadás
Ma különleges reggel volt az iskolában, eljöttek a családjaink és meghallgatták, hogy milyen ügyesen olvassuk fel a saját írásainkat,
aztán meg a zenés színdarab következett, amiben sok-sok állat szerepelt. (Én a bal oldalon állok, a sor elején. Vigyázat, hosszú videó!)
A végén pedig jött a brunch, minedenféle finomságot ettünk!
Thursday, December 22, 2011
Egyedül az állatkertben
Ma reggel, miután a Barnus elment az iskolába és mind elkészültünk, elvittük a Papát a dolgozóba, aztán pedig elmentünk bevásárolni a Mamával. Lánynap!
Nagyon sokat segítettünk a Mamának a Blankival, mert szinte mindent. amit vásároltunk, a mi kocsinkban vittük el egészen a pénztárig.
Nagyon jó volt, mert a végén kaptunk mind a ketten 8-8 matricát a bácsitól, rögtön fel is ragasztottuk őket az autósülésekre meg a kabátunkra.
A bevásárlás után pedig nem haza jöttünk, hanem a Mama egyszer csak megkérdezte, hogy "ki akar elmenni az állatkertbe?"! Persze, mi mind a ketten akartunk, úgyhogy irány az állatkert! Én vittem a legújabb kedvencemet, Bambit is.
Nem volt nagyon hideg, de azért picit havas volt minden, úgyhogy szinte senkivel sem találkoztunk az állatkertben.
Szerencsére azért az állatok ott voltak, és némelyik eléggé csodálkozott, hogy mit keresünk mi ott?
A benti állatok legtöbbje nagyon érdeklődött irántunk és mindenféle kunsztokat meg érdekességeket csináltak. A fókák most igazán szuperül érezték magukat a hidegben, és a vidrák meg akkorákat ugráltak a vízbe, hogy csak na. Egyedül a nagyon hangos ara papagájok nem tetszettek nekünk annyira.
A discovery részben jó sok időt töltöttünk el, megnéztünk mindent a nagyítókkal, most aztán volt időnk rá.
A végén választhattunk egy kis ajándékot magunknak a boltban, úgyhogy én pillangóvá változtam.
Nagyon szuper volt a délelőttünk!
Nagyon sokat segítettünk a Mamának a Blankival, mert szinte mindent. amit vásároltunk, a mi kocsinkban vittük el egészen a pénztárig.
Nagyon jó volt, mert a végén kaptunk mind a ketten 8-8 matricát a bácsitól, rögtön fel is ragasztottuk őket az autósülésekre meg a kabátunkra.A bevásárlás után pedig nem haza jöttünk, hanem a Mama egyszer csak megkérdezte, hogy "ki akar elmenni az állatkertbe?"! Persze, mi mind a ketten akartunk, úgyhogy irány az állatkert! Én vittem a legújabb kedvencemet, Bambit is.
Nem volt nagyon hideg, de azért picit havas volt minden, úgyhogy szinte senkivel sem találkoztunk az állatkertben.
Szerencsére azért az állatok ott voltak, és némelyik eléggé csodálkozott, hogy mit keresünk mi ott?A benti állatok legtöbbje nagyon érdeklődött irántunk és mindenféle kunsztokat meg érdekességeket csináltak. A fókák most igazán szuperül érezték magukat a hidegben, és a vidrák meg akkorákat ugráltak a vízbe, hogy csak na. Egyedül a nagyon hangos ara papagájok nem tetszettek nekünk annyira.
A discovery részben jó sok időt töltöttünk el, megnéztünk mindent a nagyítókkal, most aztán volt időnk rá.
A végén választhattunk egy kis ajándékot magunknak a boltban, úgyhogy én pillangóvá változtam.
Nagyon szuper volt a délelőttünk!
Wednesday, December 21, 2011
2000.
Tegnap az iskolában pakolgattam a gyerekek rajzait hazavitelre, és ezt találtam:
(My hope and dream is to go back to Hungary in the summer / Azt remélem, hogy a nyáron elmegyünk Magyarországra)
Aztán fejrevaló állatdíszt készítettünk a gyerekekkel a pénteki nagy színi előadáshoz, például medvéset, farkasosat és fókásat. Nagyon jól sikerültek!
A végén, mikor eljöttem, akkor odajött hozzám Lola és átadtott egy kis ajándékot: sütit, amit Ms. McGuire sütött, szépen becsomagolva, és ezt a kártyát, amit Barnus írt az osztály nevében.
(My hope and dream is to go back to Hungary in the summer / Azt remélem, hogy a nyáron elmegyünk Magyarországra)Aztán fejrevaló állatdíszt készítettünk a gyerekekkel a pénteki nagy színi előadáshoz, például medvéset, farkasosat és fókásat. Nagyon jól sikerültek!
A végén, mikor eljöttem, akkor odajött hozzám Lola és átadtott egy kis ajándékot: sütit, amit Ms. McGuire sütött, szépen becsomagolva, és ezt a kártyát, amit Barnus írt az osztály nevében.
Subscribe to:
Posts (Atom)
