Sok hűhó

Teljesen el tudok eseredni, ha a Bori elveszi a helyemet a kicsi trambulinon, pedig az az én helyem, és akkor kiabálok és sikítok, és még jobban kiabálok ha a Mama megpróbálja elmagyarázni, hogy az nem az enyém, és nem lehet így kiabálni.
Akkor is kiabálok és sikítok, ha a pihenés után a Mama és a Bori el akarnak menni korcsolyázni és azt mondja a Mama, hogy addig akkor inkább ne nézzünk tévét, mert akkor a Bori kimarad belőle és az nem fair, de akkor én nem nézhetek, ahogy szoktunk, és az nagyon elkeserítő.

Aztán addig kiabálok és sikítok, amíg csak tudok, de végül is abbahagyom, mert attól még nem lesz az enyém a kicsi trambulin, vagy a tévénézés. Sajnos.

Viszont az mindig segít, hogyha már lenyugszom, hogy odabújhatok a Mamához, és akkor általában találunk valami megoldást mégis.

Például, hogy egyszer a Bori urgál egyszer én. Vagy, hogy én is elmegyek korcsolyázni a Mamáékkal és aztán, mikor mind megjövünk, akkor nézzük a tévét.

Csak kicsit nehéz addig, míg kiderül, hogy így is lehet.

Nem is kell kabát!

Délutánra olyan meleg lett itt a Nagyiéknál, hogy nem is kell semmit felvenni kintra, sőt, a Mama még a rövidnadrágokat is emlegetni kezdte, mikor visszajöttek a Papával a moziból.
Azért végül is azt nem vettük fel.

De így is nagyon jó volt kint játszani, csak arra kell figyelni, hogy amikor kimegyek, akkor a Bodza ne szaladjon velem, mert akkor megszökhet. Eddig csak kétszer engedtem ki véletlenül, és mind a kétszer sikerült elkapni.
A Nagyi csinált neki egy klassz elkerített részt a hátsó ajtónál, oda szokott kiülni a Papával, vagy a Mamával amúgy. De amikor mi kint vagyunk elöl, akkor ő is oda akar jönni, olyankor rá kell tenni a pórázt.

Estére mindannyian jól kifáradtunk, mert annyi mindent kellett játszani.

Megmutatom azt is, hogy milyen jól áll nekem a Nagypapa cowboy kalapja!

Bodza első road trip-je

Tegnap reggel 9 után kicsivel elindultunk otthonról és ma este 6 óra után kicsivel megérkeztünk Nagyiékhoz Texasba!
Nem mondom, hosszú út volt, de én egyáltalán nem unatkoztam, sőt!
Plusz velünk jött a Bodza is, és így még érdekesebb volt az utazás.

A GPS szerint kicsivel több, mint 18 órát kell vezetni összesen (kb. 1200 mérföld), hogy ideérjen az ember, de nekünk persze ennél sokkal tovább tratott az út, mert sokszor meg kell állni: ebédelni, vacsorázni, wc-re menni, nyújtózkodni, szaladgálni Bodzával. Meg tankolni.
Az éjszakát Wichitában töltöttük (az Kansasban van), először Iowán mentünk keresztül, aztán Misourri-ban is voltunk egy kicsit mielőtt Kansasban értünk.

A hotel nagyon jó volt, és bár késő volt már (fél 10 körül értünk a szobába)

mindenki annyira ugri-bugri volt, hogy úgy döntöttünk, úszizunk egyet még alvás előtt. Ennek viszont Bodza nem örült annyira, mert ő nem jöhetett, hanem a szobában kellett maradnia. Nyüszített és kaparta az ajtót, mikor lementünk, úgyhogy a Papa és én csak olyan 5 percet voltunk a medencében, mert nagyon sajnáltuk Bodzát (meg a víz is nagyon hideg volt). Végül is a lányok is hamar feljöttek, és aztán nagy nehezen elaludtunk.
Főleg az volt a nehéz az elalvásban, hogy a Bodza folyton ugatott és morgott, amikor valaki elment az ajtónk előtt, vagy beszélgetett a folyosón...

Reggel én korán keltem, játszottam kicsit a Mama telefonján, meg örültem a Bodzának, aztán mentünk reggelizni a Papával. Mikor a lányok is elkészültek, akkor már indultunk is tovább.

College Stationbe érve gyorsan szereztünk a Nagyi szülinapjára tortát és virágot, aztán már robogtunk is a Dowling Roadra! Nagy volt az öröm!

Gyorssan bejártunk a házat, megvacsoráztunk, aztán felköszöntöttük a Nagyit! Nagyon örült Bori festményének és a többi ajándéknak is!

Holnap meg megyünk az HEB-be! :)

Legacy party

A Legacyban annyira jó bulizni, hogy idén is oda szerveztük a szülinapomat. 25-en voltunk, és nagyon szuper volt!

Összesen 175 dollárt gyűjtöttem össze (ajándékok helyett) a party-n, és ebből fogunk az osztályomba könyveket venni, meg még ami kell. Nagyon örülök neki!

Szülinapunk

Most már együtt 48 évesek vagyunk a Papával!

Én mondjuk nem akartam annyira még 10 lenni, bár mindenki nagyon oda van érte, de jó volt nekem a 8 és a 9 is, a 10 az valahogy már olyan sok. De végül is mindegy.

Viszont az ajándékaimnak és a tortának nagyon örültem, és a Papa is!
Én kaptam egy távirányítós autót a lányoktól, egy saját készítésű képregényt (szuper babánról) Boritól, egy könyvet az eddigi életemről (a blog alapján), ééééés egy laptop számítógépet (aminek a felét én fizettem a saját pénzemből)!!! Nagyon szuper!

A Papa kapott egy Hakeem Olajuvon bobblehead-et, és közösen kaptunk jegyet a Badgers-Gophers hokimeccsre!

Aztán megettük majdnem az egész gyümölcstortát, amit a Mama és a Blanki együtt sütöttek nekünk ma délelőtt. A Bori is evett belőle, de a Blanki inkább csak a saját csokis cupcake-jét dekorálta és ette meg.

A távirányítós autómat a Bodzának is megmutattam később, és először nem tudta mire vélni, aztán nagyon megugatta. Vicces!

Közeledik a karácsony

Úgyhogy a hétvégén két vendégség is volt nálunk.
Szombaton a Pabellon és az Anderson család jött el hozzánk Pictionary-t játszani és taco-t vacsorázni.

 

Vasárnap pedig Dan és Dione jöttek Dicecapades-t játszani és stake-et enni. Szóval, jó sokat főzött Bence és jó sokat szórakoztunk.

Ma délelőtt volt a gyerekek karácsonyi zongora koncertje, a repülőtéren! Nagyon jól sikerült, nagyon büszkék vagyunk mindhármukra!
Ez itt a Jingle Bells, trióban.

Elsa balett!

Én főleg azért akartam nagyon meggyógyulni tegnap, mert tudtam, hogy ma délután van az utolsó balettóránk ebben a session-ben, és akkor lesz az Elsa tánc! Nagyon vártam már.
Szrencsére ma reggel, mikor felébredtünk mindannyian nagyon jól voltunk már, úgyhogy Barnusék mentek iskolába, és oviba, és után tornaórára mindannyian.
Ezt az új tornaórát, ami a Boriékkal van, ezt nagyon szeretem amúgy!!!

A torna után felkaptuk Papát és mindannyian mentünk a balettre, megnézni engem! Nagyon ügyes voltam, azt mondták, itt vannak fényképek.

A nap másik nagy eseménye pedig az, hogy a Bodzának levágták a szőrét, és ezért most fele akkora, mint volt, plusz teljesen úgy néz ki, mint egy kis uszkár. Nézzétek:

Nem a szokásos keddi poszt

Tegnap éjszaka fél 11-kor Blanka felriadt arra, hogy hánynia kellett. Szinte ugyanabban a percben Barnus is ugyanezt érezte. Bori is felébredt, de ő csak egy fél óra műlva hányt.

És ez így ment egész éjszaka ezután.
Barnust és Blankát hamarosna leköltöztettük a matracukkal együtt a földre, hogy gyorsabban kiérjenek a fürdőszobába, de nem volt nagyon sikeres a dolog, így is minden csupa kosz lett. Pedig még vödröket és lavórokat is bevetettünk.
Végül olyan 2 és 3 között el tudtunk aludni, és reggelig csak pár további baleset fordult elő. A mosogatógép folyamatosan ment.

Reggel aztán mindenki leköltözött a kihúzott piros kanapéra, betegnek lenni. Nem volt iskola, torna és uszi csak pihenés egész nap.

Délelőtt még volt pár hányás, aztán szépen lassan elkezdtek lenyugodni a kis pocakok, sőt ebéd körülre már éhesek is lettek, a húsleves nagyon ízlett mindenkinek.

A pihenés alatt a lányok aludtak, Barnus már elég virgonc volt, aztán délután már mindenki kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba. Ettek egy kis cheeriost snack-re, levest vacsorára, és estére rendbejöttek. Legalábbis nagyon remélem!

Barnussal még este befejeztük az újabb book report projektjét, egy klassz függő mobilt csináltunk a könyve szereplőiről.

Elaludni nehezen sikerült, talán túl fáradtak voltak, de azért 10 óra körülre mind a hárman aludtak.