Annyira szuper látni, hogy milyen ügyes, kedves és figyelmes Barnus a kicsikkel, most már a gym-ben is, mint betanuló-edző! Callie, akivel együtt vezettek már egy pár órát nagyon meg van elégedve Barnussal és csupa jót mondott róla. Itt éppen együtt labdáznak a ma reggeli ovis-csoporttal.
Nagyon büszke vagyok rá!
Elrohant az első hét, megnyitott az új gym! Olyan gyorsan ment el az idő, hogy még képek is alig készültek, de azért a hét vége felé már tudtam kicsit lélegzethez jutni, és csináltam párat.
Itt vannak a kedvenceim:
 |
| Sara, aki a bal oldalon áll egy volt tanitványom és most már nálunk fog dolgozni! |
 |
| A szülinap-ünneplés szoba lassan készen áll (és itt lehet pihenni az edzőknek) |
 |
| Ő egy magyar kislány, Anci, nagyon ügyes - még a Middleton-i gym-ben ismertük meg |
 |
| Egy testvérpár akik együtt járnak órára |
Az első napokban főleg az izgalom uralkodott mint fő érzés, hogy mi hogy lesz, de aztán lassan átvette a helyét az öröm is, mert lassan kezdtük elhinni, hogy tényleg beindult a dolog és van egy saját tornaklubbunk! Ez nagyon klassz érzés, és néha meg kell állni átélni, mert persze mindig van valami, amit még csinálni kéne, meg ami nem tőkéletes, de azért ezt már elértük! Jönnek gyerekek, felnőttek, tornáznak és jól érzik magukat!
Mi is!
Már nagyon közel állunk a nyitáshoz, alakulnak a dolgok szépen!
Készül az ún. rod floor (olyasmi, mint egy nagyon hosszú, rugós ágy, amin lehet ugrálni):
Szombat délután elindultunk Minneapolis-ba Blankival a 7 államot összehozó regionális versenyre (Regionals), ahol vasárnap reggel 8-kor kezdődött az ő session-je.
Nagyon klassz volt együtt tölteni ezt a hétvégét kettesben Blankival, mindenféle kalandunk volt: hatalmas vihar az érkezéskor, fura éttermi vacsora, klassz szoba totál használhatatlan takaróval, sok-sok izgalom, és nagy siker! Második lett korláton, negyedik ugráson, jól sikerült a gerende és talaj gyakorlata és összetettben hatodik lett! Szuper örült és nagyon büszke (mi is)!
Vasárnap jó későn értünk haza, úgyhogy a ma reggel kicsit nehezen indult, de azért eljutott az iskolába.
És mostantól lehet új elemeket tanulni, ami egy jó kis változás a sok gyakorlat után.
Itt vannak a videók.
Na, ez nem volt egyszerű! Nem is mi akartuk csinálni, de a beszerelőket nem sikerült ideirányitani időben biztosan, úgyhogy csak nekiláttunk. Csomó buktatóba ütköztünk, de végül sikerült!
Szivacsgödör feltrambulinozva, szivaccsal feltöltve. Örök hála mindenkinek, aki hozzájárult: időt, energiát, tapasztalatot és szerszámokat kölcsönözve nekünk!
Már nagy az izgalom a május 2-i tervezett nyitás közeledtével iszonyú sokat dolgozunk a tornateremben mindannyian. Szépen halad minden előre (persze csomó zökkenővel), majd irok erről is.
Addig is itt van pár dolog, ami nem ezzel kapcsolatos, mert azért nem csak erről szól az élet!
Bencével megünnepeltük a 21-ik házassági évfordulónkat egy szuper elegáns étteremben:
Mai szuper finom ebéd a Nani étteremben (Dim Sum), amit Blanka és Bence választot, mert ők nyerték a tavaszi egyetemi kosárbajnokság (March Madness) tippelési versenyét. Ettünk Pekingi kacsát is! Nagyon finom volt.
Blankinak na volt az állami (state) versenye, level 6. Saját állitása szerint nem a legjobban sikerült, de azért csak negyedik lett ugráson, nyolcadik korláton és kilencedik összetettben - 3 érem! Nem semmi (az egész államban)!
Itt vannak a videók.
És itt van pár fénykép:
Néhány hónapja megkérdezte Hikari (a zongora tanárom), hogy van-e valamilyen darab, amit szivesen megtanulnék, hogy valaki másnap örömet okozzak vele. Egy kis gondolkodás után Mamával kitaláltuk, hogy Mozat Requiemjének Lacrimosa darabját választom, Breszi nagyi örömére (reméljük).
Itt van, reméljük, tetszik!
https://photos.app.goo.gl/PwvrGU2yJqTLyrpA8
Ez pedig itt a Marshmallow Rag, csak úgy, mindenkinek!
https://photos.app.goo.gl/RWoV6AqcNNpniAib8
Dokumentálni kell a nem jó dolgokat is, hogy emlékezzünk rá, hogy honnan sikerült felállni.
Szóval.
Január 31-én, hétfőn az edzésen Bori rosszul érkezett egy előre szaltóból (amit egy második is követett) és azonnal érezte, hogy a jobb térdével valami rossz történt. Akkor még nem fájt neki azonnal nagyon, de nem érezte biztonságosnak, hogy rá tudjon lépni, haza is ment hamarosan jegelni.
Másnapra sikerült szerezni egy gyerek ortopédiai időpontot, akkor már meg volt kicsit dagadva, de nem fájt továbbra sem nagyon, bár kinyújtani nem tudta teljesen. Azt mondták, hogy valószinűleg csak meghúzódott valami, de mi azért kértünk MRI-t a múlt beli rossz térd tapasztalataink miatt. Ezt sikerült is még azon a héten csütörtökön megejteni, ami kisebb csoda, mert általában hetekig kell várni egy ilyen időpontra.
Sajnos az MRI kimutatta, hogy részleges, magas fokú kereszt-szalag szakadás történt. Ezen nagyon elkeseredtünk.
Az eredmény hivatalossá válása után a következő lépés az volt, hogy egy gyerek-ortopéd-sport sebésszel beszéltünk (február 14-én), aki úgy gondolta, hogy nagy eselyjel rekonstrukciós műtétre lesz szükség. Ezt sikerült is beütemezni (először április közepére kaptunk időpontot, de aztán sikerült március 4-re átrakni). Közben Bori már egész jól tudott járni, az iskolában a millió lépcsőt is jól kezelte és fizikoterápia meg jegelés mellett edzésekre is tudott jönni (főleg korláton dolgozott csak persze, meg erősitett).
Most pénteken tehát eljött a műtét napja, az American Family Children's Hospital-ban volt ez (ahol annak idején a Barnus manduláját is kivették). Mindenki nagyon kedves volt itt, sőt két embert személyesen is ismertünk, mert tornász anyukák voltak (egy nővér és egy orvos). Délre mentünk be, jó sokat kellett várni éhesen és szomjasan Borinak, de elvoltunk. Izgultunk és aggódtunk.
Aztán olyan 6 után kicsivel jött a sebész doktornő és mondta, hogy minden jól sikerült, szerinte nagyon jó térd lesz ez. A szalag tényleg jól el volt szakadva, de nem kellett kivenni, csak "megerősiteni", egy a jobb comb szélső oldalán lévő int (IT band) használtak erre. Valahogy körbetekerték.
Bori már ébredezgetett, mikor bemehettem hozzá a megfigyelőbe és eltelt egy jó óra mire magához tért. Akkor szomjas volt és panaszkodott, hogy fáj a térde, de aztán ahogy jobban felébredt már nem mondta. Kapott vizet, kekszet és almalét, hamarosna mondták is, hogy akkor mehetünk haza.
Olyan fél 10 után értünk haza (5 percere van a kórház), a legnehezebb az autóból kiszállás és a lépcsőn felmászás volt. Aztán mentünk is aludni hamarosan.
 |
| A kék cső a jegelő masina tartozéka, ez körözteti a hideg vizet a tartály és a térdére erősitett hűtő-felület között |
Megnéztük a sebeket, nem vészesek, a sint is lehet néha pihentetni már, sőt a wc-re is el tud már menni egyedül Bori. Azért sokat kell neki segiteni még, úgyhogy nagyon jó, hogy a hétvégét itthon töltöttük együtt.
Hajrá gyógyulás!
Itt vannak új képek az épitkezés fejleményeiről:
- nagy szivacsgödör kiásva, bebetonozva:
 |
| Eddig jó! Az alját kibetonozták. |
 |
| Hoppá, itt van egy kis bibi: nem kéne vas a közepére! |
 |
| Ez a fal pedig rossz helyen van! Jujujj! |
 |
| Hurrá, kivették a vasakat! |
 |
| És a fal is átkerült oda, ahova akartuk! |
 | ||
Lehet önteni a betont.
|
 |
| Nagyon jó lett! |
 |
| Már meg is száradt. Olyan nagy, hogy nem is fér bele a képbe. |
- kis szivacsgödör lépcsővel és csúszdával:
 |
| A lépcsőn kell felmenni és beugrani a gödörbe, amiben lesznek a lila szivacskockák, utána pedig le lehet csúszdázni. |
- falak és plafon festés (és a világitás is beszerelve):
 |
| Ez a nagy terem (egy fal lila, a többi halványsárga). |
 |
| Ezzel a géppel pumpálják a festéket a szóróba. |
 |
| Itt látszik valamennyire a kinti (megfigyelő) rész türkizkék fala, ahogy éppen festik. |
- Megérzekett a sok szivacs, ami majd a szivacsgödrökbe kerül:
