Izgalmas háromnapos hétvége

Képzeljétek, olyan jól éreztük magunkat most hétvégén a Mamával és a Papával!
Jó sokat voltunk vízben, meg dobáltunk kavicsokat, meg találkoztunk az Ilonáékkal és a Eli-ékkal, meg még az autót is sikerült visszaszereznünk azoktól, akik elvették tőlünk!

Szóval, az első napon délelőtt itthon voltunk, és megszereltük az ágyamat. Főleg a Papa csinálta, és a szerelés végén az a rács, ami miatt az ember nem tud lemászni az ágyról, az lekerült az ágy alá, és helyette egy másmilyen, de sokkal alacsonyabb dolog került oda, ami a Mama szerint segít abban, hogy ne essek le. És az ágyam így már teljesen nagyfiús lett, és így bármikor felmászhatok meg lemászhatok róla, de azért ha felébredek éjszaka, akkor inkább mégis csak hívom a Mamát ezentúl is, az a biztos.
Miután ki is próbáltam az új ágyamban az alvást,
megebédeltünk, és beleültünk az Ilonáék autójába, hogy elmenjünk a vízhez. Kicsit hosszú ideig tatott, míg odaértünk, a szüleim mérgesek is voltak, mert gyorsabban is odaérhettünk volna, ha nem kell mindig másfelé mennünk, mint amerre szerettünk volna az építkezések miatt.
De aztán odaértünk, és ezt a vizet úgy hívják, hogy Bronte Creek park, és nagyon jó! Kétszer fürödtünk is, meg volt, hogy kint játszottunk a parton, meg ettünk gyümülcsöt és kekszit. Meg rajzoltam is a zsírkrétáimmal a könyvembe.
Mikor bezárt a medence és ki kellett menni, akkor elmentünk még megnézni az állatokat, és a malackák kifejezetten tetszettek most. Meg még játszottunk egy kis kavicsdobálósat is az ottani játszótéren, aztán jöttünk haza.

A hétvége második napján meg délelőtt elmentünk kiproszívózni az Ilonáék autóját, utána meg megnézni a halacskákat a vásárlós helyen. Az alvás után meg beültünk az autóba és megint mentünk a vízhez. Ezt a vizet úgy hívták, hogy Woodbine beach, és nem volt annyira jó, pláne, hogy a végén még az autónkat is elvitték!
Szóval, mikor megérkeztünk, akkor mi előrementünk a Papával, mert nem volt hely, ahol az autót otthagyhattuk volna. A Mama később jött utánunk, és mondta, hogy végül is leparkolt. Aztán játszottunk, de a vízbe nem annyira mentünk be, mert hideg volt és hullámzott nagyon. Viszont a Mama hozott nekem a vödrömben vizet, és akkor azzal nagyon jól játszottam, meg rajzoltam is a könyvembe.
Aztán, mikor mentünk vissza, akkor meg nem találtuk az autót ott, ahol a Mama hagyta. Kiderült, hogy elvitték, egy másik autóval. Ami azért volt baj, mert kellett volna nekünk az autó, hogy haza tudjunk menni, és különben is, az Ilonáéknak vissza kellett már adni az autót, mert aznap jöttek haza messziről.
Úgyhogy a Mama meg a Papa összedugták a fejüket, hogy akkor most mi legyen, és telefonáltak sokat. És akkor jött egy taxiautó, amibe beültünk, és kicsit mentünk, és akkor odaértünk, ahol az autónk volt. Már sokan mások is voltak ott fürdőruhában, mert ez egy olyan becsapás, hogy nincs elég hely az autóknak, és akkor aki rossz helyre áll, azoknak mind ide kell jönni az autóért végül. Kiderítettük azt is, hogy melyik a mi autónk, kifizettük a pénzt és akkor végre megkaptuk az autót is, jöhettünk haza.
Viszont otthon már csak ketten voltunk a Papával, mert a Mama elment az autóval a repülőtérre az Ilonáékért (miután kaptam búcsúszopizást). Minden jó is volt odáig, hogy vacsoráztunk, fürödtünk és mesét olvasott nekem a Papa, de akkor kiderült, hogy a Mama még mindig nincs itt, és nem lesz szopi az elalváshoz. Na, én ebbe egyáltalán nem akartam beleegyezni, és kértem, hogy legyen szopi. De nem volt, és akkor a Papa énekelt nekem, meg lefektetett az ágyamba, de én nem akartam aludni így. Úgyhogy végül is kijöttünk a szobából és megnéztük, hogy mi van az erkélyen, meg játszottam. De azért már elég fáradt voltam, úgyhogy sokszor kértem a szopit, de nem volt, úgyhogy sírtam. Aztán a Papa mondta, hogy nézzük meg a kutyusokat a tévében, és az tetszett. Közben meg egyszer csak megjött a Mama! Nagyon örültem, és akkor mentünk rögötön a szobába, és kaptam szopit, és úgy már lehetett aludni.

Ma meg, ami a harmadik napja a hétvégének, hát ma is nagyon jó volt! Biciklivel indultunk el reggel, amit nagyon szeretek. Ma is vízhez mentünk, ezt a vizet úgy hívják, hogy Ontario-tó, és ott volt az Ilona, az Adrienn, az Eli és a Sophie is! Mindenki biciklivel jött, és mindenki felszállt egy nagy hajóra, és akkor átmentünk vele a vízen és megérkeztünk a szigetekre. Ott megálltunk és lepakoltunk egy strandon, és ott nagyon jól lehetett a homokkal játszani,

meg kavicsokat dobálni a vízbe, meg az Ilonával kukucskálósat játszani.

És ettünk is ebédet, meg picit fürödtünk is.
Aztán mentünk egy kicsit a biciklivel, és mikor megint megálltunk, akkor mindenki kapott fagyit, aki kért. Volt aki nem fagyit kért, hanem söribörit, és a Papáéból én is kaptam kicsit, nem is rossz!
Aztán megint mentünk, de akkor már nem találtunk igazi jó strandot megint, úgyhogy végül is visszaszálltunk a hajóra (csak ez egy kicsit kisebb volt, mint amivel jöttünk),

és akkor mentünk haza a biciklivel. Én akkor elaludhattam, mert nem emlékszem pntosan, hogy kerültünk haza, de mikor felébredtem, már majdnem itthon voltunk. Akkor odabújtam a Mamához, és mikor hazaértünk, akkor megpróbáltam megint elaludni, de már nem sikerült, úgyhogy inkább mentem a Papával zuhanyozni, ami jól esett. Aztán a Mamával is zuhanyoztam, az is jó volt.
Este meg elmentünk a Papával vacsorát szerezni, addig a Mama itthon aludt. Amíg csinálták nekünk a vacsorát, addig játszottunk a játszótéren, és találkoztunk a Daniékkal, akiket már régen megismertünk, de mostanáig nem láttunk újra.
A vacsora nagyon finom volt, és aztán mentem fürdöni, meg aludni.

Szóval, látjátok, milyen jó hétvégénk volt!