Már tudok korcsolyázni!

A Mama éppen a Borit pelusozta, mikor odaértem hozzájuk reggel, és a Papát már hiába kerestem, elment dolgozni. Úgyhogy csak picit bújtunk össze így, aztán kértem, hogy menjünk inkább ki játszani.
Így is lett.

Volt egy fura is, a jobb szemem ugyanis nem nagyon akart kinyílni, és a Mama hamarosan észre is vette, hogy nagyon sok csipa gyűlt össze kívül rajta. Ezt le kellett mosni (nem szerettem), és akkor már nem is volt gond, de azért még ennyivel nem lett vége, mert egész nap jött még sok csipa és azt mindig törölgetni kellett. Sőt, a délutáni alvás után megint mosni is, és a Mama még kamillás törölgetést is akart, de azt már végképp nem szerettem volna. Remélem, hamar jobban lesz a szemem, mert igazán nem szeretem, ha ilyen piros, viszketős, összeragadós!

Mikor a Bori felébredt a délelőtti alvásból és az ebéd is készen volt már, nekiálltunk megkeresni a korcsolyákat, hogy végre kipróbálhassuk, hogyan csúszik a jég. Végül is csak az enyém lett meg, úgyhogy a Mama bérelt magának (este a Papa megtalálta az övéket is, az ágy alatt volt), és úgy mentünk a dupla babakocsival.

Nekem nagyon jól ment a korizás, legjobban azt élveztem, amikor a Mama hátrafelé korcsolyázás közben húzott engem előre. De egyedül is sikerül haladnom, egész jól, úgyhogy kijelenthetem: már tudok korcsolyázni. A Mama mondta, hogy majd szerzünk nekem egyélű korit is, és akkor azzal is próbálkozhatok, minden esetre szeretnék menni minél többször, mert nagyon jó móka ez!